Özbas Szofi egy nagy skalpot is begyűjtve a legjobb tizenhat között búcsúzott, Ungvári Attila nem tudta emlékezetesebbé tenni olimpiai részvételét a tokiói judotorna negyedik napján, a harminckettő közé jutásért vívott meccsén búcsúzott.
ÉLŐ EREDMÉNYEK
Két vasat tartottunk a tűzben kedden a tokiói olimpián, a tizenilenc esztendős Özbas Szofi és a harminckét éves Ungvári Attila két egészen eltérő úton érkezett a japán fővárosba. A tinicsillag Özbas Szofi – aki már végigparádézta valamennyi utánpótlás korosztályt, az ifjúsági olimpiai bajnoki címtől a junior-világbajnoki aranyig szinte mindent megnyert, amit csak lehet – a koronavírus-járvány kirobbanása előtt még elég messze állt attól, hogy akár csak álmodozzon is Tokióról.
Aztán jött a halasztás, Szofi pedig élt a lehetőséggel (amit a junior-világbajnoki címmel amúgy önmagának teremtett meg): bronzérmet nyert a nálunk újrainduló World Tour budapesti Grand Slam-versenyén, ötödik lett Tbilisziben, végül – biztosítékként – hetedik a budapesti világbajnokságon, így aztán „csont nélkül” meglett a tokiói kvóta.
Pályafutásának első felnőtt olimpiáján mindenféle elvárások nélkül léphetett tatamira a Békés Megyei Kano Judo SE 63 kilogrammos versenyzője, aki a sors szeszélye folytán egy nagyágyút kapott ellenfélül: a németek világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnok csillaga, a világranglistán kilencedik Martyna Trajdos ellen kezdett, s gyönyörű sikerrel, egy nagy skalp megszerzésével mutatkozott be a felnőtt ötkarikás játékokon: a hosszabbításban vazarival szerezte meg az aranypontot, s ezzel bejutott a legjobb tizenhat közé.
„Örülök, mert nekem az első meccs mindig kritikus: mindenképpen jó, hogy be tudtam melegedni, és átesni a holtponton, az pedig végképp, hogy én nyertem – nyilatkozta Özbas Szofi a Nemzeti Sport helyszíni tudósítójának. – Nagyjából huszonöt perce tudtam meg, hogy vele kezdek, mert nem szeretem nézegetni a sorsolásomat, legfeljebb azt, hogy a következő meccsen ki jön. Nyilván tudom, kicsoda, de az eredményeit fejből nem, az volt az elsődleges, hogy mire számíthatok vele szemben, milyenek a dobásai. Örülök neki, hogy a hosszabbításig mentünk, mert így kipárolgott belőlem a stressz, és a végére maradt erőm, hogy tudjak indítani egy technikát.”
Következett az Európa Játékokon bronzérmes, Grand Prix-győztes olasz Maria Centracchio, akit – igaz, még közvetlenül a járvány előtt, a „békeidőkben” – sikerült már egyszer legyőzni: a 2019-es düsseldorfi Grand Slam-tornán Szofi volt a jobb. A tokiói tatamin azonban Centracchio volt a jobb, két intésbe „kergette” Özbas Szofit, majd az olasz egy vazariért dobni tudott, s a földön sem hagyta abba a támadást, karfeszítéssel nyert. Az olasz folytathatta, Szofi számára pedig a legjobb tizenhat között véget ért az első olimpiai álom.
„Ki-ki meccs volt, abszolút – kezdte Özbas Szofi, miután kért az újságíróktól egy papírzsebkendőt, hogy megtörölgesse könnyes szemeit. – Még jó, hogy nem érzem azt, hogy nincs tovább, hanem vannak konkrétumok, amiket kitűzhetek magam elé. Bízom benne, hogy lesz is még lehetőségem bizonyítani, főleg magamnak. Nem éreztem nagy különbséget kettőnk között. Taktikailag jobban felkészült, azt használta ki, hogy ha nem is a dobás szándékával, ám elém fordulgatott, ezért kívülről úgy látszódhatott, hogy sokkal aktívabb. Először tapasztaltam nála ezt a dobást, de a taktikája az volt, hogy az intéseket használja ki.”
„Általában az ösztöneimre hallgatok, megbeszéljük a tervet, aztán minél többet beszélünk róla, legtöbbször az a válasz, hogy úgyis tudni fogom. A szőnyegen már keveset gondolkozunk, a nagyja ösztönből jön. Bízom abban, hogy amennyit eddig edzettem, a testem és a szívem tudni fogja a tatamin – felelte Özbas Szofi, amikor a saját taktikájáról faggatták, majd amikor elkeseredettségét igyekeztek tompítani azzal, hogy akár még három-négy olimpia is benne lehet, már nevetve mondta: – Úristen, egy mondattal leírtátok a következő tizenvalahány évemet! De remélem…”
Ha már szóltunk Özbas Szofi útjáról, tegyük meg ugyanezt Ungvári Attila esetében is. A Ceglédi VSE kétszeres Európa-bajnoki bronzérmese számára igazi elégtétel volt, hogy harminckét évesen kijutott az olimpiára. A 2010-es évek elején üstökösként robbant be a nemzetközi judovilágba, a bécsi Európa-bajnokságon huszonegy évesen bronzérmet szerzett, meggyőződésünk volt, hogy bátyja, az akkor már Európa-bajnok, háromszoros világbajnoki bronzérmes Ungvári Miklós nyomdokaiba lép.
Aztán 2011 elején – nem sokkal a Hungária-kupán elért emlékezetes kettős Ungvári diadal után – robbant a bomba: pozitív doppingeredmény miatt két éves eltiltást kapott. A ceglédi sportoló és edzője, Bíró Tamás azonnal jelezte, szabotázs történt, valaki tiltott szert juttatott Ungvári Attila frissítőjébe, rendőrségi vizsgálat indult és egészen a svájci székhelyű Nemzetközi Sportbíróságig (CAS) ment az ügy, amelynek végén a doppingolás vádja alól felmentést kapott, de „gondatlanság” miatt a büntetés mértékét helyben hagyták.
A kétéves kényszerszünet csaknem kettétörte a fiatal tehetség pályafutását, lelkileg nyilván rettenetesen nehéz – vagy talán lehetetlen – volt feldolgozni a történteket, de közben a judovilág is folyamatos mozgásban volt, s a visszatérő Ungvári Attila megpróbált „visszakaszkodni a száguldó vonatra”.
A hazai konkurencia (Csoknyai László és Krizsán Szabolcs) mellett természetesen a külföldiekkel is újra fel kellett venni a versenyt, de az eltiltás miatt kihagyott londoni olimpia után Rióba sem sikerült jegyet váltani. Karvaly nem adta fel az álmait, a hosszúra nyúlt, öt éves olimpiai ciklusban pedig végre sikerült számára az áttörés.
Újra felállhatott az Európa-bajnoki dobogóra (2019-ben a minszki Európa Játékokon), Grand Slam- és Grand Prix-érmekkel gyűjtögette a kvalifikációs pontokat. A legfontosabb sikerét májusban, a kazanyi Grand Slam-tornán érte el, ahol ihletett állapotban egészen az aranyéremig menetelt. Nagy pillanat volt ez a saját pályafutásában, hiszen biztossá vált a tokiói olimpiai részvétele, de az arannyal nagy „szívességet” tett válogatottbeli társának, Cirjenics Miklósnak is, akinek így a kontinentális kvótával esélye nyílt az ötkarikás indulásra.
Ennek az útnak az utolsó etapjára szánta a sors(olás) a világranglistán huszonötödik egyiptomi Mohamed Abdelaalt, akit az idei antalyai Grand Slamen le tudott győzni a mieink 81 kilósa. Tegyük hozzá: a sorsolás ezen felül nem volt igazán kegyes, hiszen ebben a súlykategóriában a harmincötből hat versenyzőnek kellett „bemérkőznie”, s köztük volt Attila is.
Az igazi katarzisra – egyelőre legalább is – várnunk kell, az ötszörös Afrika-bajnok ellen ugyanis nem sikerült a továbbjutás. A küzdelmi idő első felében begyűjtött két páros intés után a hosszabbításban a harmadik intéssel leléptették Ungvári Attilát.
„Megvolt a felépített taktika, de azt nem sikerült jól kivitelezni, csak itt-ott, részletekben volt sikeres – ismerte el utóbb Ungvári Attila. – Le kellett volna fognom a srác bal kezét, leszedni a nyakamról, nem pedig engedni, hogy folyamatosan fogja, sajnos ez nem mindig sikerült. Kezdetben egyébként balra próbáltam meg dolgozni ellene több-kevesebb sikerrel, majd az edzőm tanácsára jobbra váltottam, de sajnos nem úgy jöttek a mozgások, a technika, ahogy terveztem. Kicsit furcsa volt, hogy két perc alatt két-két intésnél tartottunk, főleg az előző napi bíráskodáshoz képest, amikor alig akartak adni, erre nekünk hamar két intés állt a nevünk mellett. Nagyon sajnálom, hogy csak ennyit tudtam kiadni magamból. A végén neki volt néhány olyan akciója, amivel abszolút inthetővé váltam, ez döntötte el a meccset, indult három olyat, ami elég erős akció volt. Nem értékelhető, ám annyira elég, hogy megkapjam a harmadik intésemet.”
Ami az érmek sorsát illeti: a női 63 kilogrammban álomdöntőt rendeztek, az olimpiai címvédő szlovén Tina Trstenjak és az ötszörös világbajnok, világelső francia Clarisse Agbegnenou menetelt a fináléig, a riói olimpia döntőjének visszavágóját hatalmas csatában a jobban összpontosító francia nyerte meg. Az Özbas Szofit búcsúztató Centracchio biztonyította remek formáját, az olimpiai bronzéremig menetelt, a másik ágon pedig a kanadai Catherine Beauchemin-Pinard ért el a dobogó harmadik fokáig.
A férfi 81 kilogrammban a hazaiak világbajnoka, a riói bronzérmes Nagasze Takanori és az irániak világbajnoka, 2019-es tokiói világbajnokságon történtekkel (őt és családját veszélyeztető fenyegetés miatt kellett veszítenie, nehogy együtt álljon dobogóra egy izraeli judóssal) az egész világon ismertséget szerző, s immár mongol színekben versenyző Szaed Molla jutott be a döntőbe.
A győzelem végül a hosszabbításban a japáné lett, a bronzérmek közül az egyiket némi meglepetésre az osztrákok grúz származású versenyzője, Shamil Borchashvili szerezte meg, a másikért a budapesti világbajnokság döntőjének visszavágóját rendezték meg, amelyet a belga Matthias Casse amolyan „Ungvári-féle” kontradobással nyert meg a grúz Tato Grigalasvili ellen.
A tokiói judotorna ötödik napján egy versenyzőnk indul. Kiemeltként sem volt kegyes a sorsolás Tóth Krisztiánhoz (a világranglistán 3.), az MTK Budapest világbajnoki ezüst- és bronzérmese ugyan az első összecsapásra a brazil válogatottal készülő, de minden bizonnyal legyőzhető Popole Misengát (234.) kapta (a menekültek csapatában induló versenyzőnek egy junior Afrika-bajnoki bronzérem a legjobb eredménye, 2010-ből), ezt követően, a legjobb nyolc közé jutásért azonban a japán Mukai Soicsiro (12.) vár rá.
A huszonöt esztendős japán 2019-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett Tokióban, nyert már Grand Slamet Párizsban és Oszakában, ráadásul nincs róla szép emlékünk, hiszen a 2019-es budapesti Grand Prix-n a legjobb nyolc közé jutásért legyőzte Krisztiánt. Szerdán a hazai pálya alighanem Mukai mellett szólna, de Tóth Krisztián remek formában van ebben az évben, s a súlycsoportjában bárkit képes lehet legyőzni.
A program
JÚLIUS 28., SZERDA
Férfiak, 90 kg (címvédő: Baker Masu, japán; magyar induló: Tóth Krisztián, MTK Budapest)
Nők, 70 kg (címvédő: Tacsimoto Haruka, japán; magyar induló: –)
4:00: selejtezők. 10:00: vigaszági döntők, elődöntők, érmes mérkőzések
TIPPVERSENY AZ OLIMPIA IDEJÉN JUDÓS
NYEREMÉNYEKÉRT. JÁTSSZ VELÜNK!
Olimpia, Tokió
FÉRFIAK
60 KG (23 induló)
1. Takato Naohisza (japán)
2. Jang Jung-vej (tajvani)
3. Luka Mkheidze (francia)
3. Jeldosz Szmetov (kazah)
5. Tornike Tsjkadoea (holland)
5. Kim Von Dzsin (dél-koreai)
7. Artyom Leszjuk (ukrán)
7. Lukumi Cskvimiani (grúz)
66 KG (27 induló)
1. Abe Hifumi (japán)
2. Vaza Margvelasvili (grúz)
3. An Ba Ul (dél-koreai)
3. Daniel Cargnin (brazil)
5. Baruch Shmailov (izraeli)
5. Manuel Lombardo (olasz)
7. Baskhuu Yondonperenlei (mongol)
7. Gombóc Adrián (szlovéniai)
73 KG (36 induló)
1. Ono Sohej (japán)
2. Lasa Savdatuasvili (grúz)
3. An Csang Rim (dél-koreai)
3. Tsogtbaatar Tsend-Ochir (mongol)
5. Arthur Margelidon (kanadai)
5. Rustam Orujov (azeri)
7. Akil Gjakova (koszovói)
7. Tohar Butbul (izraeli)
81 KG (35 induló)
1. Nagasze Takanori (japán)
2. Szaed Molla (mongol)
3. Matthias Casse (belga)
3. Shamil Borchashvili (osztrák)
5. Dominic Ressel (német)
5. Tato Grigalasvili (grúz)
7. Sarofiddin Boltabojev (üzbég)
7. Alan Kubecov (orosz)
UNGVÁRI ATTILA (Ceglédi VSE) helyezetlen
NŐK
48 KG (28 induló)
1. Distria Krasniqi (koszovói)
2. Tonaki Funa (japán)
3. Darja Bilodid (ukrán)
3. Urantsetseg Munkhbat (mongol)
5. Catarina Costa (portugál)
5. Shira Rishony (izraeli)
7. Paula Pareto (argentin)
7. Lin Csen-hao (tajvani)
CSERNOVICZKI ÉVA (Ippon Judo Tatabánya) helyezetlen
52 KG (29 induló)
1. Abe Uta (japán)
2. Amandine Buchard (francia)
3. Odette Giuffrida (olasz)
3. Chelsie Giles (brit)
5. PUPP RÉKA (Atomerőmű SE)
5. Fabianne Kocher (svájci)
7. Pak Da Szol (dél-koreai)
7. Charline Van Snick (belga)
57 KG (25 induló)
1. Nora Gjakova (koszovói)
2. Sarah Leonie Cysique (francia)
3. Jessica Klimkait (kanadai)
3. Josida Cukasza (japán)
5. Eteri Liparteliani (grúz)
5. Kaja Kajzer (szlovén)
7. Julia Kowalczyk (lengyel)
7. Timna Nelson Levy (izraeli)
KARAKAS HEDVIG (BHSE) helyezetlen
63 KG (31 induló)
1. Clarisse Agbegnenou (francia)
2. Tina Trstenjak (szlovén)
3. Catherine Beauchemin-Pinard (kanadai)
3. Maria Centracchio (olasz)
5. Juul Franssen (holland)
5. Anriquelis Barrios (venezuelai)
7. Ketleyn Quadros (brazil)
7. Agata Ozdoba (lengyel)
ÖZBAS SZOFI (Békés Megyei Kano JSE) helyezetlen
A magyarok eredményei
FÉRFIAK
81 KG. 1. forduló: Ungvári Attila–Mohamed Abdelaal (egyiptomi) aranyponttal, intéssel 0–10
NŐK
48 KG. 1. forduló: Csernoviczki Éva–Shushila Devi Likmabam (indiai) 10–0. 2. forduló: Csernoviczki Éva–Tonaki Funa (japán) 0–10
52 KG. 1. forduló: Pupp Réka–Majlinda Kelmendi (koszovói) aranyponttal 7–0. 2. forduló: Pupp Réka–Angelica Delgado (amerikai) 10–0. Negyeddöntő: Pupp Réka–Fabiana Kocher (svájci) 0–10. A vigaszágon: Pupp Réka–Pak Da Szol (dél-koreai) 7–0. A 3. helyért: Pupp Réka–Odette Giuffrida (olasz) aranyponttal 0–10
57 KG. 1. forduló: Karakas Hedvig–Julia Kowalczyk (lengyel) 0–7
63 KG. 1. forduló: Özbas Szofi–Martyna Trajdos (német) aranyponttal 7–0. 2. forduló: Özbas Szofi–Maria Centracchio (olasz) 0–10
OLIMPIAI HELYEZÉSEINK
ARANYÉRMES (1)
Kovács Antal (1992, Barcelona)
EZÜSTÉRMES (3)
Hajtós Bertalan (1992, Barcelona)
Csák József (1992, Barcelona)
Ungvári Miklós (2012, London)
BRONZÉRMES (5)
Tuncsik József (1976, Montreal)
Kincses Tibor (1980, Moszkva)
Ozsvár András (1980, Moszkva)
Csősz Imre (1992, Barcelona)
Csernoviczki Éva (2012, London)
ÖTÖDIK HELYEZETT (12)
Hetényi Antal (1972, München)
Szepesi István (1980, Moszkva)
Bujkó Tamás (1988, Szöul)
Hajtós Bertalan (1988, Szöul)
Dubovszky István (1988, Szöul)
Wágner József (1992, Barcelona)
Csák József (1996, Atlanta)
Kovács Antal (1996, Atlanta)
Karakas Hedvig (2012, London)
Joó Abigél (2012, London)
Ungvári Miklós (2016, Rio de Janeiro)
Pupp Réka (2021, Tokió)
HETEDIK HELYEZETT (12)
Szabó Ferenc (1972, München)
Csák József (1988, Szöul)
Gyáni János (1988, Szöul)
Gránicz Éva (1992, Barcelona)
Hadfi Dániel (2008, Peking)
Csernoviczki Éva (2008, Peking)
Baczkó Bernadett (2008, Peking)
Mészáros Anett (2008, Peking)
Bor Barna (2012, London)
Csernoviczki Éva (2016, Rio de Janeiro)
Karakas Hedvig (2016, Rio de Janeiro)
Joó Abigél (2016, Rio de Janeiro)
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2021
Gombkötő Roland
Forrás: Magyar Távirati Iroda
Fotó: MTI, Czeglédi Zsolt
IJF, Gabriela Sabau)
