A hazai judosport első olimpiai és első világbajnoka a megszokott szerénységgel tekint vissza pályafutására. Barcelona olimpiai bajnoka ötvenévesen is edz, és olykor a tatamira vágja a fiatalokat. A Sportal cikke.
– Egy hónap múlva kezdődik a világbajnokság, illetve nagyjából az olimpiai kvótaszerző időszak felénél tartanak judósaink. Hogyan látja esélyeinket e két világeseményen?
– Az előző négy olimpián rendre hat-nyolc kvalifikációt szereztek judósaink, és jelenleg is hatnál tartunk – kezdte dr. Kovács Antal. – Örömteli, hogy Tóth Krisztián újra megtalálta a motivációját, mert a tokiói olimpia után nehéz időszakon ment keresztül. Megértem, hogy az olimpiai bronzérem után kiüresedést érzett, de egyre stabilabb újra. Amint Pupp Réka, aki Tokióban ötödik volt, és a tavalyi meg idei Grand Slam-versenyeken rendre dobogós helyezéseket ér el. Ungvári Attila teljesítménye számomra a bravúr kategória, hogy harminc felett is meghatározó versenyző. Mondjuk a bátyja, Miklós negyven évesen a fél világot megverte, szóval meglehet, hogy az eltökéltség és a sok munka mellett a jó genetikai adottságok is közrejátszanak ebben. Attilának szenzációs érzés lehet, hogy a bátyja menedzseli, és szükség is van a segítségre, mert a nyolcvanegy kilósok mezőnye iszonyatosan erős.
– A fiatalok?
– A száz kilósok között Vég Zsombor már szerzett nagy skalpot, s bár egyelőre hullámzó a teljesítménye, nagy potenciált látok benne. Nem a kora, hanem a tehetsége miatt ide sorolnám Gercsák Szabinát is, aki talán sokkal előrébb tartana, ha kicsit megerősödne, mert szemmel láthatóan fizikailag a hetven kilós súlycsoportja alatt van.
– Figyelemmel követi a sportág fejlődését? Érzékelhető egyáltalán a változás?
– Hogyne, folyamatosan változik. Nemcsak a szabályok, hanem a ruha anyaga, és a megfogási lehetőségei. Ez által mindig kitalál valaki egy új fogást, amelyre reagálni kell. Ahogy a labdarúgás vagy a kosárlabda, úgy a judo is változik, fejlődik, és az egész világon a legnépszerűbb sportok egyike. Az olimpián harminc ország szerez érmet, ez hatalmas szám. Japán, illetve Európában Franciaország és Grúzia kiemelkedik a mezőnyből, de a többi ország között kiélezett a versenyen. Ja, és ne felejtsük el, hogy a judo a rendőrségi képzés alapja is.
– Említette a labdarúgást, egy paksi étteremben a napokban nyílt meg az Aranycsapat-kiállítás, amelynek ön a házigazdája. Miért tartotta fontosnak ezt a szerepet?
– Mert bárhova megyünk a világban, Puskás Ferencet és az Aranycsapatot a mai napig emlegetik, ismerik. Az emberek a fontos dátumokra általában emlékeznek, hogy mikor ment először iskolába, mikor volt ez első karácsonya, de hogy mikor énekelte el először a Himnuszt vagy mikor hallott először Puskásról és az Aranycsapatról, arról nem. És azért nem, mert ez a magyarságunk része, a hétköznapjaink része, és ebből adódóan olyan érték, amelyet meg kell becsülnünk. Volt szerencsém személyesen beszélgetni Buzánszky Jenővel és Grosics Gyulával, szerénységük és közvetlenségük magával ragadott. Egyfajfa iránymutatást adtak nekünk, akkori fiataloknak, hogy hogyan is kellene élnünk.
– A judóban ez segítette?
– Mindenképpen. Küldetéstudatott adott a pályafutásom alatt, és később a civil életben is. A sportkarrierem után pedig próbálom segíteni a fiatalokat.
– Gyerekként önt ki segítette? Korábban ugyanis úgy nyilatkozott, hogy nem tartozott a tehetséges sportolók közé.
– Inkább ügyes voltam, de meglehetősen későn, tizenöt évesen szereztem az első érmemet országos bajnokságon. A jó edzők korán kiszúrják, kiből lehet jó élsportoló. Ha egy gyerekhez odarúgnak egy labdát, az első néhány érintésből látszik, hogy tehetséges-e a focihoz vagy sem. Ha megmutatnak egy dobást a tatamin, a tehetséges gyerek máris megtanulja a fogásokat, az eséseket. Na, én nem ebbe a kategóriába tartoztam. Nyafogós voltam és nyakigláb, ráadásul, ha valaki azt mondja, hogy olimpiai bajnok leszek félnehézsúlyban, nemcsak én, hanem a legtöbb edző kineveti. Természetesen fontos az akarati tényező, hogy valaki meghatározó élsportoló legyen, de többnyire szerencse is kell hozzá. Ha ugyanis nem Hangyási László edzőhöz kerülök, talán sosem lettem volna olimpiai bajnok. Ő azonban bízott bennem, és nem hallgatott az olyan megjegyzésekre, hogy miért nem zavar el inkább kosarazni.
– Ötvenévesen is judózik?
– Persze, általában reggelente edzek, de lehet, hogy beszállok a délutániakra is. Rendbejött a térdem, és a minap beszálltam egy mérkőzésre, az ellenfelem ötven kilós volt, de jól csinálta, mert a duplája vagyok, mégis képes volt eldobni. A legidősebb fiam is judózik, lassan tizennégy éves. Futásban már lehagyott, szóval vissza kellett vágnom neki a tatamin.
– Élvezik a srácok, hogy egy olimpiai bajnokkal edzhetnek?
– Ezt inkább tőlük kellene megkérdezni, de úgy látom, jó élményekkel gazdagodnak, és örülnek, ha néha a földre vihetnek. Persze nem hagyom magam, sőt inkább hajtom őket, hogy nincs megállás. Ha pici hiányt látok a koncentráltságukban, máris a tatamira vágom őket.
– Tíz éve a Paksi Atomerőmű kommunikációs igazgatója. Elégedett a munkájával?
– Miért ne lennék elégedett? Élsportolóként négy olimpián szerepeltem, sőt kétezernégyben Athénban vihettem is a magyar zászlót a megnyitóünnepségen, mondhattam az olimpiai eskütétel szövegét is, szóval sok mindent megéltem. Ugyanakkor nem vagyok hős, csak próbáltam hasznossá tenni magam sportolói pályafutásom után is. Tudatosan készültem erre az időszakra, és számomra az atomenergia küldetéstudat is egyben, mert Magyarország természeti adottságaihoz mérten kiemelten fontos a szerepe a hazai ellátásbiztonság fenntartásában és a globális felmelegedéssel szembeni küzdelemben.
NÉVJEGY
Dr. Kovács Antal
Született: 1972. május 28., Paks
Klubja: Atomerőmű SE
Edzője: Hangyási László
Nevelőedzője: Fodor József, Tóth Béla
Súlycsoport: 95 kg, 100 kg
Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (1992 – Barcelona, 95 kg), világbajnok (1993 – Hamilton, 95 kg), világbajnoki ezüstérmes (2001 – München, 100 kg), Európa-bajnoki ezüstérmes (2004 – Bukarest, 100 kg; 2005 – Debrecen, csapatban), Európa-bajnoki bronzérmes (1992 – Párizs, 95 kg; 1993 – Athén, 95 kg; 2002 – Maribor, 100 kg; 2003 – Düsseldorf, 100 kg; 2004 – Budapest, abszolút), Magyar bajnok egyéniben (1993, 1994, 1997 – 95 kg; 1998, 1999, 2003 – 100 kg), Magyar bajnok csapatban (1995, 2008)
Elismerései: a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1992), Paks díszpolgára (1992), az év magyar férfisportolója (1993), az év magyar judósa (1992, 1993, 2001, 2003), az év európai judósa (1993), Tolna megye legjobb férfi sportolója (1992, 1993, 1998), A Magyar Judo Szövetség aranyfokozatú érdemérme (2009), Csik Ferenc-díj (2020)
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2023
Forrás: Sportal
Tősér Norbert írása
Fotó: Varga Imre
MTI)
