Sportolói pályafutása után is a tatami mellett képzeli el az életét az Atomerőmű Sportegyesület nemrégiben megyei Prima-díjjal kitüntetett válogatott judósa, Bor Barna.
Már öreg este van, amikor találkozik a teol.hu újságírójával, edzésről jön, majd hogy nem a reptérre megy Bor Barna, az interjúkor ugyanis éppen Marokkóba indult.
– Hajnali egykor indul a gép. Már összecsomagoltam – mondja a rá jellemző széles mosollyal. Marokkóban open vb-n vesz részt, azaz olyan versenyen, ahol nincsenek súlycsoporthatárok. Barna az egyetlen induló magyar versenyző.
– Mire számítasz, mit vársz magadtól? Lesznek olyanok az ellenfelek között, akire régóta fened a fogad?
– A judo az a sportág, ahol tényleg nem lehet ezt megjósolni, hogy hogyan fogok szerepelni. Az ellenfelekkel pedig ilyen értelemben nem foglalkozom. A célom, hogy a legtöbbet kiadjam magamból, jókat judózzak. Az, hogy milyen a sorsolás, tök mindegy. Ha rossz, azt kell megoldani. Sokszor egy könnyebb sorsolást nehezebb hozni, mert más mentálisan – mondja Bor Barna.
(Bor Barnának nem kedvezett a sorsolás. Az első fordulóban Kokoro Kageurával került szembe, s a fiatal japán judós kemény falatnak bizonyult a paksi versenyző számára, aki így helyezetlenül zárta az open-világbajnokságot.)
– Reggel edzés, este edzés, teljesen szét van szabdalva a nap. Mit csinál a kettő között egy élsportoló?
– Nagyon korán kezdünk, 6 óra 15-kor. Alkalmazkodni kell az iskolásokhoz, mert ez egy olyan sportág, ahova kellenek edzőpartnerek. Ugyanezért 5-kor kezdődik és valóban estébe nyúlik a délutáni edzés. Én közben elvégeztem egy egyetemet, jelenleg az edzőit végzem Óbudán.
– Nem minden sportoló vállalkozik a tanulásra…
Minket Laci bácsi (Hangyási László edző) késztet a tanulásra, de magam is tisztában vagyok azzal, hogy a sport az ember életének nagyon szép része, de azután is van élet. Ha odakerül a sor, hogy váltani kell, fontos, hogy legyen egy papír a kezemben, mert arra is szükség van, annak ellenére, hogy a gyakorlatban már nagyon sokat tanultam. Tényleg rettentő sok olyan élsportoló van, aki a mának él, pedig tudomásul kell venni, hogy amikor vége lesz, talpon kell maradni.
– Rebesgetik, hogy abbahagyod…
– Nem ez foglalkoztat most, versenyre készülök. Persze vannak hosszú távú terveim. Az életemet az élsport után is a szőnyeg mellett képzelem el, gyerekekkel szeretnék foglalkozni, de azt is tudom, hogy edzőként ma nem biztos, hogy meg lehet élni, ezért másban is kell majd gondolkodnom.
– Az elképzelhetetlen, hogy elszakadsz a sportágtól?
– Tizennégy éves korom óta ezzel kelek, ezzel fekszem, hiányozna a sport, a csapat. Én itt nagyon jól érzem magam és nagyon szerencsés vagyok, mert tizenöt éve itt vagyok Pakson, soha nem kellett másban gondolkodnom. Laci bácsi mindig tudott nekem edzőpartnert hozni, nem kellett másban gondolkodni, itt mindig jól éreztem magam, nekem ez a hazám, itt tudok kiteljesedni. Ha az embernek jó a munkája, szereti, amit csinál és ráadásul abban sikeres is, az nagyon jó lelki egyensúlyt biztosít. Az életem egyik legnagyobb szerelme a judo.
– Soha nem csalódtál benne?
– Tisztában kell lenni azzal, hogy ha valaki erre adja a fejét, az lemondással is jár. Volt bennem egy belső motiváció, az alá rendeltem mindent, arra törekedtem, hogy minél jobb legyek, minél többet tudjak teljesíteni. Egy percig sem bánom. Voltak persze csalódások, de ha mélyponton voltam, mindig a judo segített ki. Ha azt kérdeznéd, belevágnék-e újra, gondolkodás nélkül igent mondanék.
Az érmek csupán fémdarabok
Bor Barna Kerepestarcsán született, decemberben 31 éves lesz. 2003-ban, 16 évesen igazolt át az ASE-ba, ahol aztán Hangyási László edző iránymutatásával az olimpiai és világbajnok Kovács Antallal együtt készülve továbbfejlődött. Nehéz volna felsorolni azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt húsz évben elért. Ráadásul számára a sikert nem is az érmek, kupák jelentik. – Az érmek csak fémdarabok – fogalmaz. Neki a mögöttük rejlő történetek, a hozzájuk fűződő emlékek sokkal fontosabbak. Bor Barna ifjúsági, junior, U23-as Európa-bajnok, junior vb-ezüstérmes. A felnőttek között háromszoros Eb-ezüstérmes, Eb-bronzérmes, vb-ezüstérmes, háromszoros olimpikon. Az év cselgáncsozójának választották 2004-ben, 2011-ben és 2013-ban is. 2012-ben Junior Prima díjat kapott, idén magyar sport kategóriában ő vehette át a megyei Prima-díjat.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2017
Forrás: Teol.hu)
