Néhány hete jelent meg a Magyar Olimpiai Bizottság évkönyve, a Sport 2021. Ennek kapcsán felidézzük a mögöttünk hagyott tíz esztendő során az évkönyvben megjelent írásokat.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a Judoinfo szerkesztőjeként egy évtizede minden évben felkérést kaptam arra, hogy összefoglaljam a sportág legfontosabb eseményeit, történéseit, emlékezetes pillanatait. Íme, a Sport 2019-ben megjelent sportági összefoglaló!
Tokió után, Tokió előtt
A műtét valószínűtlenül hosszúra nyúlt. A váróban ott toporgott az aggódó édesanya, aki nem tudott mit kezdeni a benne kavargó érzésekkel. A műtőasztalon ott feküdt az egyetlen lánya, az orvosok pedig előzetesen azt ígérték, nagyjából két órát vesz majd igénybe a rutinszerűnek egyáltalán nem mondható beavatkozás. De az operáció már több mint négy órája tart…
Drasztikus beavatkozás
Gercsák Szabina a luxemburgi olimpiai kvalifikációs viadal dobogóján áll, méghozzá azon a helyen (balról a második), amelyet gyerekkora óta sokszor szinte kibérelt magának. Ahogyan vette a lépcsőfokokat, megnyert mindent, amit csak lehet ebben a sportágban. Ifjúsági Európa-bajnok lett, aztán világbajnoki aranyat akasztottak a nyakába, Kínában megnyerte az ifjúsági olimpiát, majd folytatta a juniorok között is, világ- és Európa-bajnoki címeket szerezve. Az U23-as korosztályban csak azért nem lett világbajnok, mert ebben a korcsoportban már nincs ilyen esemény, de a kontiensbajnoki aranyból itt is begyűjtött kettőt.
Húsz esztendősen már a felnőtt Európa-bajnokságon is szerzett egy bronzérmet, de aztán versenyről versenyre egyre jobban kínozták derékfájdalmai. Edzőjével, Flórusz Jánossal minden lehetséges gyógymódot végigpróbáltak, mielőtt a drasztikus beavatkozásra, egy komoly gerincoperációra sor nem került. Ennek jött el az ideje 2019 februárjában. Az olimpiai kvalifikációs sorozat kellős közepén.
Benne volt a pakliban, hogy Szabina – akit minden arra predesztinált, hogy felnőttként is a legnagyobbak közé kerüljön – akár be is fejezheti az élsportot. Egy ilyen műtét után sokan azért is megharcolnak, hogy teljes életet élhessenek. A DVTK sportolója gondolni sem akart erre, könnyekkel, kínokkal teli hónapokon át azért dolgozott, hogy visszatérhessen a tatamira.
És most, fél évvel a több mint négyórás műtét után ott áll a luxemburgi dobogó tetején, édesanyja pedig könnyes szemmel hallgatja vele együtt a Himnusz hangjait, amelyek most mintha még jobban megdobogtatnák az ember szívét…
Barcelona, London…
Kétségek kísérték végig a magyar judosport egész esztendejét, hiszen a sportágban mindenki tisztában van vele, milyen nagy jelentősége lesz a 2020-as olimpiának, amelynek – mintegy ráadásként – a sportág őshazája, Japán ad otthont. A judósoktól azt várják, hogy érmet, érmeket hozzanak, hiszen 1992-ben Barcelonában (egy arany-, két ezüst-, egy bronzérem, egy ötödik és egy hetedik hely) vagy húsz esztendővel később, Londonban (egy ezüst-, egy bronzérem, két ötödik és egy hetedik hely) ragyogóan szerepeltek. A magyar válogatott úgy kezdte az évet, hogy kilenc versenyzője állt kvalifikációt érő helyen az olimpiai rangsorban, s úgy zárja, hogy öt-hat judósa kapaszkodik a repülőjegyet érő pozíciókért.
A csapat első embere a világbajnoki ezüstérmes Tóth Krisztián az egyetlen, aki már most nyugodtan készülhet Tokióra, olyan komoly előnye van az üldözőkkel szemben, hogy már semmiképpen sem csúszhat ki az ötkarikás indulók közül.
A sportág kvalifikációs rendszere csöppet se kíméli a versenyzőket, edzőket, no és a pénztárcákat sem, két éven át több tucatnyi viadalon lehet pontokat gyűjteni, talán mondani sem kell, milyen kínlódásokkal jár egy súlycsoportos sportban ilyen sokszor fogyasztani.
A versenyfutásban jól áll a vb-bronzérmes, a szeptemberben öt esztendő után újra Grand Prix-aranyérmet szerző Karakas Hedvig (57 kg) és az olimpiai bronzérmes Csernoviczki Éva (48 kg) is, mindketten azért harcolhatnak a 2020 májusáig hátralévő időszakban, hogy a tokiói kiemeltek közé kerüljenek, ez lehetőséget adna egy kicsit kedvezőbb sorsolásra az olimpián.
A többieknek viszont nagyon kell kapaszkodniuk, még a kijutásért is.
Egymásra is figyelniük kell
A junior Európa-bajnok Pupp Rékának (52 kg) egy-egy bravúrra is szüksége lesz, hogy ne csússzon ki a legjobbak közül. Ebben az évben az egyetlen érmet felnőtt világversenyről Ungvári Attila szállította, aki 2010 után kilenc évvel állhatott fel újra az Európa-bajnoki dobogó harmadik fokára, s teljesítményéért mindjárt két bronzérmet is átvehetett, hiszen a kontinensbajnokságot a minszki Európa Játékok keretében rendezték meg. Ez a bronz és a budapest Grand Prix-viadalon elért harmadik hely sokat segített neki abban, hogy kvalifikációs helyre lépjen, de a férfiak egyik legsűrűbb súlycsoportjában, a 81 kilogrammosok között újabb éremre, érmekre lesz szüksége a hátralévő versenyeken.
A hatodik magyar helyért Ungvári Miklós és Szabó Frigyes áll harcban, nekik nemcsak a külföldi ellenfelekre, hanem egymásra is figyelniük kell, hiszen a 73 kilósok között is csak egy versenyzőt indíthatunk az olimpián – ha sikerül elegendő pontot szerezni.
Természetesen rajtuk kívül is többen reménykednek még abban, hogy odaérhetnek, a junior Európa-bajnok Szigetvári Mercédesz a nehézsúlyúak között gyűjti a pontokat, a korábban a világranglista első helyéért harcoló, de makacs kézsérülése miatt visszaeső Cirjenics Miklós és a négy Világkupán is dobogós Ohát Zalán a 100 kilogrammban, illetve a már említett Gercsák Szabina a 70 kilogrammban még harcol Tokióért.
Különösen fontos lenne, hogy Szigetvári Mercédesz vagy Gercsák Szabina is kvalifikációt szerezzen, hiszen Japánban szerepel majd először a programban a csapatverseny, amelyben csak azok az országok indulhatnak, amelyek mind a hat kiírt súlycsoportban indítanak valakit az egyéni küzdelmekben. A sportág megítélése szempontjából is szükség lenne arra, hogy a nyolcnaposra nyúló ötkarikás judotorna utolsó versenynapján is szurkolhassunk a magyarok sikeréért.
A sors(olás) fintora
Az év legfontosabb eseménye, a tokiói világbajnokság nem sikerült jól a mieink számára.
Nagyon nem.
Mindenki tisztában volt vele, hogy pokoli nehéz lesz, a tizennyolc versenzővel harcba induló házigazda japánok például azt a célt tűzték maguk elé, hogy minden súlycsoportban érmet szerezzenek (végül a tizenöt kategóriában összesen tizenhat dobogósuk volt…), ráadásul az olimpiai kvalifikációs sorozat legtöbb pontot adó eseményén ott volt mindenki, aki él és mozog, azzal azonban nem kalkulálhattunk előre, hogy a sors(olás) ilyen kegyetlen lesz.
Csapatunkból többen is jóval esélyesebbnek tartott, klasszis judósoktól kaptak ki a döntő pillanatban: Csernoviczki Évát a japánok világbajnoka, Tonaki Funa, Pupp Rékát az ugyancsak világbajnok japán Sisime Ai, Ungvári Miklóst az olimpiai és immár háromszoros világbajnok japán Ono Sohej, Szabó Frigyest a kétszeres vb-bronzérmes azeri Hidayat Heydarov, Ungvári Attilát a világbajnoki címig menetelő izraeli Sagi Muki győzte le, de Tóth Krisztián is egy világbajnok, a szerb Nemanja Majdov győzte le a bronzmérkőzésen – a továbbjutók minden esetben felállhattak a vb-dobogóra.
Talán csak Karakas Hedvig és Tóth Krisztián sorsolása volt „elfogadható”, Hédi ezúttal nem tudott élni a lehetőséggel, Tóth Krisztiánnak viszont sorozatban a hatodik világbajnokságán is a helyezettek közé került, ötödik lett.
Egyelőre nem „látott” tehát magyar érmest az első, 1964-es olimpiai judoversenyek helyszíne, a legendás Nippon Budokan, amelyben jövőre ismét ötkarikás tornát rendeznek. Talán majd…
Világbajnokság Budapesten
A tatamik mellett, az öltözőkben, a lelátókon gyakran beszélnek úgy a tokiói olimpiáról, mint egyfajta utolsó lehetőségről, hiszen a magyar judo generációváltása már maga a szikár valóság. A közelmúlt nagy sikerkovácsai közül Mészáros Anett, Joó Abigél, Bor Barna, Csoknyai László már szögre akasztotta a judogit, Ungvári Miklós harminckilenc, Csernoviczki Éva harminchárom, Ungvári Attila harmincegy, Karakas Hedvig és Cirjenics Miklós hamarosan betölti a harmincat.
Persze, utóbbiak számára motivációt jelenthet a nagy hír: Marius L. Vizer, a Nemzetközi Judo Szövetség elnöke a nyári budapesti Grand Prix-viadal sajtóeseményén jelentette be, hogy 2022-ben ismét Budapest rendezheti meg a felnőtt világbajnokságot. Nem lenne meglepő, ha az óriási elismerést jelentő hazai világverseny kedvéért még „egy kicsit” versenyben maradnának.
Szerencsére ígéretes a jövő, jó néhány igen tehetséges fiatal villantotta meg oroszlánkörmeit 2019-ben: az ifjúsági olimpiai bajnok Özbas Szofi tizenhét évesen megnyerte a juniorok Európa-bajnokságát, a még csupán tizennégy éves Mamira Luca ifjúsági világbajnok lett, a tizennyolc éves, kétszeres ifjúsági Európa-bajnok Sipőcz Richárd a budapesti Grand Prix-viadalon egészen a dobogóig menetelt, a junior Eb-t négy, az ifjúsági Eb-t három, az ifjúsági vb-t pedig két éremmel zártuk, a juniorok Világkupa-sorozatában huszonhárom, az ifjúságiak Vk-versenyein huszonöt érmet gyűjtöttek a magyar fiatalok, akiket ugyancsak foglalkoztathat majd a 2022-es budapesti világbajnokság.
Persze, addig még itt van előttünk 2020…
Fair Play-díjas bajnok
Külön könyvet megtölthetnének azok a történetek, amelyek Ungvári Miklóssal megestek. A lovak szerelmeseként még magyar bajnokságokon is indult, gépesített kedvence, a motor olykor veszélyes terepekre repítette, a komplett magyar sajtó foglalkozott vele, amikor egy szórakozóhelyen megtámadták és meg is sebesítették, de előfordult olyan eset is, hogy éppen az a vonat siklott ki, amelyiken a hétközi válogatott keretedzésre igyekezett.
A kisiklás matematikai valószínűsége azért nem volt kevés, hiszen hősünk a mögöttünk hagyott több mint két évtizedben több százszor megtette vasúton a Cegléd-Budapest-Cegléd útvonalat. Mert amióta meglátta a judósok fehér ruháját, ez a sportág lett az első számú kedvence. Igen, kedvence, hiszen Ungi – ahogyan mindenki ismeri – ezt a sportot is olyan kedvvel űzi, mintha csak egy lenne a számtalan játék közül, amit ki nem hagyna.
Nemcsak kiemelkedő eredményekkel teli pályafutása, hanem példamutató hozzáállása is ikonná tette őt a sportágban, nem csoda, hogy a kis judokák körében ő az egyik nagy példakép. Népszerűségére rátett egy lapáttal az év első felében sugárzott, maratoni hosszúságú valóságshow, az Exatlon, amelynek akadálypályáin és a kíváncsi kamerák által pásztázott kulisszái között is nagyot alakított, újabb rajongókat gyűjtve nemcsak önmagának, sportágának is.
Ungvári Miklós nem csak itthon kedvelt figura. Tavaly őt kérte fel a Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) arra, hogy a sportágat népszerűsítve végigjárja Irán városait, de a hosszú túra sem zökkentette ki, néhány héttel később megnyerte a budapesti Grand Prix-versenyt, ezzel minden idők legidősebb aranyérmese lett az IJF World Tour-eseményein.
A 2019-es tokiói világbajnokságon a judo történetében első alkalommal adták át az IJF Fair Play-díját, amelyet a férfiak közül elsőként Ungvári Miklós vehetett át. Ötkarikás ezüstérmesünk októberben ünnepelte a harminckilencedik születésnapját, de még mindig nagy célja van a judóban: Athén, Peking, London és Rio de Janeiro után ott akar lenni az ötödik olimpiáján is.
A matematikai valószínűsége azért ennek sem kicsi...
(Megjelent a Sport 2019 című könyvben, Gombkötő Roland írása)
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2022
Forrás: Sport 2019
Gombkötő Roland írása
Fotó: MJSZ, Horváth György
IJF, Gabriela Sabau
MOB, Szalmás Péter
EJU, Carlos Ferreira)
