A huszonhárom éves, rendkívül szerény, ám annál keményebb Knetig Emőke ötéves kora óta harcművész, tizenhét éves kora óta profi kategóriás judós. Versenyeire van, hogy tíz kilót kell lefogynia, és egy kulcscsonttörés sem riasztja vissza a megmérettetéstől. A napokban aranyérmet szerzett a magyar egyetemi és főiskolai országos bajnokságon (MEFOB) a Pécsi Tudományegyetem színeiben, de állt már dobogón judo Európa-kupán is kétszer.
– Mikor kezdtél el judózni?
– Mint minden kishúg, én is azt akartam csinálni, amit a bátyám, így kezdtem el ötévesen judózni – válaszolt Knetig Emőke. – Amikor ő is abbahagyta a sportot, akkor én is. Utána kipróbáltam az úszást, a teniszt, a triatlont, táncoltam és karatéztam is. A váltás akkor jött, amikor karatés pályafutásom során tizenhét évesen egy sportbálon én lettem az év sportolója utánpótlás kategóriában. Ezen a bálon bemutatózott az akkori judós csapatom. Jó volt látni azokat az embereket, akikkel annak idején együtt edzettem, jó volt látni, hogy hova fejlődtek. Akkor jöttem rá, hogy újra akarom kezdeni a judót.
– Jelenleg a PTE Általános Orvostudományi Karán tanulsz, hogy tudod összeegyeztetni a sok edzést a tanulással?
– Nem egyszerű, hiszen Baján élek, ott edzek a Mogyi-Bajai Judo Clubban, és Pécsre járok egyetemre. Jelenleg az a taktikám, hogy a szemeszter elején tizennégy hétre előre betervezem, hogy mikor fogok hiányozni. Úgy veszem fel az órákat, hogy tízre beérjek Bajáról Pécsre, és a négy órai buszt elérjem vissza Bajára. Így reggel és délután is tudok edzeni.
– Hány edzést jelent ez?
– Nyáron tízet edzek, de általában hét-nyolc edzésem van egy héten. Délután mindig van, akkor judózunk, reggel viszont általában erősítünk vagy állóképességet fejlesztünk.
– Pihenőnapod nincs is?
– Általában nincs, de ha versenyre készülök, akkor szoktam engedni magamnak egy-egy pihenőnapot, mivel nagyon sokat kell fogynom. Ez azt jelenti, hogy normál esetben ötvennyolc-hatvan kiló vagyok, az én súlycsoportom azonban ötvenkét kilós, így van, hogy akár nyolc kilót is le kell fogynom. De voltam már hatvanhárom kiló is. Korábban ötvenhét kilogrammban indultam, de rá kellett jönnöm, hogy a magasságom és az alkatom miatt szerencsésebb az egyel lejjebbi, ötvenkét kilós súlycsoportban indulnom. Idén váltottam, egyből sikerült is megnyernem a felnőtt országos bajnokságot.
– Nem ez volt az első versenysikered. Mire vagy még büszke?
– Januárban sikerült megnyernem a felnőtt országos bajnokságot, de kétszer állhattam a dobogó harmadik fokán Európa-kupa versenyen, idén szeptemberben, illetve két éve ősszel. Ez év augusztusában a Nyári Universiadén Tajvanon a kilencedik helyen végeztem. Legújabb sikerem a MEFOB-on elért első helyem, profi kategóriában. Ez utóbbi két versenyen a PTE-t képviseltem.
– Hogyan reagálnak az emberek arra, hogy nőként cselgáncsozó vagy?
– Az emberek már az alkatomra is sokszor tesznek megjegyzést, rögtön meg szokták kérdezni, hogy mit csinálok, amitől ekkora karom és hátam van. Amikor elmondom, hogy judózok, hüledeznek, hogy nőként űzöm ezt a rendkívül férfias sportágat. Mi visz rá egy lányt, hogy ilyet csináljon? – kérdezik sokszor tőlem. Az átlagember nem érti meg, hogy attól még lehet valaki nő, hogy kemény sportot űz.
– Volt már durva sérülésed?
– Rengeteg sérülésem volt, de szerencsére műteni még nem kellett. Volt már szalagszakadás az ujjamban, illetve tavaly eltört a kulcscsontom és két bordám egy szerencsétlen esést követően, de hála istennek nem szoktak komoly sérüléseim lenni.
– Hány meccsed van egy évben?
– Egy évben körülbelül tíz verseny van, egy nemzetközi versenyen pedig akár öt-hat ellenfelem is lehet, ebből kiindulva egy évben hozzávetőlegesen ötvenszer állok a tatamira.
– Ennyi meccs távlatában már biztosan nem izgulsz.
– Ez változó. Van, hogy annyira izgulok, hogy egész odafele vezető úton rosszul vagyok. De amikor úgy érzem, hogy nem sikerült felkészülnöm, például rosszul fogyasztottam, akkor elengedem az egészet, így sokkal nyugodtabban tudok fellépni a tatamira. Általában nekem ekkor jön az eredmény.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2017
Forrás: PécsMa
Kóger Sára írása)
