Miért ez és miért nem az vagy amaz? A Ponyvalegény blog ismert és kevésbé ismert sportembereket kér fel arra, merüljenek el a választott sportáguk rejtelmeibe, ezáltal engedjenek betekintést a mindennapjaikba. Aki ezúttal beavat a részletekbe: Gyertyás Róza, az 52 kilogrammosok között U23-as Európa-bajnok és Európa-kupa győztes sportoló, a Koroncói Tutti JK judósa.
Amiért beleszerettem a sportágamba:
„Sokszor éreztem úgy, hogy abba szeretném hagyni a judót. Ami miatt végül ez sosem történt meg, az elsősorban a közösség. A mai napig is óriási erőt ad, amikor egy nehéz héten már nincs kedvem és erőm edzésre menni, hogy ott vannak a többiek és támogatjuk egymást. Az egyetem miatt néha előfordul, hogy pár napig nem tudok edzésre menni, de utána mindig jól érzem magam, amikor végre kitisztul a fejem és felszabadultan küzdhetek, ahelyett, hogy az íróasztal mögött ülök. Talán ez az az érzés, amibe beleszerettem, és az, hogy a kisebb-nagyobb sikerek folyton mozgásban tartanak, és újabbak elérésére motiválnak.”
A sportággal kapcsolatos legnagyobb élményem:
„Egyértelműen a tavalyi U23-as Európa-bajnokság. Hihetetlen élmény volt.”
Akit a sportágon belül nagyra tartok:
„Pupp Réka az, aki a legjobb példa arra, hogyha megfelelően dolgozol valamiért, akkor elérheted. Rengeteget edzek vele, és óriási motivációt ad, hogyha ő képes valamit megcsinálni, akkor nekem is muszáj, és meg is próbálom.”
Akivel a sportágon belül a legjobb viszonyban vagyok:
„Szerencsére azt mondhatom, hogy a judóban a sportolók között mostanában egyre jobb a viszony. Sokat vagyunk összezárva edzőtáborokban, versenyeken, aminek szerintem nagy a közösségkovácsoló hatása. Pupp Réka és Özbas Szofi, akik a legközelebb állnak hozzám. Ez is bizonyítja, hogy aki versenyen az ellenfeled, az nem kell, hogy a mindennapi életben is az legyen. Pupival évek óta egy súlyban vagyunk, a hazai versenyeken rendszeresen küzdünk egymás ellen, de annyira jóban vagyunk, hogy meg ilyenkor is közösen szoktunk bemelegíteni.”
Az előző szezonbeli emlékezetes esemény:
„Szerencsére több is volt. Az első, amikor Szlovéniában Európa-kupát nyertem, nagyon örültem, de próbáltam elnyomni magamban, hogy ez csak egy kisebb verseny. Aztán egy hónap múlva megnyertem az U23-as Európa-bajnokságot. Na, az hihetetlen élmény volt, szerintem még most sem fogtam fel igazán. Mégis, amikor a legjobban örültem, az a csapatbajnokság volt. Senki sem gondolta, hogy a lányok fogják a bronzmeccset megnyerni a csapatnak. Enyém volt az utolsó meccs, nem csak rajtam múlott, mert az előttem lévőknek is nyernie kellett, de így, hogy én maradtam a végére, óriási volt rajtam a nyomás. Az ellenfelem az egyéni versenyben szintén érmes lett, csak egy súlycsoporttal feljebb, mint én, de ott, abban a helyzetben azt éreztem, hogy itt bármi is fog történni, hiába erősebb nálam, meg fogom verni és megszerzem a csapatnak az érmet – és így is lett.”
Célkitűzés a jelenlegi évadra:
„2023-ban szeretnék újabb érmet szerezni nemzetközi versenyen, de tudom jól, hogy rengeteg munka áll előttem ahhoz, hogy ezt elérhessem.”
Amit szeretnék elérni néhány éven belül:
„Mindenképpen szeretnék felnőtt korosztályban is eredményes lenni, és ezért igyekszek mindent megtenni.”
Amelyik sportot még kedvelem:
„A judo mellett tíz évig néptáncoltam, amit szintén nagyon szerettem, de amikor Pestre kerültem, sajnos döntenem kellett a kettő között.”
Amit eddig még nem tudtak rólam:
„Szeretek kiöltözni és elmenni egy jót bulizni a barátaimmal.”
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2023
Forrás: Ponyvalegény blog
Horváth M. Attila írása
Fotó: EJU, Carlos Ferreira
IJF, Gabriela Sabau)
