Az Ami összeköt mai vendége két tüneményes kisgyerek, Huba és Bolda anyukája, aki tavaly nyáron ünnepelte a harmincadik születésnapját, de már évek óta hiányzik a hazai tatamikról.
Pedig a közelmúlt egyik legsikeresebb magyar judósáról van szó.
Aki kevéssel azután, hogy a combdobást az óvoda udvarán tanította pajtásainak, minden korosztályban gyűjtögetni kezdte az aranyérmeket, itthon és külföldön egyaránt, a felnőttek között kétszer is megnyerte az Európa-bajnokságot, kétszer is karnyújtásnyira állt az olimpiai éremtől, s mindkétszer az amerikai Harrison keresztezte az útját.
Elsőre 2012-ben, Londonban, ahol a magyar versenyző vezetésénél az amerikai úgy fordult rá a magyar lány lábára, hogy annak súlyos sérülés, porcleválás lett a következménye.
Sokak szerint nem egy véletlen versenybaleset történt.
Hősünk lépni sem tudott a fájdalomtól, a negyeddöntőt elbukta, Harrison pedig meg sem állt az olimpiai aranyéremig.
De a magyar lányt kemény fából faragták, a bemelegítő teremben valósággal összedrótozták, s bár erős fájdalmak kínozták, ezt igyekezett eltitkolni még edzője elől is, s végül egy emlékezetes mérkőzésen, gyakorlatilag fél lábbal tudta legyőzni lengyel ellenfelét – hősies tettéről hetekig beszéltek itthon.
Ő persze nem tartja mindezt olyan nagy hőstettnek.
Azt mondja, nincs benne bánat, szomorúság London miatt, de talán nem is volt még ideje gondolkozni a történteken.
Már a londoni olimpia évében a civil életére készült, az egyetemi sport arcának választották, s megnyerte a felsőfokú hallgatók olimpiáját az Universiádét, miközben építőmérnöknek – fontos, nem építész – építőmérnöknek tanult, az esküvüvőjére pedig két nagy verseny között kellett sort kerítenie.
Kilencszeres magyar bajnok, de még nem mondott le a tizedikről. Lehet, hogy még látjuk majd a tatamin.
Az Ami összeköt mai vendége: Joó Abigél