Ma ünnepli negyvennegyedik születésnapját a judo Houdinije, az oroszok világbajnok sportolója, Vitalij Makarov. A közelmúlt egyik kiemelkedő judósa volt, aki tíz esztendő alatt jó néhány nagy diadalt és majd ugyanennyi elveszített végjátékot írt fel a judo aranykönyvébe.
Sosem lehet megunni: a judo történetének egyik legizgalmasabb
világbajnoki döntője, 2001-ből, Münchenből
Vitalij Makarov az 1994-es kairói junior-világbajnokságon aranyéremmel hívta fel magára a figyelmet, de a felnőtt mezőnyben négy évet kellett várni az első jelentősebb eredményre: az oviedói Európa-bajnokságon bizonyos Giuseppe Maddaloni ütötte el a továbbjutástól, így az orosz csillag „csak” ötödik lett.
Egy évvel később, Pozsonyban már a dobogó harmadik fokán állhatott, majd az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon, Birminghamben az első vb-döntőjét is megvívhatta, ám az amerikai Pedróval szemben alul maradt. 2000-ben a wroclawi Európa-bajnokságon is döntős volt, ezúttal a portugál Almeida állta útját. A sydneyi olimpia csúfos kudarcot hozott, a kazah Saharovtól már a nyitókörben kikapott és kiesett.
A kudarc nem vetette vissza, sőt. A 2001-es Hungária-kupán a döntőben ugyan kikapott a japán Kanamarutól, ám a müncheni világbajnokságon emlékezetes csatában visszavágott, a junior-vb után ez volt a második sikerrel vívott döntője világversenyen.
A 2003-as oszakai világbajnokságon a dobogó harmadik fokára állhatott, majd az athéni olimpián a fináléig minden meccsét sikerrel vette, ám a döntőben alul maradt a koreai Li Von Hivel szemben. Egy évvel később megpróbálkozott a visszatéréssel, de már nem találta meg a számításait versenyzőként – edzőként viszont ő is részese volt az orosz válogatott pazar londoni és riói szereplésének, nem beszélve az elmúlt évtizedben szerzett világbajnoki és Európa-bajnoki érmeknek.
Nekünk is van ünnepeltünk ezen a napon: ma huszonkilenc esztendős a kétszeres ifjúsági magyar bajnoki bronzérmes, Lemák Diána. Isten éltesse!
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2018
Fotó: IJF, Gabriela Sabau)
