Néhány napja beszéltem egy judós barátommal, és ő elmondott egy érdekes tapasztalatot, amely nagy fordulatot hozott életében. Ez a történet – amellett, hogy különleges – szemléletváltásra és egy hatékony gyakorlat elvégzésére ösztönöz minket. Ezt – különösen így, év elején – érdemes felkarolni, ezért – megszakítva a folyamatban lévő témánkat – „újévi különszámként” erről lesz szó.
Mottó: Mindannyiunk életében vannak kedvező fordulatok. Ezek a sors ajándékai. Ha hálásak vagyunk értük, újabbak jönnek, és jobb jövőnk lesz.
„Tizenegy éves koromban esélyem volt az első három hely valamelyikét megszerezni az országos bajnokságon. Elindultam nagy reményekkel, aztán mégsem sikerült. Találkoztam egy olyan ellenféllel, akit korábban simán legyőztem, de a bemelegítésen beszélgettünk, egymással küzdöttünk egy kicsit (persze tudom, hogy butaság volt). Sehogy sem ment, úgy éreztem, hogy sokkal jobb formában van, és pánikba estem.
Az edzőm azonnal észrevette a hangulatváltozásomat és folyamatosan kérdezte, mi a baj, mi történt. Természetesen hiába mondogattam, hogy „semmi” (amit a gyerekek mondani szoktak, ha tudják, mit akarnak a felnőttek hallani), jól ismert, és már érezte, hogy „valami történt”.
A második mérkőzésen összekerültünk, de teljesen szétestem. Nagyon kiábrándító élmény volt, nagy kudarcnak éltem meg, és az edzőmön is láttam a csalódottságot. Abba akartam hagyni. Nagyon mélyponton voltam. Nem láttam értelmét folytatni, kilátástalannak tűnt az egész. A nagybátyám biztatott, bátorított, és rábeszélt, hogy folytassam, legalább még egyszer próbáljam meg. Neki köszönhetem, hogy tovább mentem, ha ő nincs, mellettem, valószínűleg tényleg abbahagyom.
Aztán az edzőm rám parancsolt, hogy minden este, lefekvés előtt ismételjem el ötvenszer: „Én mindig győzök! Én mindig győzök!” Fogalmam sem volt, hogy miért, de csináltam, mert az edzőm erre kért, úgyhogy, elvégeztem a kapott feladatot, nem negyvenötször, nem negyvenkilencszer, hanem ötvenszer. Minden nap, hónapokig.
A következő évben már komoly esélyem volt az aranyra az országos bajnokságon, aztán, furcsa módon, ismét a második fordulóban összekerültem azzal a sráccal, akitől előző évben kikaptam. Már a meccs elején megszerezte a vezetést. Elveszettség érzés kerített hatalmába. A „mate” vezényszó után mentem vissza a helyemre, igazítottam a ruhámat és elkezdtem sírni. Az edző ezt látva legyintett egyet és otthagyott, elindult a tatamitól a nézőtér irányába, mert tudta, hogy ugyanaz a helyzet jött elő, mint előző évben. Kétségbe estem.
És akkor valami hihetetlen dolog történt. Valahonnan mintha azt hallottam volna: „Én mindig győzök, én mindig győzök”! Sohasem tapasztaltam előtte ilyet. Előjött a semmiből. Hirtelen hideg nyugalmat és magabiztosságot éreztem, és mintha felülről láttam volna magam. Ki tudtam zárni a külvilágot, és már tudtam, hogy mit kell csinálnom. És győztem! Megnyertem a küzdelmet. És aztán a többi meccset is, simán!
Meglett az első arany az országoson. Ebből kiindulva még sok siker következett, nemzetközi sikerek is. És még valami: e tapasztalat után valahogy felszabadultam, határozottabb és céltudatosabb lettem a tatamin és azon kívül is.”
Mi is történt voltaképpen?
Ez egy különleges és ritka tapasztalat volt, amelyről érdemes néhány szót szólni, így többet nyerünk általa. Természetesen, azt tudom elmondani, ahogyan én látom. Mi is történt valójában? Itt a lélek közbelépett, beavatkozott a folyamatba, méghozzá akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Valószínűleg, ha vereséggel zárul az a meccs, a barátom abbahagyja a judót. Így pedig egy nagyon sikeres pályát futott be. A lélek nem akarta hagyni a B-változatot. És mekkora változást tud adni!? Úgy néz ki, hogy az ismételt mondatnak is szerepe volt ebben. A hittel, szorgalommal elvégzett munka meghozta gyümölcsét.
Még érdemes azt megemlíteni, hogy egy személy bátorítása milyen sokat számított. Ki tudja, hogy a gyerekek mit kapnak egy rosszul sikerült meccs után. Sok esetben: „Hogy tudsz ilyen szerencsétlen lenni?”
A léleknek korlátlan képessége van. Bizony, sokszor jól jönne, ha besegítene. Mégis, elég ritkán nyilvánul meg. Vajon miért? Illetve szunnyadó képességeink miért nem nyilvánulnak meg jobban? És mit tehetünk azért, hogy aktivizáljuk őket? A folyamatban lévő „Világklasszisok válságban” cikksorozatban erről olvashatsz. Ezúttal is köszönjük a Judoinfónak, hogy napvilágot látnak ezek a tanítások.
Természetesen, azt is mondhatjuk a fenti esetre, hogy a sors ajándéka. Mindannyiunk életében vannak ilyen ajándékok. Kisebbek-nagyobbak, ha nem is ennyire látványosak, de igen hasznosak. Sajnos többnyire nem vagyunk tudatosak felőlük. A legtöbbször az történik, hogy nem érjük el azt a célt, amire számítunk, viszont időnként az is előfordul, hogy fontos pillanatban egy nem várt győzelmet kapunk. Ilyenkor a sors besegít, ezek az élet ajándékai.
Megemlítem néhány top harcos esetét. Itt is hozzáteszem: ahogyan én látom.
A sors ajándékai
Ungvári Miklós a vállműtéte után abba akarta hagyni a versenyzést, ezt nyilatkozta, de mivel jött a 2018-as budapesti Grand Prix, azon elindult. És megnyerte!
„Nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire jutok, hiszen volt egy komoly vállműtétem, legutóbb majdnem egy éve, éppen itt, a Sportarénában versenyeztem legutóbb, úgy éreztem, talán három meccs lehet számomra ebben a napban. Aztán csak sodródtam az eseményekkel...” – nyilatkozta a verseny után.
A döntőben a háromszoros világbajnok és kétszeres olimpiai bronzérmes japán Ebinuma Maszasit győzte le, ippont érő kontraakcióval. Úgy, hogy előtte egy évig nem versenyzett, és a sérülés miatt a felkészülése sem lehetett a legerősebb. Ez aztán szép (a mesében van ilyen)! Amikor pedig orrvégzésig eddzel, akkor nem jön össze. Ez érdekes, nem?
Ez a győzelem adott Mikinek egy nagy lendületet, és tovább ment, még néhány évig versenyzett. A 2021-es budapesti világbajnokságon egy szép hetedik helyet ért el. És ami nagyon lényeges: az első helyig jutó, tizenegy évvel fiatalabb Lasa Savdatuasvili nem tudta legyőzni őt a rendes mérkőzésidőben, csak hosszabbításban, intésekkel. Nem tudta megdobni hősünket! Milyen ragyogó példa társainak! Ugyanakkor, ez a sors ajándéka volt. Azzal, hogy Miki csaknem negyvenegy évesen hetedik lett a világbajnokságon, egy fényes, követendő példát mutatott, ugyanis sokan idő előtt „kiszállnak a ringből”, pedig számos esetben utána érett volna be a gyümölcs, a sok év munkájának gyümölcse.
Tóth Krisztián ami után megnyerte a 2018-as budapesti Grand Prix-versenyt, azt nyilatkozta, hogy még magát is meglepte ezzel az eredménnyel. „Az elmúlt fél év sikertelenségéből, a sérülésekből nehéz volt felállni, két hete Zágrábban voltam a mélyponton...” – mondta a győzelem után Krisztián. Nyilván ösztönözte őt a hazai közönség, és az, hogy a családja jelen volt, viszont az én véleményem az, hogy a sors is besegített. Mindenképpen, egy nehéz időszak után jött ez a fényes siker. Az is érdekes, hogy mindkét arany a 2018-as budapesti Grand Prix-versenyen született, ami Karakas Hedvig és Szabó Frigyes bronzérmével „álomszerű szereplés” volt számunkra. Összesítésben, világszinten a második helyen végeztünk Japán után, és ez egy óriási siker! Pedig a mezőny nagyon erős volt, rekordot döntő indulói létszámmal, ez az erőpróba a vb előtti utolsó lehetőség volt.
Könnyen lehet, hogy az egész verseny egy ajándék, egy kompenzáció volt a sorstól, a 2017-es budapesti világbajnokság után, ahol nem sikerült olyan jól a szereplés. Itt viszont, messze az elvárások fölött végeztünk.
„Az előjelek tudatában tényleg nem voltam optimista, egy érem megszerzésében bíztam, úgy, hogy még egy esetleges dobogós helyezés esetén én már nagyon jól fogom érezni magamat. Most két arany- és két bronzérem után kifejezetten boldog vagyok, ez csodálatos eredmény!” – nyilatkozta dr. Tóth László, a Magyar Judo Szövetség elnöke.
Érdemes szólnunk még Cirjenics Miklós 2016-os bakui Grand Slam-szerepléséről, ott egy csodát láttunk. Előtte, a hosszú olimpiai kvalifikációban nem ment neki olyan jól. Aztán jött a sors ajándéka: a döntőig mindenkit ipponnal vert, még az akkor világranglista második-harmadik Freyt is, pedig az vazarival vezetett ellene. Ilyen képességnövekedést senki sem tud csak úgy előhúzni a kalapból.
Viszont, ez is egy fontos üzenet volt: „Ilyen is lehetséges!”. Miki az utolsó kvalifikációs versenyén kapott annyi pontot, megkapta azt az ajándékot, hogy kijutott az olimpiára. Rióban pedig, az olimpián, egy teljesen egyenlő, izgalmas meccset tudott vívni Frey-jel, több mint öt percen keresztül. Az ellenfél csak a hosszabbításban tudott nyerni. Olyan parázs meccs volt, hogy egyikőjük sem kapott intést a rendes játékidő alatt.
Minden nagy megvalósítás egy ajándék a sorstól.
Még akkor is, ha sokat dolgoztál érte. Ugyanis, világszinten könnyen lehet tíz másik judoka, aki még nálad is többet dolgozott. Mondhatod, hogy azért nyertél, mert nagyszerű formában voltál. Igen, csakhogy a nagyszerű forma is az ajándék része, azzal kezdődik.
Felhívás judós családunkhoz!
Ösztönzőek voltak az említett esetek? Tanultál valamit belőlük? Javaslom, ha volt hasonló élményed vagy bármilyen tapasztalat, amiből a társaid tanulhatnak – például, hogyan jöttél ki egy nehéz helyzetből –, írd meg és küldd el a következő címre:
A legösztönzőbbek, a legérdekesebbek publikálva lesznek, névvel vagy név nélkül, ahogyan szeretnéd. Ezzel tudod segíteni társaidat, akik nehezebb időszakban vannak vagy abba akarják hagyni. Ezekkel a különleges tapasztalatokkal, egész judós családunk gazdagodik.
Mi egy szép család vagyunk. Ösztönözzük, segítsük egymást! Minél részletesebben írod le, annál hasznosabb, annál nagyobb lesz a hatása. És a végére, kérlek írd oda a legjobb eredményeidet (ha név nélkül szeretnéd, amennyit kívánsz).
Nagyon sok, a legnagyobb csúcsot elért sportoló ment keresztül nagyon nehéz, embert próbáló időszakokon. Még a legnagyobb világklasszisok is. Csak a világ nem tud róla.
Javasolt gyakorlat
Mindannyiunk életében vannak kedvező fordulatok. Ezek a sors ajándékai. Ha hálásak vagyunk értük, újabbak jönnek, és jobb jövőnk lesz.
Gondold át a fenti történeteket, és gondold át az egész életedet a gyerekkorodtól! Javaslom, hogy írd le magadnak mindazokat az eseteket, amikor úgy érzed, hogy a sors besegített. Például, amikor egy kilátástalan helyzet megoldódott, vagy egy nem várt segítséget kaptál valakitől. Ez lehet a magánéletedben vagy a sportéletedben, amikor például egy reménytelen helyzetből megnyerted a meccset. És minden esetért ajánlhatsz fel hálát. Elismételheted néhányszor, hogy „hálás vagyok”, vagy a „hála” szót. Hálaérzéssel indítani az évet, nagyon bölcs „dolog”. Rajtunk áll, hogy milyen hozzáállással, milyen ígérettel lépünk az új évbe.
Beteljesítő, boldog új évet kívánok egész judós családunknak!
Kovács A. László, szellemi jóga tréner
A Judoinfo szakmai blogjában Kovács A. László osztja meg munkáit az olvasókkal, aki sportolók mentális képzésével foglalkozik. Kovács A. László tizenkét éven át judózott versenyszerűen, s több mint huszonöt éve foglalkozik szellemi jógával, húsz esztendeje oktatja is azt. „Természetesen kipróbáltam magamon ezeket a módszereket és nagyon nagy képességnövekedésem lett futásban. Három hónap alatt elértem tíz kilométertől a maratonig, újabb öt hónapra rá le tudtam futni a száz kilométert, amit elég kevesen tudnak teljesíteni. Később két alkalommal indultam New Yorkban a hatnapos futáson Magyarországot képviselve. Ilyen hosszú versenyen elsősorban fejben kell egyben lenni, anélkül oda sem áll a rajthoz az ember…”
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2024
Fotó: MJSZ, Horváth György
IJF, Gabriela Sabau)
