Néhány hete jelent meg a Magyar Olimpiai Bizottság évkönyve, a Sport 2021. Ennek kapcsán felidézzük a mögöttünk hagyott tíz esztendő során az évkönyvben megjelent írásokat.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a Judoinfo szerkesztőjeként egy évtizede minden évben felkérést kaptam arra, hogy összefoglaljam a sportág legfontosabb eseményeit, történéseit, emlékezetes pillanatait. Íme, a Sport 2016-ban a riói olimpiáról megjelent sportági összefoglaló!
Nüanszból is megárt a sok
Éremért, érmekért utazott Rióba a magyar judoválogatott, ám a sportág hazai legjobbjai végül nem érték el céljukat. Nyolc indulónk egy ötödik és három hetedik helyezést gyűjtött össze az olimpián. Csak nüanszokon múlott, hogy megközelíthető legyen a kiugró londoni eredménysor?
EBBEN A SPORTÁGBAN NINCS ÁPOLÁS
„Ezt nem hiszem el!” – csap csattanósat a térdére Nagy András, a magyar válogatott vezetője, amikor Csernoviczki Éva fájdalmas arccal kap a bal lábához.
Abban a pillanatban a négy esztendővel korábbi emlékek törnek elő. Amikor Évi szinte szó szerint az ájulásból visszatérve lett olimpiai bronzérmes. A sportág első magyar női olimpiai érmese Londonban, a játékok első napján megadta az alaphangot a mieink jó szerepléséhez, az 1992-es barcelonai játékok óta nem volt olyan sikeres judocsapatunk, mint akkor.
Most meg Évi másodszor is mutatja a bírónak, hogy állítsa meg a küzdelmet, mert baj van.
Ebben a sportágban nincs ápolás, csak akkor segíthet az orvos, ha valakinek vérzik az orra vagy felreped a bőr az arcán. Minden más esetben folytatni kell a küzdelmet, különben kihirdetik az ellenfél győzelmét.
A tatabányai lány nem adja fel. Az ellenfele, a már így is három intéssel vezető argentin judós, Paola Pareto a világbajnoki címvédő, még egészségesen is az egyik legkeményebb ellenfél, most pedig könyörtelenül csap le a lehetőségre, az elbizonytalanodó, koncentrációját veszítő magyart elhajítja, és megnyeri a negyeddöntőt.
A színfalak mögött az edző-édesapa, a szakvezető, az orvos és a masszőr próbálja „összedrótozni” a megtört versenyzőt, akinek sok éves munkája egy „rossz mozdulat” következtében elveszni látszik.
Vajon fel lehet állni innen? Vajon lehet sikerrel harcolni a vigaszágon így, „fél lábbal”?
Ismét négy évvel ezelőtti képkockák villannak fel, amikor Joó Abigél megsérül a későbbi olimpiai bajnok elleni meccsén, majd sántikálva, leszakadt porccal jut el a bronzmeccsig. Átélhetünk-e még egyszer olyan felejthetetlen pillanatokat?
Sajnos most nem. Évi vállalja a harcot mongol riválisa ellen, de hamar bebizonyosodik, hogy használhatatlan az a bal láb. Látja ezt Galbadrakh is, köszöni szépen, remélni sem merte, hogy a 48 kilogrammos súlycsoport egyik legeredményesebb nagysága ellen ilyen könnyű dolga lesz.
Mi pedig már nem várjuk meg, hogy a nap végén Paola Pareto átvegye az olimpiai aranyérmet…
OTTHON CSÜCSÜL AZ EGYIK LEGJOBB
Számunkra szünnap következik Rióban. A hétnapos olimpiai judotorna második versenynapján egyik súlycsoportban sincs magyar induló. A férfiaknál a 66 kilogrammban Ungvári Miklós „távozásával” (a ceglédi klasszis a londoni olimpia után feljebb ment egy súlycsoporttal) egyelőre betöltetlen űrt hagyott maga után, a női 52 kilogrammban pedig – először és mindeddig utoljára – 1992-ben volt indulónk, Parragh Katalin személyében.
Van idő egy kicsit rendbeszedni a gondolatokat.
A rajt nem sikerült, de ebben a csapatban így is benne van a nagy siker lehetősége. Rio előtt mindenki bizakodó volt, jól sikerült például a tavaszi Európa-bajnokság, ahol Csernoviczki Éva mellett Tóth Krisztián is ezüstérmet szerzett, míg Gercsák Szabina a dobogó harmadik fokára állhatott fel.
Apropó, Szabina! A magyar judo egyik legnagyobb reménysége a kontinensbajnoki bronzérem ellenére sem jöhetett el Rióba. Gercsák Szabina – aki 2014-ben még az ifjúsági olimpián szerzett aranyérmet – a hajrában hiába gyűjtötte a nagy skalpokat, hiába állt néhány nappal a kétéves olimpiai kvalifikációs sorozat zárása előtt „befutó helyen”, végül kicsúszott az ötkarikás indulók közül. A londoni létszámot ennek ellenére hozták judósaink, hiszen ezúttal is nyolc súlycsoportban vagyunk érdekeltek, de az mégis milyen, hogy az egyik legjobb versenyzőnk otthon csücsül az év eseménye alatt…
Persze, most jó lenne félretenni a negatív gondolatokat, elvégre még van hét lehetőségünk!
A LÁNY ISTEN VÁROSÁBÓL
A hét első napján mindjárt kettő is: Karakas Hedvig és Ungvári Miklós személyében!
Hédi remekül kezd, kazah ellenfele szorult helyzetben lekopogja a számára kilátástalan küzdelmet, majd a kanadaiak reménysége kénytelen fejet hajtani a BHSE klasszisa előtt. Csakhogy a brazil Silva következik, egyenesen az Isten városából. Így nevezik Rio de Janeiro egyik hírhedt negyedét, a legismertebb favelát, ahol a bűnözés és a nyomor mocsarából szinte lehetetlen kiemelkedni.
Rafaela Silva ezen a napon egészen átszellemülten harcol, senki sem állíthatja meg. Sajnos Hédi sem.
A publikum tombol, mi pedig már azt vizslatjuk, vajon a vigaszágon milyen esélyeink lesznek. A tajvani Lienről azt tudjuk, hogy az év nagyobb részében a sportág őshazájában, Japánban készül, s azt is, melyik dobás a legerősebb fegyvere. Mégsem sikerül kivédeni. Dob és jukót kap.
Hédi nem tudja a hátrányt ledolgozni. Most nem nekünk kedvez, hogy már csak négypercesek a női mérkőzések. Karakas Hedvig is hetedik…
HIDEGVÉR ÉS HIDEGZUHANY
Ungvári Miklós a porondon. Harmincöt esztendős, a magyar válogatott, sőt, az egész viadal egyik rangidőse, de még mindig hatalmas harcos. Ezt bizonyítja fiatal portugál ellenfelével szemben, akit földharcban intéz el, majd parádés ipponnal a kétszeres világbajnoki döntős holland Elmont ellen is nyer. Valóságos művészként harcol.
Jön az elődöntőért az azeri Orujov. Huszonnégy éves, Európa-bajnok, pillanatnyilag második a világranglistán, de volt már első is. Pazar eredménysora van, mégis…
Ahogyan most nyer, az kabaréba illő. Ungvári Miklós lábszárátforgatásos indítását a bíró úgy értelmezi, hogy Orujovnak is köze volt hozzá, ezért a hátára vetődő Ungvári ellen vazarit ad. Az erejével elkészülő azerit ráadásul csak nem akarja meginteni, hiába menekül és alibizik, sikerül kihúznia a meccs végéig.
A londoni olimpia ezüstérmesét majd szétveti a bosszúság, amikor elhagyja a küzdőteret.
Egy órával később aztán olyan hidegvérrel alakítja a vigaszági mérkőzés koreográfiáját, hogy ellenfele, az amerikai Delpopolo öntudatlanul is magára vállalja a másodhegedűs szerepét.
Így aztán jöhet a bronzmeccs!
Egy másik rutinos klasszis, a belga Van Tichelt ellen. Európa-bajnok, világbajnoki érmes, de Miklós hittel teli judóját, egészséges és megalapozott önbizalmát látva nem sok esélyt adunk neki.
Egyenlő felek küzdelmét láthatjuk az első másfél percben, majd egy földharc szituációban szem előtt marad Ungvári Miklós karja, ezt a belga judós könyertelenül ki is használja, és karfeszítéssel megnyeri a küzdelmet.
„Már este viszketett az orrom és a szemem, gondoltam, lehet, hogy bosszús leszek, hát ez az ötödik hely tényleg bosszúságot okoz. Egyszerűen kicsit kihagytam fejben, nem tudom, hogyan történt, hogy pont földharcban győznek le, ami az én erősségem. Nem is tudom, hogyan hagyhattam ilyen bután ott a karomat” – mondja Ungi, mintha magyarázni kellene negyedik olimpiáján elért ötödik helyezését.
KEZDÉS ÚJRA A TOPFAVORIT ELLEN
Negyedik nap. Jön Csoki. Alias Csoknyai László, a paksiak 81 kilósa, aki világrekorder a maga módján: a második olimpiáján is a topfavorit ellen kell kezdenie: Londonban a későbbi győztes dél-koreai Kim, most pedig a japán Nagasze a sors(olás) „ajándéka”.
A papírformát sajnos nem sikerül felborítani, s valamelyest érthető Hangyási László tanítványának dühe: kétszer is kiharcolta az olimpiai indulás jogát, de vajon harmadszor is ilyen utat adna neki a sors…
Hasonlóan jár a 63 kilogrammosok között ghánai színeikben induló Szögedi Szandra is: az Angliában élő lány afrikai férje révén, kontinentális szabadkátyával váltotta valóra élete álmát, harcolta ki az olimpiai részvétel jogát, ám az első fordulóban a brazilok kontinensbajnoka várt rá, aki egy percet sem hagyott neki az ötkarikás élményből.
És nem ez az egyetlen rossz hír erre a napra: arról értesülünk, hogy Ungvári Miklós hétfői legyőzőjét, az újdonsült bronzérmes Van Ticheltet alaposan helyben hagyták a Copacabanán, amikor észrevette, hogy ellopták a mobiltelefonját, s megpróbálta visszaszerezni…
Mi jöhet még?
BOMBAMEGLEPETÉSEK SOROZATA
„Otthon senkinek nem felel meg semmi. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető. Mi az országot képviseljük, tudása legjavát szeretné nyújtani mindenki, aki itt van. Nyilván van, akinek ez arra elég, hogy három-négy olimpiai bajnoki címet szerezzen, van akinek arra, hogy kijutott… Én azt hittem magamról, hogy fejben nagyon erős versenyző vagyok... De egész egyszerűen agyonnyom ez az egész” – panaszkodik Tóth Krisztián.
Ez nem az ő napja volt.
Már az első meccsén izgulnunk kellett, pedig világbajnoki ezüstérmesünk ellenfele egy kenyai judós volt, aki még semmilyen számottevő nemzetközi eredményt nem jegyzett. Krisztián talán túlzottan óvatos volt, de az afrikai judóst három perc után így is leléptették.
Aztán nem sokkal az ő meccse után megkezdődött a bombameglepetések sorozata: Cseng Hszün-csao néhány másodperc alatt ipponnal nyert a görög olimpiai, világ- és Európa-bajnok Iliadisz ellen, így a kínai lett Krisztián következő ellenfele…
Végig a sportág kultikus figurájára készültünk. Jóformán hálásak voltunk a kínainak, hogy a háromszoros világbajnok legenda miatt most nem kell aggódnunk. Aztán következett a hideg zuhany. Cseng ugyanazzal a dobással foszlatta szét az álmainkat, amellyel Iliadiszt (majd később a svéd Nymant) is meglepte.
Ippon.
Nincs mód javítani. Fájdalmasan korán véget ért számunkra ez a nap, Tóth Krisztián a legjobb tizenhat között búcsúzik.
„Készültünk a kínai fogására, volt taktikánk, de minket is meglepett. Nem tudom a versenyzőt hibáztatni, ez egy ilyen sportág, egyetlen pillanatnyi hiba végzetes lehet. Kár érte, mert úgy éreztem, sokkal több van ebben a napban” – vélekedik az edző, Pánczél Gábor, aztán elhangzik Tóth Krisztián fenti, később nagy vihart kiváltó nyilatkozata is…
AZ ELSŐ IGAZI BRAVÚR RIÓBAN
A hatodik nap következik. Ma ismét két versenyzőnk érdekelt, közülük Cirjenics Miklós mindjárt a korábbi világranglista elsővel méri össze az erejét. Legutóbb a paksi fiú nyert, de valljuk be, a tavaszi győzelme nagy meglepetés volt. Vajon most is sikerül elkapni a világbajnoki ezüstérmest?
Cirjenics Miklós remekül harcol, aranypontos hosszabbításra kényszeríti a német Freyt, ám ott már ipponnal veszít, így számára véget ér az olimpia. Talán egy intés járt volna a meccs közben a németnek, és egy ígéretes földharchelyzet is reményeket keltett bennünk, szóval nem feltartott kézzel elveszített meccs volt.
„Bátran judóztunk mind a ketten, küzdelemre törekedtünk, és a végén én húztam a rövidebbet. Nyerni akartam, talán túlságosan is, le akartam zárni a találkozót” – mondja az egykori tűzoltó, aki nemes hivatását cserélte fel egy időre a judóra.
Közben a kétszeres Európa-bajnok Joó Abigél is elkezdi, hármat is dob mongol riválisán, aki végül fájdalmas arccal feladja a meccset. Micsoda rajt!
Aztán jön a súlycsoport aktuális világbajnoknője, a japán Umeki, aki láthatóan tart Abigél dobásaitól, már az elején rendre földre veti magát, nem is marad el az intés. A folytatásban előbb egy jukót, majd egy újabb intést sikerül kicsikarni, igaz, a japán a földharcban sokkal veszélyesebb. A végén aztán sikerül ügyesen pörgetni a másodperceket, sőt, az utolsó összekapaszkodásból még egy jukót szerez a magyar lány, így megnyeri a nyolcaddöntőt! Végre egy igazi magyar bravúr itt Rióban!
De milyen a sors!? Az elődöntőbe jutásért ismét az amerikai Harrison az ellenfél!
Akárcsak Londonban. Abigél akkor fantasztikusan judózott, vazarival vezetett az amerikai ellen, amikor megsérült (ne firtassuk, hogyan, akad, aki az amerikai szemére veti a történteket). A magyar lány porcleválása ellenére befejezte a meccset, de fordítani tudott Harrison, aki akkor az olimpiai aranyéremig meg sem állt. Rettenetesen fájt nekünk a győzelme, mert az az arany a miénk lehetett volna.
Most, négy évvel később újra összecsapnak a felek. Most sem Abigél az esélyes, Harrison olimpiai és világbajnoki aranyérmes, kontinensbajnok, a súlycsoport kiemelkedő alakja.
Nem sikerül megbosszulni Londont. Harrison egy intéssel vezetést szerez, majd leszorítással begyűjti a győzelmet is.
A délutáni programban, a vigaszágon lehetne javítani, de hiába vezet egy intéssel a magyar versenyző, a kubaiak olimpiai ezüstérmesének, Yalennis Castillónak egyszer bejön a a dobása, egy halvány jukót kap érte, amit már nem sikerül ledolgozni.
„Sajnálom, hogy így alakult. Éremért jöttem én is az olimpiára, mint mindenki más. Egy jukó döntött. A judo kiszámíthatatlan sportág” – mondja a londoni ötödik hely után ezúttal hetedik Joó Abigél.
TÍZMILLIÓ EMBERÉRT KÜZDENI
Az utolsó esélyünket is egy kubai rontja el.
A paksiak világbajnoki ezüstérmese, Bor Barna ipponnal kezd a tízszeres Afrika-bajnok tunéziai Dzsaballah ellen, de aztán alul marad a kubai Mendozával szemben. A kiélezett küzdelemben egy intés dönt, amit húsz másodperccel a vége előtt ad a bíró, egy meghiúsult válldobási kísérlet után. A hátralévő idő már kevés mindenhez.
Bor Barna számára véget ér a harmadik olimpiája, ahogyan judósaink számára is befejeződnek a riói játékok.
„Úgy érzem, jól ment, megfelelően felkészültem, ez már a harmadik olimpiám, nem zavart meg az öt karika, tudtam, hogy miért jöttem, éreztem, hogy meg tudom csinálni, de a meccs végén kapott intés után erre már nem volt esélyem. Nagyon sokat köszönhetek a judónak, jó érzés volt tízmillió emberért küzdeni, huszonkétezer paksiért harcolni, nagy élmény számomra, hogy ennek részese lehettem” — így a meccs után Bor Barna.
Aztán csak ülünk.
Majd felrobban a csarnok, amikor Teddy Riner megszerzi második olimpiai aranyérmét is, de a francia óriás fantasztikus sorozata sem tud bennünket kizökkenteni a bennünket körülvevő ürességből.
Éremért, érmekért jöttünk ide.
Négyszer is közel kerültünk hozzá, de megszerezni nem sikerült…
AZ ELNÖK BÜSZKE A CSAPATUNKRA
„Nüanszokon múlott, hogy nem lett sikeres számunkra ez az olimpia. Azok az apróságok, amik a kiélezett helyzetekben Londonban nekünk kedveztek, itt Rióban nem minket segítettek” – sommázza dr. Kovács Antal, aki már alig várja, hogy ne legyen „egyke”, hogy legyen végre társa is olimpiai bajnok magyar judósként.
„Büszke vagyok a csapatunkra, annak minden egyes tagjára – ez már dr. Tóth László MJSZ elnök véleménye. – Ők nyolcan nemcsak itt Rióban képviselték a színeinket, hanem a kétéves, nehéz és hosszú kvalifikációs időszakban külföldi és hazai riválisaikkal szemben harcolták ki az olimpiai indulás jogát. Ezalatt a két év alatt rengeteg dicsőséget szereztek Magyarországnak.
Természetesen ha megkérdezik, hogy elégedett vagyok-e, azt kell válaszolnom, hogy nem. Ebben a csapatban Rióban is benne volt három-négy érem, s aki követte az eseményeket, az tisztában van vele, ha egy kicsit szerencsésebbek vagyunk, valóra is válthattuk volna az álmainkat. A nyolc indulónkból négyen bejutottak a világ legjobb nyolc judósa közé, ez pedig egy ilyen erős sportágban, ilyen komoly versengésben jó teljesítménynek mondható. Bár érmet most nem tudtunk szerezni, nem üres kézzel térünk haza. Otthon pedig nagyon komoly feladatok várnak ránk, hiszen egy év múlva ilyenkor Budapesten rendezzük meg a nemzetközi szövetség tisztújító kongresszusát, majd vendégül látjuk a világ legjobb judósait. Biztos vagyok benne, hogy válogatottunk a magyar közönség támogatásával a világbajnokságon is sok örömöt szerez majd a magyar sportbarátoknak!”
A judo igazi harcosok sportja.
Ha valaki veszít is, feláll a tatamiról, meghajol az ellenfél felé, s attól a pillanattól kezdve mindent megtesz azért, hogy a következő alkalommal már ő nyerjen.
Egy judós tudja: csak abból lehet bajnok, aki így tesz.
Helyreállt a világ rendje
A judósoknál Rióban Japán lett az első az olimpiai éremtáblázaton, amire aligha kapják fel sokan a fejüket. Pedig a sportág őshazája egy nagy kudarc után szerezte vissza vezető helyét: négy éve, a londoni olimpián „mindössze” hét érmet, s csupán egy aranyat nyertek a japánok. Most, Rióban három arany mellett további kilenc érmet vehettek át a 2020-as játékok házigazdái, csak két olyan súlycsoport volt, ahol nem állt a dobogón japán versenyző!
Mondhatjuk, hogy helyreállt a világ rendje.
Megannyi sztorit is tartogatott ez a torna a világsajtó számára. Például az orosz Beszlan Mudranov diadalát az első napon, aki aranyérmét az olimpiáról kizárt honfitársainak, s egyenesen Putyin elnöknek ajánlotta. Vagy az első koszovói olimpiai arany történetét, ezt Majlinda Kelmendi írta, aki elviselte az esélyesség terhét, s azt is, hogy egy félig elismert ország egyetlen reménységeként kellett maradandót alkotnia.
Parádésan szerepelt az olasz Fabio Basile, aki igazi „noname” volt Rio előtt, gyakorlatilag nem volt kiemelkedő eredménye, viszont most négy évig az olimpiai bajnoknak járó arany hátszámot viselheti majd a judoversenyeken.
Lukas Krpalek lett a csehek Kovács Antija, az első, aki olimpiai aranyat tudott szerezni. A favelából világhírig menetelő Rafaela Silva olimpiai győzelme az egész brazil csapat első sikere volt Rióban, az amerikai Kayla Harrisoné viszont már a második pályafutása során, egy olyan sportágban, ahol kevesen tudnak duplázni.
No persze ez Teddy Rinernek is sikerült Rióban, de a franciák öt esztendeje veretlen, nyolcszoros világbajnok óriása nem csak a maga 204 centijével emelkedik ki a mezőnyből.
Tokióban már övé lehet a minden idők legnagyobbja cím is. Már most lehetne fogadni rá.
OLIMPIAI HELYEZÉSEINK
ARANYÉRMES (1)
Kovács Antal (1992, Barcelona)
EZÜSTÉRMES (3)
Hajtós Bertalan (1992, Barcelona)
Csák József (1992, Barcelona)
Ungvári Miklós (2012, London)
BRONZÉRMES (6)
Tuncsik József (1976, Montreal)
Kincses Tibor (1980, Moszkva)
Ozsvár András (1980, Moszkva)
Csősz Imre (1992, Barcelona)
Csernoviczki Éva (2012, London)
Tóth Krisztián (2021, Tokió)
ÖTÖDIK HELYEZETT (11)
Hetényi Antal (1972, München)
Szepesi István (1980, Moszkva)
Bujkó Tamás (1988, Szöul)
Hajtós Bertalan (1988, Szöul)
Dubovszky István (1988, Szöul)
Wágner József (1992, Barcelona)
Csák József (1996, Atlanta)
Kovács Antal (1996, Atlanta)
Karakas Hedvig (2012, London)
Joó Abigél (2012, London)
Ungvári Miklós (2016, Rio de Janeiro)
Pupp Réka (2021, Tokió)
HETEDIK HELYEZETT (12)
Szabó Ferenc (1972, München)
Csák József (1988, Szöul)
Gyáni János (1988, Szöul)
Gránicz Éva (1992, Barcelona)
Hadfi Dániel (2008, Peking)
Csernoviczki Éva (2008, Peking)
Baczkó Bernadett (2008, Peking)
Mészáros Anett (2008, Peking)
Bor Barna (2012, London)
Csernoviczki Éva (2016, Rio de Janeiro)
Karakas Hedvig (2016, Rio de Janeiro)
Joó Abigél (2016, Rio de Janeiro)
(Megjelent a Sport 2016 című könyvben, Gombkötő Roland írása)
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2022
Forrás: Sport 2016
Gombkötő Roland írása
Fotó: MJSZ, Horváth György
IJF, Gabriela Sabau)
