2017. szeptember 10.

Nincs ok arra, hogy féltsük az itthoni judosportot!

A Budapesten rendezett SUZUKI JUDO VILÁGBAJNOKSÁGON a tizennyolc tagú hazai küldöttség Csoknyai László (81 kg), Tóth Krisztián (90) és Bor Barna (+100) révén három ötödik hellyel zárt.



A mieink szereplése a szakemberek és a szimpatizánsok jelentős részének csalódást okozott. A vb ürügyén kérte beszélgetésre az eszak.hu Flórusz Jánost, aki a 70 kilóban tatamira lépett Gercsák Szabina mestere.

– Ön hány érmes helyezést várt?
– A realitás talaján maradtam: egyet, kettőt vagy hármat, az elvárásom tehát nem teljesült.

– Ahhoz mit szól, hogy mi, magyarok csupán ötödik helyezésekig jutottunk?
– Ennek okai közül elsőként arról kell szólnom, hogy szakmailag nagyon erős világbajnokság. A magyar fővárosban a korábbi olimpikonok kilencven százaléka indult, a mezőnyök hemzsegtek a mindenféle címmel rendelkező judokákkal. A sorsolás szeszélye folytán olyan is előfordult, hogy az adott súlycsoport első meccsén az aktuális világ– és olimpiai bajnok csapott össze. Okkal mondjuk, hogy a vébén sokkal nehezebb jól szerepelni, mint az ötkarikás viadalon. Budapesten hetvenötös mezőny is akadt, szemben az olimpiával, amelyen korlátozzák a nevezhető versenyzők számát. Szakvéleményünket így ezek tudatában kell megalkotnunk.

– Tanítványa, Gercsák Szabina is idő előtt esett ki. Kielemezte már ennek okait?
–  Az egyértelmű, hogy a felkészülés jó volt. Viszont már a harminckettő közé jutásért vívott meccsén is látszott rajta a feszültség, a túlzott izgalom a kárára vált. Az első mérkőzésén az utolsó ötven másodpercétől kezdve gondjai adódtak. A második fellépése előtt pedig tudtuk, hogy francia riválisa – akit ismert – nagyon kemény lesz számára. Ezen a találkozón még jobban kiütközött a nagy tét, amely Szabinát agyonnyomta. Tanítványom már legalább húsz világversenyen indult, ezeken nyolc arany–  és fél tucat ezüst–  és bronzérmet szerzett, de ilyen bizonyítani akarást még nem láttam rajta. Szó szerint felturbózta magát és ez lett a veszte.

– A riói „nullát” is figyelembe véve úgy tűnik, hogy itthon küszködik a sportág…
– Nem látok bajt, a vészharangot így nem kell megkongatni. Egyre szélesedik az a kör, amely beszáll a világ élvonalába. Ahhoz, hogy valakit be lehessen nevezni a világbajnokságra, minimálisan hat–nyolc évi felkészültségre van szükség, és ez a „krém” már adott, sőt egyre jobban izmosodik. Szokásunk az is, hogy a szabályokat szidjuk, de nekem az a véleményem, hogy ezek a bizonyos szabályok viszont jó irányba viszik a sportág szekerét, bár kisebb finomítások még lehetnek, és valószínűleg lesznek is.

– A remélttől halványabb szereplésünk írható–e a konkurencia megerősödésének számlájára?
– Sorolom a tényeket: a japánok sok aranyat nyertek, náluk tízmillióan judóznak, óriási a merítési lehetőségük. Utánuk a franciák és az oroszok jönnek, de Európából még további nyolc–tíz, Ázsiából pedig négy–öt állam számít, és akkor még nem beszéltem a brazilokról, a kanadaiakról meg a közép–amerikaiakról. Felzárkózófélben vannak az észak–afrikaiak, akik a nagy nemzetközi táborokban vesznek részt a számukra felzárkóztató kurzusokon. Vagyis egyértelműen azt kell mondanom, hogy egyre nehezebb lesz „labdába” rúgni.

– A világbajnokságon milyen volt a bíráskodás?
–  A nemzetközi szövetség arra törekedett, hogy korrekt bírókat küldjön a szőnyegre. Ennek ellenére most is voltak olyan meccsek, amelyeken több mint kifogásolható volt a munkájuk, és ennek mi, magyarok is szenvedő alanyai voltunk. Nagyon sok meccset láttam, ennek figyelembevételével mondom: ezen a téren is meg kellene újulni, embereket kell cserélni ahhoz, hogy minimalizálják a látványos melléfogások számát.

– Elégedett volt–e a rendezéssel és a körülményekkel?
– Igen, teljes mértékben. Címszavakban: felejthetetlen megnyitó, kiváló csarnok, jó edzéslehetőség, tökéletes lebonyolítás, gördülékeny verseny. A küldöttségeknek otthont adó Hotel Aréna a Papp László Sportaréna mellett található, így a szállás és az étkezés pár száz méterre volt az esemény színhelyétől. Ez ritkaság ilyen méretű világverseny esetén. A vébére nagyon sok néző jött el, pedig a jegyek hatezer forintnál kezdődtek és akár a tizenötezret is elérték. Rengeteg külföldi is jött hozzánk, elég, ha megemlítem a japánokat, akik legalább százötvenen voltak. A turizmus hazai bővüléséhez, további fellendüléséhez – a vizes világbajnokság és a Forma–1 budapesti futama mellett – a judo is hozzá­tette a magáét.

– Budapestre érkezett Vlagyimir Putyin orosz államfő, a nemzetközi szövetség tiszteletbeli elnöke is. Mit látott: találkozott–e a versenyzőkkel és az edzőkkel?
–  Putyin késett, csak a megnyitó után érkezett a Papp László Arénába, ahol sok időt töltött. Azt szemügyre vettem, hogy hosszan beszélt Orbán Viktor miniszterelnökkel és Marius Vizerrel, a Nemzetközi Judo Szövetség elnökével, továbbá Kaltma Battulgával, a judomúlttal rendelkező mongol elnökkel is. Itt említhetem meg, hogy rajtuk kívül eljött hozzánk Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság német nemzetiségű elnöke, valamint a gazdasági és a politikai életből is megszámlálhatatlan személyiség fordult meg a vébén, hogy az ismert és népszerű művészeket, vagy a más sportágak képviselőit már ne említsem. Azt is hallottam, hogy korábban ennyi újságíró még sohasem dolgozott sportági világbajnokságon, mint most.


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2017
Forrás: Eszak.hu
Kolodzey Tamás írása)