A judósok hétvégi, budapesti Grand Prix-versenye előtt borítékolhatjuk, hogy a lelátón a magyar válogatott lesz a legerősebb; nyolc olimpiai kvótás judósunk közül csak Tóth Krisztián és Joó Abigél lép tatamira.
Rio mindent felülír, így a Londonban ezüstérmes, háromszoros Európa-bajnok Ungvári Miklóssal is csak a tribünön futhatunk össze a Papp László Sportarénában. A ceglédiek kiválóságával az esemény sajtótájékoztatóján beszélgetett Fábik Tibor.
– Korábban szó volt róla, hogy a hétvégén megméreti magát. Miért nincs ott a 73 kilogrammba benevezettek között?
– Átbeszéltük az edzőmmel, hogy belefér-e ez a verseny az olimpiai felkészülésembe, és arra jutottunk, hogy inkább kihagyom. Ehhez hozzátartozik, hogy volt egy kezdődő tüdőgyulladásom, majd elkaptam egy tüszős mandulagyulladást. Szóval nem tudtam zavartalanul edzeni, most viszont már tudok, és ezt a munkát nem lenne szerencsés megszakítani. Amit persze sajnálok, mert jómagam kifejezetten szeretek hazai közönség előtt dzsúdózni, és az én pályafutásom is véges, ki tudja, hányszor léphetek még itthon szőnyegre.
– Arra azért aligha kell emlékeztetnem, hogy jövőre Budapesten lesz a világbajnokság.
– Majd az olimpia után meglátjuk, hogyan tovább. Egyelőre a jövő évi vb-ről sem beszélek, úgy gondolom, ez most még korai lenne részemről. Annyit ígérhetek, hogy ha Rio után sem lesz teher magamra húzni a dzsúdóruhát, nem okoz fájdalmat, akkor az év második felében is felveszem.
– Gyorsan elrepült a londoni olimpia óta eltelt négy év?
– Nagyon gyorsan. Amikor előjönnek az emlékek, olyan, mintha most jöttünk volna haza Londonból, és tegnap még ünnepeltünk. Szinte hihetetlen, hogy pár hét, és miként a Tankcsapda is énekli, elrepülök Rióba. Ha így szalad az idő, hirtelen arra ébredek, hogy itt a tokiói olimpia…
– Mennyire volt megerőltető a kvalifikációs időszak? Gyakran számolta, hogyan áll a pontversenyben?
– Nem vagyok az a nagy számolgatós típus, ezt meghagytam az edzőmnek, idegeskedjen helyettem ő. Inkább azt nézegettem, hogy a többi magyar versenyző hogyan áll éppen a rangsorban. Nagyon örültem, hogy az utolsó versenyeken Cirjenics Miki belehúzott, és végül ő is megszerezte a kvótát. A kétéves időszak kétségkívül hosszú volt, és rengeteg versenyre kellett elutazni, meg sem tudnám mondani, hány helyen jártam. Ám minden nehézség ellenére nem panaszkodom.
– Azt lehet már tudni, hogy kiemelt lesz-e az olimpián?
– Még nem dőlt el. A rangsorban a kilencedik vagyok, de ha az oroszok Rióban az általában favorizált Moguskovot indítják, aki mögöttem van, akkor értelemszerűen bekerülök az első nyolcba, vagyis a kiemeltek közé.
– London ezüstérmeseként milyen tervekkel utazik Rióba?
– Nem tartom magam a legesélyesebbnek, a legerősebbnek sem, a legfiatalabbnak pedig főleg nem 35 évesen. Mindezek ellenére próbálok minél tovább menetelni. Szeretném a legtöbbet kihozni magamból, hogy az olimpia után úgy nézhessek a szeretteim, a barátaim és szurkolóim, a támogatóim szemébe, hogy minden tőlem telhetőt megtettem.
– Tudhatjuk, hogy gyakran pattan lóra, részt vett már a Nemzeti Vágtán is. Az olimpia előtt azért jobb lenne, ha nem vágtázna…
– Ezt nem ígérhetem meg!
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2016
Forrás: Magyar Idők
Fábik Tibor írása
Fotó: Horváth György)
