A Magyar Budo magazin tavaszi számában megjelent nagyinterjú Péter Sándor többszörös veterán világbajnokkal.
Az elmúlt húsz évben hatalmas fejlődésen ment keresztül a veterán sportmozgalom az egész világban. Különösen igaz mindez a judosportban végbement változásokra. 1996-ban alakult meg Kanadában a World Masters Judo Association (WMJA), és 1998-ban indította útjára a Mesterek Tornáját. A Magyar Budo magazin 2004/3-as számunkban mutattuk be dr. Paposi-Jobb Andor amerikai-magyar judomestert, ő egyike volt annak a négy sportembernek, akik elindították ezt a mozgalmat a sportágban. A kezdeményezés annyira sikeres volt, hogy 2003-tól az Európai Judo Unio (EJU) „magyar kezdeményezésre” minden évben megrendezi hivatalos veterán Európa-bajnokságát. A Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) pedig idén tizedik alkalommal rendezi meg hivatalos világbajnokságát az „örökifjú” judósok részére.
A sport azonban sokkal több, mint versenyek sorozata. Egy életforma, ami végigkíséri az embert egész életén keresztül, és segíti testi-lelki fejlődését. Nemtől, kortól függetlenül. Egy igazi sportember egész életében sportoló marad, követendő példaként a fiatalabb generációk számára. Éppen ezért számít komoly teljesítménynek minden kiemelkedő eredmény sportágaktól függetlenül, az „érettebb” korcsoportokban.
A magyar judósok az évek alatt rengeteg sikert arattak a különféle masters korosztályokban. Azonban vitathatatlanul kiemelkedik legsikeresebb versenyzőnk Péter Sándor (becenevén Sinya), akinek tiszteletére a világ- és Európa-bajnokságokon ezidáig tizenhétszer játszották el a nemzeti himnuszt. A WMJA versenyein hat alkalommal diadalmaskodott, az IJF világbajnokságain pedig ötször állhatott a dobogó tetejére. Mindemellett hat Európa-bajnoki címet is begyűjtött, dobogós helyezéseit nem is említve.
Először 2002-ben indult az észak-írországi Londonderryben megrendezett világbajnokságon, ahol egyből aranyérmet szerzett. Egy évvel később Tokióban rendezték a következő világbajnokságot, ahol hatalmas bravúrral ismét nyert. Ettől kezdve pedig ahol elindult, általában nem talált legyőzőre.
Elképesztő fizikai erejével kiemelkedik korosztályából. Díszműkovács a szakmája. Minden nap hosszú órákat dolgozik műhelyében a kovácsüllő mellett, ami nagyon intenzív erőnléti edzésnek felel meg. Kiegészítésképpen kardokat is kovácsol. Emellett rendszeresen fut és súlyzózik. Gyönyörű kertjében pedig minden munkát saját maga végez.
Hosszú évtizedek kemény munkájának köszönhetően csontropogtató karizmainak jóvoltából fizikailag messze felülmúlja riválisait. Szinte ugyanolyan erős, mint harmincévesen volt. Eleve megvan benne az úgynevezett született őserő. Nem véletlenül választott magának komoly fizikai erőt igénylő foglalkozást, amivel tovább edzhette magát. Szívós, dinamikus izomzatával meggyőzően képes irányítani ellenfeleit küzdelem közben. Ennek köszönhetően hatékonyan tudja kedvenc technikáival, a támasztott gánccsal és különféle bokadobásos lábkisöpréseivel legyőzni ellenfeleit.
Péter Sinya, ahogyan sportágában ismerik, fiatal éveiben is volt magyar bajnokságon dobogós, de kiemelkedő eredményeit a veterán korosztályban érte el. Ő egy igazi „masters” sportoló, akinek abban van tehetsége, hogy fizikai erejét megőrizze egész életében. Nem tudott kiégni, hanem szinten tudta tartani erőnlétét sok éven át. Az élethosszig tartó sportolás egyik leghitelesebb képviselője.
Korosztályában elért kiemelkedő eredményeit a Magyar Judo Szövetség is komoly elismerésekkel jutalmazta, hetedik danfokozata mellett megkapta a „Magyar Judoért” Arany fokozatát. Ifj. Büki Péter a veterán judosport húszéves jubileuma alkalmából beszélgetett a legsikeresebb hazai versenyzővel életútjáról, élményeiről és gondolatairól. Nyitott, közvetlen, barátságos személyisége különösen rokonszenvessé teszi sikereinek ismeretében.
– Mikor kezdtél el judózni? Kipróbáltál más sportágakat is?
– Tizenhárom évesen kezdtem judózni a Spartacusban, Króner Ferenc volt az edzőm. Előtte bunyóztam és a Fradiban fociztam.
– Aktív sportpályafutásod alatt milyen nehézségekkel kellett megküzdened?
– A sorkatonaság miatt sokat kellett kihagynom az edzésekből. A hosszú kihagyást nem tudtam később rendesen bepótolni. A szakaszparancsnokommal összevesztem és megrendszabályoztam, ezért futkosóra tettek.
– Gyakran volt szükséged a küzdősportos tudásodra az életben?
– Igen. Gyerekkoromban is rengeteget verekedtem. Nem voltam kötekedő gyerek, de sokszor kellett bunyóznom. Gondolatainkat bunyóval fejeztük ki. Ha a haverokkal elmentünk bulizni és nem volt bunyó, akkor nem is éreztük jól magunkat. Bunyó nélkül nem volt érdekes az egész.
– Miután abbahagytad a versenyzést, merre sodort az élet?
– A nyolcvanas években Németországban dolgoztam díszműkovácsként. Mellette MMA-ztam is. Jó pénzt fizettek érte meccsenként.
– Ez érdekes. Hogyan kerültél kapcsolatba az MMA-val? Akkor még nem volt MMA, legalábbis nem így hívták…
– Nem így hívták, de ugyanolyan bunyók voltak ringben, mint amik most vannak az MMA-ban. Hasonló kesztyűvel és szabályokkal. A szálloda mellett, ahol laktam, volt egy edzőterem, ahová lementem edzeni. Nekem gyerekkorom óta jól ment a boksz is, itt pedig tudtam használni a judót, közelharcban meg a könyökütéseket. Amikor látták, hogy jól megy, meccseket szerveztek nekem.
– Milyen sikereid voltak a szabadstílusú küzdelmekben?
– Huszonkét meccs, huszonkét győzelem. A főnök megkérdezte, hogy miért nincs szakállam, mert arról lecsúsznak az ütések, de engem sosem zavart. Győztes meccsenként fizettek. Minél több meccset nyertem, annál több márkát kaptam. Nagyon sok pénzem volt akkoriban.
– Elég kalandosnak tűnik az életed. Legalábbis mielőtt a Magyar Judomesterek Klubja színeiben versenyezni kezdtél volna a különböző veterán versenyeken. A sokféle inger, ami az évek során ért, mennyire formált át téged?
– Én nem változtam semmit kölyök-korom óta. Hiszek egy istenben! Hiszek magamban és az igazságban. Hiszem, hogy a jó mindig győzedelmeskedni fog a gonosz és a rossz felett.
– Ez igazán pozitív hozzáállás az élet kihívásaihoz. A fiataloknak mit üzennél útravalónak?
– Higgyél magadban, mert sokkal többre vihetnéd, mint ami vagy!
– Remélem minél több emberhez eljutnak majd „mélyenszántó” gondolataid… A sikereidet ugyanakkor roppant fizikai erődnek köszönheted. A díszműkovács szakmád nemcsak megköveteli, de fejleszti is a testi erőt. A sokéves munkának tudható be kivételes fizikai képességed?
– Kölyökkorom óta erős vagyok. A legerősebb voltam mindig az osztályban. A fogásom nagyon erős, nem tudják lebontani. Megfogom az ellenfél nyakánál a ruháját és jó erősen összenyomom, amit nagyon nem szoktak szeretni.
– Eredményeidet nemcsak a hazai judoszövetség, de a harmadik kerületi polgármester is elismerte.
– Óbuda és Békásmegyer Sportjáért kitüntetést kaptam Kolonics Györggyel együtt, de körülbelül három hétre rá meghalt. Isten nyugosztalja! Óbuda és a Káli-medence díszpolgára is vagyok, mert Balatonrendesen van nyaralóm.
– Meddig szeretnéd folytatni a versenyzést?
– Nem gondolkodok azon, hogy befejezem a judót…
További cikkek, hírek, információk a küzdősportok világából a Magyar Budo magazinban.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2018
Forrás: Magyar Budo magazin
ifj. Büki Péter írása
Fotó: ifj. Büki Péter,
EJU)
