Az elmúlt időszakban mintha az emberek szívesebben olvassák, osztják a magyar sportsikereket. Sok rangos versenyt rendeznek Magyarországon és gyakran hoznak a mieink kiemelkedő eredményeket. Gödöllő is büszkélkedhet jó néhány neves sportolóval, akikre nemzedékek lesznek büszkék. A GDL.hu egy kevésbé ismert egyesület, a Gödöllői Judo Klub eredményeit, terveit, történetét mutatja be, amely jó eséllyel egyszer sporttörténelmet írhat. Szádvári Zoltán edzővel, aki az egyesület elnöke is, valamint Futó Gábor edzővel beszélgettek.
– Mikor és hogyan indult el a gödöllői judo oktatás?
– Kilenc évvel ezelőtt költöztem Gödöllőre – kezdte Szádvári Zoltán. – Röviddel ezután kerestek meg a helyi futballcsapattól, hogy tartsak kiegészítő edzésformát a focistáknak, amelyet a kontaktsportokban jó eredménnyel hasznosítanak, például ütközéseknél, eséseknél a technika és az erőnlét fejlesztésére. A gyerekeknek azonban túl nagy falatnak bizonyult, így jött a gondolat, hogy indítsuk el a judót, amely egyáltalán nem volt jelen Gödöllőn.
– Mennyi idő kellett, hogy rátaláljanak a szülők a lehetőségre és összeálljon egy csapat?
– Eleinte sokat jártam az iskolákat, próbaórákat, bemutatókat tartani, ez kezdte csalogatni a gyerekeket. Vettem vidékről lecserélt tatamikat, azt tehettük le az egyik óvoda termébe, ott kezdtünk. Nem volt a legideálisabb, de valahol el tudtunk indulni. Lassan kialakult egy keménymag és időnként jöttek új gyerekek. Meg kellett osztanunk a feladatokat.
– Zoli nem a nulláról, hanem mínuszból kezdte – vette át a szót Futó Gábor. – Megfelelő teremből, tatamiból és gyerekből sem volt sok. Gödöllőn azelőtt nem volt judo, így nem alakultak ki a generációs igények erre a sportágra. Nem voltak apukák, akik azért, mert annak idején ők is lejártak az edzőterembe, nosztalgiából akár, de lehozták volna a gyerekeiket. Zoli egy hirdetés adott fel, hogy edzőt keres. Jól ismertük egymást a Spartacusból, ahol évtizedekig edzettünk együtt, hamar megtaláltuk a közös hangot és a közös célt. Zoli a versenyző korba kerülő gyerekekkel foglalkozott többet, én vittem a tanfolyamosokat. A koronavírus-járvány viszont mindet felborított. Először az internet segítségével próbáltuk összetartani a csapatot, aztán kimerészkedtünk edzeni a szabadba és közben újra kellett gondolnunk a jövőt.
– Miben hozott változást a járvány?
– Amire végre valamit felépítettünk, újra kezdhettünk sok mindent – válaszolt Szádvári Zoltán. – Az óvodából ki kellett költöznünk, de átmenetileg Varjú László edzőtermében tudtunk helyet bérelni. Sok kérdezősködés után a Váci SzC Madách Imre Technikum és Szakiskola igazgatója, Kocsi Tamás volt vevő a helykeresésünkre, azóta is ott tartjuk a beltéri edzéseinket.
– Növekszik az érdeklődéssel a létszám is?
– Lassan, de igen. A mi korunkban kapaszkodnunk kellett, hogy ne rostálódjunk ki, most viszont sokkal kevesebb gyerek választja ezt a sportot – így Futó Gábor. – Sajnos kisebb az igény a rendszeres testmozgás iránt, de ez nem csak a judót érinti, és hosszú távon biztosan nagy problémákat okoz majd. A korszellem változását tudomásul véve, szépen formálódunk, és a mára kialakult törzsgárda igazán jó társaság. Összetartó, tanulni, küzdeni vágyó csapat, jó érzés velük dolgozni.
– Milyen eredményeket értek el? Hova sorolható ma a Gödöllői Judo Klub magyarországi viszonylatban?
– Magánklub vagyunk, saját erőforrásból dolgozunk. A régi, nagy csapatok helyzete, támogatottsága, emberanyaga össze sem hasonlítható egy ilyen kis klub lehetőségeivel – fogalmazott Szádvári Zoltán. – Bár kapunk némi „műhelytámogatást” a szövetségtől, egy jelképes összeget a várostól, de mivel a pontrendszer nagyon bonyolult és számunkra még kedvezőtlen, így elsősorban saját magunkra számíthatunk. Ennek ellenére az eredményeinket tekintve a hozzánk hasonló adottságú csapatok között egészen biztosan az élen járunk. Ha minden magyar egyesületet figyelembe veszünk, akkor is az első tizenöt között vagyunk. Bizonyos korosztályokban mindenki ismeri a Gödöllői Judo Klub nevét.
– Mik a közeli és távolabbi tervek?
– Havi két-három versenyen indulunk a tanítványainkkal – válaszolt Futó Gábor. – A gyerekek nagyon ügyesek, sokszor csillogó érmekkel térnek haza, minden esélyünk megvan, hogy magyar bajnokaink legyenek, mind a diák, a serdülő és az ifjúsági kategóriában is. Az idő nekünk dolgozik, nem vagyunk lemaradva semmiről. Ilyen rövid idő alatt is szép helyezéseket értünk el az éremtabellán, kerültünk már a tetejére is. Ez egy hosszú távú befektetés, de minden pillanata fontos. Szívből tudunk örülni minden sikernek, ha valami pedig nem a tervek szerint alakul, akkor azt közösen megbeszéljük, tanulunk belőle.
– Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy a célig sok gyakorlás és kitartás kell – folytatta Szádvári Zoltán. – Ebből a szempontból is tökéletes választás a judo. Ez egy nagyon komplex fejlesztés, amelynek jótékony hatásait a hétköznapi életben is élvezzük. Mindig a következő lépésre figyelünk, a következő lehetőséget lessük, nem ragadunk bele egy problémás helyzetbe, a megoldást keressük. Ezt a szemléletet már egészen kiskortól át kellene adni a gyerekeknek, erre nagyon jó közvetítő csatorna a judo. A hosszú távú tervekben szerepel, hogy esetleg iskolai oktatás keretein belül, de akár óvodás kortól megismertessük a gyerekekkel az alapokat. A másik terv egy olyan sportcsarnok vagy edzőterem, ahol nem kell edzés elején és végén felszedni a tatamit, hanem stabilan, állandó otthonra lelne Gödöllőn is a judo.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2024
Forrás: GDL.hu)
