Néhány hete jelent meg a Magyar Olimpiai Bizottság évkönyve, a Sport 2021. Ennek kapcsán felidézzük a mögöttünk hagyott tíz esztendő során az évkönyvben megjelent írásokat.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a Judoinfo szerkesztőjeként egy évtizede minden évben felkérést kaptam arra, hogy összefoglaljam a sportág legfontosabb eseményeit, történéseit, emlékezetes pillanatait. Íme, a Sport 2015-ben megjelent sportági összefoglaló!
Dupla kihívás: Rio és Budapest
Fájdalmas búcsúval és fantasztikus bejelentéssel kezdődött judósaink esztendeje, amelynek során a három kiemelt versenyen – a Budapest Grand Prix-n, az Európa Játékokon és a világbajnokságon – sikerekből és a vártnál gyengébb eredményekből egyaránt jutott a mieinknek. Mindenesetre nem unatkoztunk a magyar judo egyik legizgalmasabbnak ígérkező időszaka előtt...
ELMENT AZ ÖREG
Micsoda gonosz ökölcsapással tette szomorúvá a magyar judósok ünnepét a sors! Február elején, egyetlen nappal a várva várt „nagy bejelentés” előtt a sportág elveszítette egyik legendás alakját, a barcelonai olimpia sikerkapitányát, megannyi eredményes versenyző trénerét, Moravetz Ferencet. A mesteredző hosszú ideje harcolt a gyilkos kór ellen, s ezt az utolsó mérkőzést még az ő messze földön híres küzdeni tudásával sem nyerhette meg. Hetvenhét esztendősen búcsúzott.
Az utódok – akik közül sokan már nem is látták az „Öreget” a tatami mellett, másnap egy előkelő dunaparti szálloda halljában gyülekeztek, hogy hallhassák, amint dr. Tóth László, a Magyar Judo Szövetség elnöke bejelenti a szenzációs hírt: 2017-ben Budapest rendezheti meg a judo világbajnokságot! Az első világbajnokságot 1956-ban, a sportág őshazájában rendezték meg, azóta négyszer adott otthon a vb-nek Japán. A legtöbbször, négy alkalommal Párizs volt a sportág csúcseseményének házigazdája, háromszor volt világbajnokság Tokióban és Rio de Janeiróban. A „keleti blokk” a rendszerváltás előtt kétszer fogadhatta a világ legjobb judósait, 1983-ban Moszkva, 1989-ben pedig Belgrád volt a helyszín, azóta Oroszország (Tyumenyben és Cseljabinszkban) kétszer is világbajnokságot rendezhetett, 2015-ben a kazah főváros, Asztana fogadta a világbajnokság résztvevőit, 2016-ban pedig – ahogyan az olimpia évében szokás – nem rendeznek vb-t.
VALÓRA VÁLTOTT ÁLMOK
A pályázás körülményeiről dr. Tóth László elárulta: a következő évek világbajnokságai közül egyedül a 2017-es elnyerésére volt reális esély (a lebonyolítására Mongólia, Kína és Katar jelentkezett még), s a kormány kétmilliárd forintos garanciájával az utolsó akadály is elhárult a nagy álom megvalósulása elől. Az elnök hozzátette: a budapesti világbajnokságnak különleges jelentősége lehet, hiszen az utolsó nagy világesemény lesz a sportban a 2024-es olimpiai pályázatok elbírálása előtt.
Egy pillanatra álljunk is meg Tóth László személyénél: az egyik legrégebben (1998 óta) szolgálatban lévő szakszövetségi elnök évről évre valóra váltja az álmait: míg korábban csupán két kontinensbajnokságot (1978-ban junior Eb-t, 1981-ben pedig felnőtt Eb-t) rendezett a sportágban Magyarország, 2001 óta már 13 korosztályos világ- és Európa-bajnokság házigazdái lehettünk, a Hungária-kupát felváltotta a 100 ezer dolláros összdíjazású, kiemelt kategóriás Budapest Grand Prix, s 2017-ben jön a judo csúcseseménye, a felnőtt világbajnokság, várhatóan legalább 120 ország 800 versenyzőjének részvételével!
Azért az elnöknek még van egy álma, amely nem teljesedett be: hogy 1992 után újra felcsendüljön a Himnusz egy magyar judós tiszteletére az ötkarikás játékokon...
DIPLOMÁCIAI CSETEPATÉ
Nos, a mieink mögött hagyott esztendő nem fukarkodott a sikerekkel – ahogyan a hetedik helyekkel sem...
A felnőtt válogatottak számára három kiemelt versenyt határoztak meg a szakmai vezetők: az Európa-bajnokságot, a budapesti Grand Prix-t és a világbajnokságot. Eleve nem volt könnyű ezekre felkészülni a sportág sajátos olimpiai kvalifikációs sorozata közepette, hiszen 2014 májusától két éven át gyakorlatilag hetente követik egymást a különféle mértékben világranglista pontokat adó viadalok, amelyeken szorgalmasan gyűjtögetni kell, hiszen hatalmas a konkurencia.
Ráadásul egy méretes sportdiplomáciai csetepaté odáig vezetett, hogy néhány nappal a kontinensbajnokság előtt elvették Glasgow-tól a rendezési jogot, ilyesmire pedig a sportágban igen régóta nem volt példa. Az Eb-t pótolni kellett, ehhez kapóra jött az első Európa Játékok, amelynek programjában így a legmagasabb szinten képviseltették magukat a judósok. Kis híján a kényszerű változtatás áldozata lett a budapesti Grand Prix is, amelyet csak bravúrral lehetett átszervezni egy héttel korábbi időpontra, hogy ne ütközzön a bakui európai olimpiával.
Legjobbjaink úgy csináltak, mintha mindez nem is befolyásolta volna a felkészülésüket: a Papp László Budapest Sportarénában Ungvári Miklós aranyérmet szerzett, a visszatérő Mészáros Anett pedig bronzérmes lett, majd Bakuban is remekeltek a mieink, az Európa Játékokon Karakas Hedvig nyert ezüstérmet, míg Csernoviczki Éva a dobogó harmadik fokára állhatott fel.
Közben a hétről hétre ragyogóan teljesítő Tóth Krisztián a súlycsoportjában a világranglista első helyére ugrott, s gyakorlatilag egy évvel a riói játékok előtt biztosította helyét az utazók között (a sportágban csak 2016 májusában hirdetnek majd hivatalos kvalifikációs végeredményt).
ÖTSZÖR HETEDIK HELY
Két hónappal később reményekkel telve kezdtük az asztanai világbajnokságot, s legjobbjaink minden nap közel kerültek az éremszerzéshez, de a végelszámolásnál öt alkalommal is meg kellett elégednünk a hetedik hellyel...
Tegyük hozzá: öt olyan versenyzőnk indult a vb-n, akit a kategóriájában a világranglista első tíz helyezettje között jegyeznek, s mind az öten igazolták is mindezt, igaz, ez a tényeken nem változtat: mind az öten hetedikként tértek haza.
Pedig valamennyien karnyújtásnyira voltak az áhított éremtől, ám a sors most mindenhol inkább elvett.
Az első versenynapon Csernoviczki Éva a „kalkulált” győzelmek mellett két világbajnoktól kapott ki (a címvédő japán Kondótól és az új bajnoktól, az argentin Paretótól), olimpiai és világbajnoki bronzérmes, kétszeres Európa-bajnok klasszisunk bánhatta, hogy a judóban nem körmérkőzéseket vívnak, mert ez esetben a hetediknél egészen biztosan előkelőbb helyen zárt volna.
Másnap Ungvári Miklós következett, aki az év több versenyén is igazolta, hogy „beerősödött” új súlycsoportjában, s a kor sem akadályozza abban, hogy a világ legjobbjai között jegyezzék. Az olimpiai ezüstérmes, háromszoros vb-bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok ceglédi versenyző sorra gyűrte le kihívóit, izraeli, portugál és fehérorosz ellenfelét legyőzve jutott el a negyeddöntőig, ahol a japánok világbajnoki címvédője, Nakaja feltartóztatta. A vigaszági mérkőzésen a mongol Ganbaatart szabálytalan fogásért le kellett volna léptetni, de a hajrában elkövetett látványos bírói hiba annyira kizökkentette judósunkat, hogy már nem tudott talpra állni.
Karakas Hedvig esete még cifrább volt: a BHSE olimpiai ötödik helyezett, vb-bronzérmes sportolója mindjárt az első körben legyőzte az olimpiai bajnok olasz Quintavallét, majd nagy csatában, hosszabbításos mérkőzésen túljutott a pán-amerikai bajnok kolumbiai Amarisen és az olimpiai és világbajnoki érmes osztrák Filzmoseren is. A negyeddöntőben pedig még nyolc másodperccel a vége előtt is jukóval vezetett az olimpiai ezüstérmes román Caprioriu ellen, ám egy taktikai hibával megfosztotta magát a továbbjutástól. Hédi útja nagyon nehéz volt a világbajnokságon, fájós lábbal, műtét előtt állva vállalta a részvételt, s csak egy apró kihagyáson múlt, hogy ennek ellenére hat év után újra világbajnoki dobogón állhasson...
ELMARADT AZ ÁLOMELŐDÖNTŐ
Következett a világelső Tóth Krisztián, aki ugyancsak rossz előjelekkel, betegség után érkezett Kazahsztánba, ennek ellenére hozta a „kötelezőket”, s ha a 2014-es világbajnokság magyar ezüstérmese egy kicsit több erőt tud mozgósítani, akkor a négyszeres vb-érmes orosz Gyenyiszov nem tudja intéssel legyőzni, s talán a japán Bakerből sem lesz azon a napon dobogós...
Egy „új” Bor Barna állt tatamira a nehézsúlyúak között, a paksiak világbajnoki ezüstérmese mintha ledobálta volna magáról a rá mindeddig mázsás súlyként nehezedő elvárásokat, és erőtől duzzadó, felszabadult judóval jutott túl az első két ellenfelén. A negyeddöntőben a dél-koreai Kim kiverése sem látszott megoldhatatlan feladatnak, s akkor következhetett volna az „álomelődöntő”, az akkor még „csak” hétszeres világbajnok francia Teddy Riner ellen. Egy peches – és rémisztő – bokasérülés azonban keresztülhúzta a számításainkat, s az elődöntő helyett az orvosi szobába juttatta Hangyási László tanítványát.
Ez az öt hetedik helyezés hiteles története, amelyből kirajzolódik: bizony volt keresni valónk a kies Asztanában.
Ezen a véleményen volt Tóth László is, az elnök leszögezte: hiba lenne vészharangokat kongatni: „Látni kell, hogy ezeket a hetedik helyeket több esetben egy hajszál választotta el az érmektől – szögezte le. – Én előzetesen három érmet vártam a csapattól, közte egy aranyat is, most idáig jutottunk el. Nem vagyok elkeseredve, csak kicsit szomorú, és sajnálom a versenyzőket, akiknek egy pici kellett volna csak az éremhez. Ez egy nagyon komoly figyelmeztetés a számunkra az olimpia előtt, ugyanakkor a pekingi játékokat megelőző riói vb-ről 2007-ben a világ nagy bámulatára négy bronzéremmel jöttünk haza, amiből az olimpiára négy hetedik hely lett. Most azt remélem, hogy ezek a hetedik helyek átfordulnak majd Rióban érembe, és szerintem lesznek aranyesélyeseink is.”
Mondják, hogy ha nem sikerül a főpróba, jó lesz az előadás. Az asztanai világbajnokságot nyugodtan tekinthetjük olimpiai főpróbának. A judós küldöttségünk akár népesebb is lehet, mint a „kiindulási alapként” kezelt, egy ezüst- és bronzéremmel, két ötödik és egy hetedik hellyel zárt londoni játékokon, legalább nyolc, de szerencsés esetben akár tíz judósunk is jelen lehet majd Rióban, s ha 2016. augusztusának első napjaiban csak néhány „apróságot” visszaad nekünk a sors, akkor egészen biztosan ünnepelhetünk.
A londoniak közül heten ismételhetnek
A 2012-es nyári játékokon nyolc judós képviselte színeinket. Az egész magyar csapatot fellelkesítette az olimpia első versenynapján Csernoviczki Éva, aki a japán világbajnok legyőzésével bronzérmet szerzett – Rióban akár egy fényesebb medálért is harcban lehet majd, a kijutása hónapokkal a kvalifikációs időszak zárása előtt is borítékolható. Ugyancsak ott lesz Brazíliában a londoni ezüstérmes Ungvári Miklós, aki 2016 nyarán már 35 esztendősen a judós küldöttség legidősebb versenyzője lesz, ennek ellenére negyedik olimpiáján is bizonyítani akar. Akárcsak Ungvárinak, a nehézsúlyú Bor Barnának is elegendő pontja van már a kvótához, a paksi óriás harmadszor lesz olimpikon.
Kis odafigyeléssel a Londonban ötödik helyezett Karakas Hedvig és Joó Abigél is megszerezheti a riói repülőjegyet, Csoknyai Lászlónak pedig az utolsó hónapokban elsősorban hazai riválisait kell majd maga mögött tartania ahhoz, hogy a 81 kilogrammban újra ő legyen jelen az olimpiai mérlegelésnél. A londoniak közül a visszatérő Mészáros Anettnek bravúros eredményekre lenne szüksége az újabb olimpiai induláshoz, míg a 2012-es olimpiára szabadkártyával kijutó Madarász Tamásnak valóságos csodára, elvégre a manapság magának DJ-ként nevet szerző fiatalember már jó ideje felhagyott a versenysporttal.
(Megjelent a Sport 2015 című könyvben, Gombkötő Roland írása)
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2022
Forrás: Sport 2015
Gombkötő Roland írása
Fotó: MJSZ, Horváth György
MOB, Szalmás Péter
EJU, Carlos Ferreira
IJF, Gabriela Sabau)
