A judo ugyancsak mozgásigényes sportág. Aki ezt választja és részt vesz rendszeresen az edzéseken, annak nem lesznek testsúlygondjai. Legfeljebb akkor, ha olyan súlycsoportot választ, ahol rendszeresen fogyasztania kell.
A hetvenegy esztendős Dr. Hetényi Antal ma ifjúkori testsúlyának a kétszeresét cipeli, mozgásában erősen korlátozott. Köszönettel vettem meghívását és fel is kerestem a XII. kerület egyik erdőszéli, kellemes helyen lévő társasházi lakásában, ahol jó hangulatban elbeszélgettünk.
– Annak idején az úszás jelentette számomra a sporttal való kapcsolat kezdetét. Fél évig az Újpest úszói között edzegettem, de nem maradtam ott meg – elevenítette fel a kezdeteket a magyar judosport első olimpiai pontszerzője, az 1972-es müncheni olimpia ötödik helyezettje. – A Toldi Gimnázium diákjaként társaimmal rendszeresen futottunk a Tabánban, a Vérmezőn vagy éppen a Várban. Az életre szóló fordulat 1963-ban következett be, ekkor tizenhat éves voltam. A nyár folyamán a Nők Lapjában jelent ment egy hirdetés, amelyen judózni hívták a fiatalokat. Öcsémmel előbb az Újpestben jelentkeztünk, de negyedév elteltével átmentünk a Honvédba. Szüleink két-három hónapig hallani sem akartak erről a sportágról. Mi pedig titokban jártunk edzésre, amígnem elérkezett az év utolsó hónapja. Ekkorra már a szülők is beletörődtek választásunkba és leigazolhattunk a Budapesti Honvédba, ahol Gyebnár Ferenc vett minket kezelésbe.
– Az eredmények utóbb igazolták sportágválasztásuk helyességét.
– Számomra is szokatlanul hamar, már 1964 áprilisában elindulhattam az első versenyemen, ahol a hatvan kilósok között Mándl Elek mögött második lettem. Ugyanez év augusztusában pedig az Alkotmány-kupáért léphettem tatamira Pécsett, ahol a Budapest-vidék számára kiírt egyéni versenyt sikerült megnyernem.
– A következőkben elért eredmények alapján megállapítható, hogy nem egy alkalmi fellángolásról volt szó Hetényi Antal esetében.
– Két évvel később, 1966-ban már a felnőttek szűkített válogatott keretében is figyelembe vett Kovács Ákos szövetségi kapitány. Akkoriban Keserű Laci, és Galambos Marci voltak a legkeményebb ellenfeleim. 1969-ig kellett várnom, hogy megnyerhessem életem első felnőtt országos bajnoki aranyérmét. Továbbra is nagy volt a konkurenciaharc, hiszen Keserű Laciék mellett újabb riválisok törtek fel a legjobbak közé. Itt feltétlenül meg kell említenem Pulai Jánost és Oláh Pált is.
– Ezekből a csatározásokból középtávon egyértelműen Hetényi Antal került ki győztesen, így ő képviselhette a magyar judót a hetven kilósok között 1972-ben, a müncheni ötkarikás játékokon.
– Az olimpia semmi más versenyhez nem hasonlítható. Hogy az ott elért ötödik hely esetleg lehetett volna jobb is? Akkor a legfontosabb a sportág számára az volt, hogy pontszerző helyen végeztem, s így évekig én tartottam az ernyőt a magyar judózás fölött. Egyben segítettem is Horváth István keretedző munkáját.
– Az eredményes versenyzés mellett a tanulást sem hanyagolta el.
– Nem kevesebbszer, ötször felvételiztem, mire nagy nehezen bekerültem a TF-re, így huszonkilenc éves voltam, amire megszereztem a testnevelő tanári és a szakedzői diplomámat is. Ám ezekkel még nem elégedtem meg, ugyanis 1978-ban felvételt nyertem az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az ELTE szociológia szakára, ahol a hároméves képzés végén a harmadik diplomámat is sikerrel védtem meg. Később pedig a doktori fokozat követelményeinek is eleget tettem.
– Bár Montrealba már nem jutott ki, viszont Tuncsik József nem egyszerűen csak ott lehetett, hanem meg is szerezte a sportág első olimpiai érmét.
– A Honvéd szakosztályának az akkori ellehetetlenülését ez a sportágtörténelmi esemény is csak késlelteti tudta. Így kerültem 1978. augusztus elsejével a Központi Sportiskola, a KSI nehézatlétikai szakosztályának állományába. Azóta gyakorlatilag a KSI alkalmazottja vagyok, ahol még ebben a mozgásképtelen állapotomban is igényt tartanak szaktanácsadói tevékenységemre. Szerencsémre a televíziók és az internet jóvoltából gyakorlatilag minden hazai és nemzetközi versenyt láthatok, így nemcsak névlegesen, hanem konkrétan is segíteni tudom szakosztályunk eredményességét.
– Azt a szakosztályt felügyelheti, amelynek versenyzői az elmúlt évtizedekben számos, kitűnő eredménnyel hívták fel magukra a figyelmet.
– Csak néhány nevet említenék, akikre méltán lehetünk büszkék. Szilágyi László junior Európa-bajnok volt, Maros Barbara az ifjúságiak kontinens bajnokságain kétszer sem talált legyőzőre, Joó Abigél és Baczkó Bernadett is érmek sokaságát mondhatja magáénak, Varga Brigitta és Tóth Fanni is a mindenkori legjobbak közé tartozott.…Tóth Krisztián az ifjúsági olimpián harmadik lett, a felnőttek világbajnokságán pedig ezüstérmet vehetett át.
– Korábban a KSI-nek tizennyolc éves korukban el kellett engedniük a versenyzőiket, ma ez nem kötelező. Tóth Krisztiánt mégsem tudták megtartani, miért?
– A válasz egyszerű. Pánczél Gábor tanítványa olyan anyagi lehetőségeket kapott, amelyekkel a KSI nem tud versenyezni.
– A mai magyar judo helyzetét, esélyeit hogyan értékeli?
– Azt gondolom, Tóth Krisztián készülhet a legnagyobb eséllyel a tokiói olimpiára. Remélem azonban, hogy lesznek olyan indulóink is, akik majd rácáfolnak a papírformára.
– Hetényi Antal mivel tölti ki az idejét, ha nem a sportágával foglalkozik?
– Szinte minden sportesemény érdekel, amelyeket a televízió segítségével nyomon követhetek. Csak egyet említenék külön is: a tornát. Amióta Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok lett, minden tornaesemény érdekel. Sivadó Jánost – Magyar kortársát – éppen úgy ismerem, mint legutolsó olimpiai aranyérmesünket, Berki Krisztiánt, vagy a legújabb női reménységünket, Kovács Zsófiát.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2019
Jocha Károly írása)
