Legutóbb 2015-ben láthattuk a tatamin. Azóta elröpült három év, vb-ezüstérmesünk egy kisfiúnak, Bojannak adott életet, s szép csendben vissza is tért: Mészáros Anett a pozsonyi Európa-kupán ezüstérmes lett 78 kilogrammban.
– Nem verte nagydobra a visszatérését.
– Mert nem volt mit nagydobra verni, körülbelül három hete mentem le újra a Honvédba edzeni. Persze vannak céljaim, de még csak most teszem meg a kezdeti lépéseket. Ezt a pozsonyi versenyt is tesztnek szántuk, de azért meglepett, hogy ilyen jól sikerült – mondja Mészáros Anett.
– Három év nagy kihagyás. Mikor jött el az a pont az életében, amikor hiányozni kezdett a judo?
– Azt hiszem, pontosan erre a három évre volt szükségem ahhoz, hogy feldolgozzam a kudarcaimat, meggyógyítsam a sérüléseimet és megérezzem a hiányt. Persze nem töltöttem tétlenül ezt a három évet, hiszem másfél évvel ezelőtt megszületett a kisfiam, Bojan, aki most kezdi a bölcsődét. Mivel a család is áldását adta a visszatérésemre, sőt mindenki támogat benne, így most már nekem is több időm jut arra, hogy újraépítsem a sportolói karrierem.
– Amikor először megjelent az edzőteremben, hogyan fogadták?
– Meglepődtek. Azt hitték, anyukaként lejöttem egy kicsit mocorogni, igazából senki sem gondolta, hogy komolyabb terveim, olimpiai álmaim is vannak.
– Nehéz volt visszaállni a munkába?
– Még a visszaállás folyamatában vagyok, mert eddig heti négy-öt edzésem volt, most, hogy Bojan bölcsődés lett, nyilván többre is lehetőségem nyílik majd. A visszatérés egyébként nem rázott meg, mert nagyon élveztem az edzéseket, a dobások is jól mentek, nyilván a technikán még kell csiszolgatni, de olyan elveszettnek nem éreztem magam a tatamin.
– Korábbi edzőjével, Toncs Péterrel is könnyen felvették a fonalat?
– Ő az az ember, akinek ha háttal állok és ötven méter távolságra van tőlem, akkor is tudja, hogy éppen milyen a hangulatom, tudja, hogy mire van szükségem, mennyire vagyok terhelhető. Ő ismer a legjobban, így egyértelmű volt, hogy nála folytatom.
– Amikor befejezte, a hetven kilós súlycsoport mezőnyétől búcsúzott el. Most hetvennyolc kilogrammban láthattuk versenyezni.
– És ez így is marad, mert sem a családi légkörnek, sem az én szervezetemnek nem tenne jót a fogyasztás. Nyilván egy kicsit más ez a súlycsoport, fizikailag erősebbnek kell lenni, de nem annyira pörgősek az akciók. Szerintem megfelelő lesz nekem.
– Annak idején a habitusából adódóan sokszor a kemény dió kategóriába tartozott ebben a sportágban. Mennyit változtatott önön ez a három év, az anyaság?
– Rengeteget. Enyhültem, kiegyensúlyozottabb vagyok. Nem lettem anyukás típus, de tényleg sokkal higgadtabban reagálok bizonyos helyzetekre, és talán a csalódások és a kudarcok is egészen mást hoznának ki belőlem, mint régen. Szeretek edzeni, de nem akarok kényszeresen belefeszülni a munkába, hanem szeretném élvezni a cselgáncsozást. És ez menni fog, mert egy gyerek mellől megélni a sportot egészen más.
– Mire gondol pontosan?
– Hogy a mozgás feltölt, kikapcsol, és most minden percnek más értéke van. Most van napi két-három órám edzeni, és nekem ebbe az időtartamba kell belesűrítenem a legtöbbet, ebben az időben kell a legjobbnak lennem. Amit korábban, mondjuk, nyolcvanszázalékosan végeztem el, most kétszáz százalékkal, mert ennyi a keretem magamra. Utána vár Bojan, a családom, és otthon kell helytállnom.
– Azt mondja, Pozsony jó visszaigazolás volt. Mi a következő lépés?
– Még nem tudom, meg kell beszélnünk az edzőmmel. A cél természetesen Tokió, az olimpia, mert bár voltam Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes is, az ötkarikás játékok eddig csak kudarcélményt hoztak számomra.
– Elég ideje maradt?
– Sok időm van még. Januártól indulnak a duplapontos versenyek, amelyeken a világranglista legjobb tizennyolc versenyzője közé kellene verekednem magam. Pozsony megmutatta már nekem, hogy szívből tudok küzdeni. És indulásnak ez jó, nem?
Magyarok a 78 kilogrammban
A 78 kilogrammos súlycsoportban három magyar versenyző található a friss világranglistán. A szülés előtt álló Erdélyi-Joó Abigél a 22., a szeptember végi bakui világbajnokságra készülő Salánki Evelin az 56., míg a hétvégi pozsonyi Európa-kupán helyezetlenül záró Tóth Fanni a 142. helyen áll.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2018
Megjelent a Nemzeti Sportban
Lipiczky Ágnes írása
Fotó: EJU, Miroslav Petrik)
