A szolnoki Gőz Roland számára remekül indult az év, halmozta a sikereket, az MTK Budapest sportolója jó formában judózott, azonban ezt követően volt egy nézeteltérése a szövetséggel, ami megtörte a lendületét. Nyáron így is tudott nyerni Kínában az Universiadén, decemberben pedig egy rangos díjra is jelölték. A Szoljon cikke.
– Ha egy szóban kellene jellemezni a 2023-as évét, mi lenne az, és miért?
– Hullámzó. Az esztendő eleje nagyon jól sikerült, a portugál Grand Prix-n harmadik, a szófiai European Openen első, az antalyai Grand Slamen pedig ötödik lettem, utána indultam a világbajnokságon is, ott is jól ment a judo, de egy pillanatnyi kihagyás miatt kikaptam a grúz Majsuradze ellen, aki később aranyérmes lett. Ezt követően volt egy kisebb nézeteltérésem a szövetséggel, amelynek következményeképp nem vittek egyéni versenyekre csaknem három hónapig, ez megtörte a lendületemet. Majd nyáron megnyertem az Universiadét, ahol ugyan nem voltam annyira jó formában, de biztos judót hoztam, illetve a mezőny sem volt a legerősebb, viszont kellett ez a siker. Ezután pedig nem találtam önmagam, a vitám a szövetséggel rányomta a bélyegét az év második felére, kicsit a motivációmat is elvesztettem.
– Az év eleji sikerek miatt felcsillant a remény, hogy nagyobb eredményeket is elérhet?
– Mondhatni. Kellően motivált voltam, hogy elkezdtem én is a pontgyűjtést, és kialakulhat egy verseny köztem és Krisztián között, tudjuk egymást húzni, örültem, hogy megálltam a helyem a felnőttek között is, de ahogy említettem, a kihagyás megviselt lelkileg, ha több mint két hónapig nem versenyez valaki, akkor utána nehéz fenntartani azt a motivációt, ami előtte volt, és nem egyszerű felvenni újra a ritmust.
– Az ön súlycsoportja, a kilencven kilogramm az egyik legerősebb a honi mezőnyben, hiszen a világranglista ötödik helyén álló Tóth Krisztián mellett ott van Sáfrány Péter is, akivel szintén tagjai a legjobb ötven judósnak.
– Igen, ebben a súlycsoportban a legnagyobb a rivalizálás itthon, de világszinten is nagyon erős a mezőny. Elég csak megemlíteni a grúzokat, akiknél három judós is van a legjobb tizenötben, ráadásul abból ketten az első két helyet foglalják el. Személy szerint én annyira nem gondolok bele ebbe, hiszen mi, magyarok nemcsak egymás ellen harcolunk, próbáljuk húzni a másikat és minél előrébb jutni.
– Augusztusban például a száz kilósok közt is indult egy versenyen Zágrábban.
– Ez a szövetség ötlete volt, de edzőmmel, Pánczél Gáborral beszéltük, hogy inkább maradjak a kilencven kilóban, hiszen ahhoz, hogy nagyobb súlycsoportban induljak, nagyon sok izmot kellene felszednem. A száz kilósok között a legtöbb versenyző százhárom-száznégy kilogramm, én pedig kilencvennégy-kilencvenöt körül vagyok. A legnagyobb célom a 2028-as olimpián való indulás a jelenlegi súlycsoportomban, ezért sem szerettem volna felmenni eggyel nagyobb kategóriába, hiszen onnan visszafogyni iszonyat nagy szenvedés. A zágrábi versenyen az első meccsemet megnyertem, a másodikon viszont egy olyan ellenfél jött szembe, aki már régóta a száz kilogrammban szerepel, így nagyjából tíz kiló különbség volt köztünk, és nagyon nehéz megmozgatni egy ennyivel nehezebb embert. Összességében nem működött a súlycsoportváltás.
– Ahogy említette, nyáron megnyerte Kínában az Universiadét. Hogyan emlékszik vissza az eseményre?
– Fantasztikus volt, többeknek is említettem, hogyha tehetik, mindenképpen látogassanak el egy ilyenre. Egy kisebb olimpia ez, de elképesztően látványos volt a nyitó- és a záróünnepség is. Beszéltünk olyanokkal, akik ott voltak a pekingi olimpián, de azt mondták, hogy az Universiade sokkal jobb volt, mint az ötkarikás játékok. Az egész eseményt természetesen megkoronázta, hogy aranyérmet nyertem, de attól függetlenül is nagyszerű élmény, amire örökké emlékszem majd. Nagyon jó hangulata volt az egész eseménynek, rengeteg sportág versenyzője volt ott. Mi, magyarok is összetartottunk, jártunk egymás versenyeire, ahogy időnk engedte, illetve minden este összeültünk, beszélgettünk, hogy kivel mi történt aznap, jobban megismertük egymást.
– Decemberben jelölték az Év ipponja díjra. Hol volt és mit érzett akkor, amikor ezt megtudta?
– Éppen Japánban voltunk edzőtáborban, amikor kaptam egy e-mailt a szövetségtől, hogy jelöltek. Örültem neki nagyon, de ugyanakkor meg is lepett. Megtisztelő, hogy olyan judósok mellett vagyok a legjobbak között, akik mind világbajnoki vagy olimpiai érmesek, bajnokok. Az én dobásomat egyébként joko gakénak hívják, ami lábakasztós dobást jelent magyarul. Nagyon ritkán használják, mert nehéz kivitelezni, de örülök, hogy nekem sikerült, és remélem, hogy megnyerhetem az elismerést.
– Mi a terve a jövőt illetően?
– Jelenleg pihenek, majd az új évben kezdek el ismét edzeni gőzerővel, hiszen január végén már verseny lesz Portugáliában, február ötödikén pedig Párizsban Grand Slam, amelyen mindenképpen szeretnék versenyezni, hiszen akkor adják át a díjakat az előző év legjobbjainak. Egyelőre csak erre a két viadalra gondolok, ezeken igyekszem helyezést elérni. Az olimpia előtti félévben vagyunk, ami egy daráló. Rengeteg verseny van, mindenki indul mindenhol, hiszen kellenek a pontok a kvalifikációhoz. Aki már esetleg kijutott az ötkarikás játékokra, az sem lazsálhat, hiszen az olimpiai ranglista első nyolc helyezettje kiemelt lesz, így kedvezőbb helyzetből versenyezhet.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2023
Forrás: Szoljon
Kovács Levente írása)
