2016. január 26.

KSI-diadalok: Joó Abigél a kontinens trónján!

Hat esztendővel ezelőtt, 2010 tavaszán történt, ez volt a KSI SE judoszakosztályának történetében az első felnőtt Európa-bajnoki győzelem. Joó Abigél diadalát idézzük most fel A magyar judo aranykönyvéből.




Nagy taps köszönti a tatamira lépő Nadine Pichlert a Ferry Dusika Sportcsarnokban. Hiába, az osztrákoknak igen jól megy ezen az Európa-bajnokságon, az első két versenynapon megszerzett két ezüst- és egy bronzérem felülmúlta a rendezők várakozásait.

De akkor mit szóljanak a magyarok?! A mieink két nap után egy aranynál, két ezüstnél és két bronznál tartanak, Mészáros Anett, Csernoviczki Éva, Ungvári Miklós, Karakas Hedvig és Ungvári Attila alaposan megörvendeztette a sógorokhoz érkező szurkolóinkat. És az egyéni küzdelmek záró napján is van éremesélyesünk a nehézsúlyú Bor Barna személyében.

Az egyelőre nagy kérdés, hogy a mindössze tizenkilenc esztendős Joó Abigél mire lesz képes új súlycsoportjában. Eddig csupán két versenyen szerepelt a 78 kilósok között, a februári Hungária-kupán ötödik lett, két héttel később Varsóban viszont nyert, igaz, a lengyel fővárosban csak egy európai ellenfele volt.

Azért Nadine Pichler ellen kétségkívül a magyar versenyző az esélyes. Abigél a korosztályos kontinensbajnokságokon és vb-ken 2006 óta minden évben felállhatott a dobogóra, míg Pichlernek eleddig inkább csak az osztrák nemzeti bajnokságban szaladt a szekér, éppen néhány hete védte meg a címét.

„Fogalmam sincs, milyen erősségű lesz az Európa-bajnoki mezőny, nekem egyelőre itt mindenki ismeretlen ellenfél, nem is néztem meg, hogy kik indulnak. Azt már tudom, hogy más stílusban küzdenek, mint a hetvenkilósok, lejjebb van a súlypontjuk. Én a száznyolcvankét centimmel magasabb is vagyok az átlagnál, van egy fejjel alacsonyabb riválisom is a hetvennyolc kilósok között, ebből előnyt is kovácsolhatok, mert a hosszú végtagjaimmal szinte mindenhová odaérek. Jól akarok küzdeni, de hogy ez mire lesz elég, majd kiderül” – mondja Joó Abigél, aki először szerepelhet a felnőtt Európa-bajnokságon. Előző súlycsoportjában, a 70 kilogrammban ugyanis Mészáros Anett mellett nem kerülhetett be a válogatottba.

Nem titkolja, elsősorban a Honvéd klasszisa ment egy kategóriával feljebb.

„A februári versenyek alapján úgy érzem, megállom a helyem az új súlycsoportban, de még erősödnöm kell, ez pedig nem megy zökkenőmentesen. Először két hónapig csak kondiztam, de azzal összesen másfél kiló jött föl rám. Az emberek azt hihetik, hogy sokkal könnyebb hízni, mint fogyni, nekem viszont nem egyszerűen híznom kell, hanem az izomzatomat kell növelnem.”

Mindennek azért egy igen jelentős előnye is van: Abigélnek egyelőre nem kell fogyasztással küszködnie. Míg leendő ellenfelei nyolcvan-nyolcvanöt kilóról fogyasztottak a bécsi Eb-re, neki a műszer 74.8 kilogrammot mutatott a reggeli mérlegelésnél…

A Pichlert köszöntő taps csak lassan halkul el, aztán a helyét döbbent csend, majd elismerő moraj és egyre erősödő taps váltja fel. Nem sokáig tart ugyanis a mérkőzés, a magyar lány látványos combdobással hajítja a földre ellenfelét. Ippon. Bemutatkozásnak nem rossz a felnőtt Eb-n!




Most azonban egy nagyágyú következik. A legjobb négy közé jutásért Marina Priszcsepát kellene legyőzni. Az ukrán csillag tavaly világbajnoki döntős volt, az Európa-bajnokságokról pedig már három érme van.

„Az edzőm azt mondta, ne vállaljak rizikós helyzeteket, próbáljak taktikusan judózni” – árulja el Abigél, majd a tréner, Pánczél Gábor kacsint oda, azt ugyanis nem mondta el a tanítványának, hogy milyen eredményekkel büszkélkedhet az ellenfele.

És Abigél mindent úgy csinál, ahogyan edzője kérte. Már az első pillanatoktól kezdve nagy tempót diktál, minden fogásból dobásra fordul, Priszcsepa képtelen lépést tartani vele. Egyfolytában védekeznie kell, nem tud akciót indítani.

Intik az első percben. Aztán a másodikban.
És a harmadikban is…
Hiába, nem tud változtatni, a tatamin az történik, amit hét évvel fiatalabb ellenfele akar.
Egy perccel a vége előtt a vezetőbíró tanácskozásra hívja az oldalbírókat, akik egyetértően bólintanak. Vagyis leléptetik a világranglista harmadik helyezettjét…

A szőnyeg szélén aztán Pánczél Gábor elárul egyet s mást Priszcsepáról. Egy ilyen skalp begyűjtése csak jót tehet a versenyző önbizalmának, hitet adhat a folytatáshoz.

Előfordult már, hogy Joó Abigél elveszítette a hitét. Például az első években. Hatesztendős volt, amikor édesapja elvitte magával az egyik edzőtáborba, Abigél bátyját, az igen tehetségesnek tartott Istvánt látogatták meg. A kislánynak nagyon megtetszett a fehér ruhás judósok küzdelme, azonnal eldöntötte, hogy ezzel akar foglalkozni.

Csakhogy az első időkben nagyon sokat pityergett az edzőteremben vagy az öltözőben, mert nem sok sikerélményt adott neki a judo. A legtöbbször a bátyja biztatta, ne adja fel, később neki is sikerül majd, nem hitt benne.

„Abban, hogy Abigél ilyen magas szintre jutott, óriási szerepe van a bátyjának, Pistinek, aki sokáig nagy ambícióval judózott, és eközben fantasztikusan támogatta a testvérét is. Még nem láttam és nem is hallottam arról, hogy egy fiú ennyire megbecsüli és így segíti a húgát” – meséli el a KSI SE másik edzője, Preiszler Gábor, hogyan sikerült mégis megtartani a judónak a nyúlánk kislányt.

Joó Abigél néhány évvel később, 2006-ban újra szakítani akart a sportággal, pedig akkor érte el pályafutásának addigi legnagyobb sikerét, amikor bronzérmes lett a miskolci Európa-bajnokságon.

„Hiába volt a sikeres szereplés, kicsit még éretlen volt hozzá, nehezen tudta a történteket feldolgozni. Nem tetszett neki a rohanó budapesti élet sem, benne szép, kissé rózsaszínű világ alakult ki, abban érezte jól magát. Aztán fokozatosan változott benne és körülötte minden” – idézi fel a történteket Preiszler Gábor.

Itt, Bécsben most minden rózsaszínű. Az Európa-bajnokság harmadik napján is menetelnek a mieink: a nehézsúlyú Bor Barna és a 78 kilós Joó Abigél is elődöntős. Káprázatos magyar szereplés, hasonlóra még sohasem volt példa.



Hölgyeké az elsőbbség, Joó Abigélt és Lucie Louette-et szólítják a kettes tatamira. Jó ideig Louette volt a franciák negyedik számú judósa ebben a súlycsoportban, hiába nyert két U23-as Eb-t, hiába volt junior-világbajnoki bronzérmes, Celine Lebrun, Stéphanie Possamai és Audrei Tcheumeo mellett neki legfeljebb epizódszerepek jutottak a felnőttmezőnyben. Louette most, huszonöt évesen megkapta a lehetőséget, ez élete első felnőtt Európa-bajnoksága. Talán nem kell ecsetelni, mennyire fontos ez neki.

A másik oldalon a nyúlánk magyar lány várakozik a sorára.
„Mindketten balos felállásúak, Abigél kondíciójára építjük fel a taktikánkat” – árulja el Pánczél Gábor.
Merthogy a francia versenyzőnek ezen a téren még akad pótolnivalója. Hiába veti magát vehemensen a küzdelembe, már a második perc elején látszik rajta, hogy nem bírja olyan jól a tempót, mint a magyar lány.
Hamar meg is kapja az első büntetését passzivitásért, s a másodikra sem kell túlságosan soká várni.

Ez a jukó most kényelmes előnynek látszik, Louette láthatóan nem talál fogást riválisán.
Már csak néhány másodperc van hátra, a franciának kockáztatnia kell. És kockáztat is…
Nem kellett volna. Joó Abigél azonnal kihasználja, hogy az elerőtlenedő francia lemond az óvatosságról, combdobás és nagy belső horog kombinációjával földre teremti. Ippon! Tíz másodperccel rövidebb lett így a meccs…


2010. április 24., Bécs

Meglehetősen nagy a felfordulás a Dusikában, ez a csarnok még nem „látott” ilyen hatalmasságot, a világ egyik legbefolyásosabb politikusát, Oroszország miniszterelnökét, Vlagyimir Putyint várják a döntőkre. Nem véletlenül néz be a judotornára, ő a nemzetközi szövetség tiszteletbeli elnöke, maga is fekete öves mester, aki gyakran ellátogat valamelyik edzőterembe, szívén viseli a sportág sorsát.
Napszemüveges biztonsági emberek lepik el az arénát, amelybe ezen a napon csak alapos ellenőrzés után juthattak be a nézők, de még maguk a versenyzők is.

Vlagyimir Putyin pedig tartja a szavát, a döntők kezdésére pontosan érkezik. Így aztán ő is láthatja Joó Abigél és Bor Barna meccsét. Merthogy a magyar csoda folytatódik, Bécsben már egészen biztosan lesz hét érmünk!
Először újoncunkon a sor. A hollandok büszkesége, a friss világbajnok, Marhinde Verkerk az ellenfele. Huszonnégy esztendős, és éppen ezekben a hónapokban mutatja élete legjobb formáját.

„Amikor pénteken kijöttem a versenyre, az olasz Edwige Gwend éppen bejutott a döntőbe. Éveken át egy korcsoportban versenyeztünk, bevallom, átfutott rajtam, mi lenne, ha nekem is sikerülne ez”
– mondja Joó Abigél, aki ezúttal is megkapja az utasításokat edzőjétől. Verkerket folyamatosan mozgatnia, rángatnia kell, vagyis ezúttal is az erősebb kondícióra kell építkezni.

Kékben Joó Abigél, vele szemben fehérben Marhinde Verkerk.
A holland már a bemutatásnál igyekszik a tekintetével megsemmisíteni ellenfelét, szúrósan néz a nálánál majd egy fejjel magasabb magyar lányra.
Aztán vezényszóra kemény dulakodás kezdődik, ahogyan azt Pánczél Gábor kérte, Abigél húzza, tolja, cibálja a hollandot.




A magyar lány most a legmagasabb hőfokon ég, ezt azonban nem mindig könnyű biztosítani. Merthogy hajlamos néha egy kicsit elmélázni, olykor nem tud igazán felpörögni a küzdelmek előtt, az edzője egy-egy meccsre hangolódva minden furfangját beveti, hogy feltüzelje, felidegesítse tanítványát, de sokszor ez is kevés.

Most azonban Abigél minden idegszálával nyerni akar.
Az első percben gyors egymásutánban háromszor is befordul combdobásra, Verkerk mindannyiszor megpróbálja kiemelni, egyelőre senki sem tudja a szándékát keresztülvinni.
A második percben is inkább a holland megy előre, de Joó Abigél rendre megelőzi az indítással, hamarabb fordul be, ezt a bírók is látják, intéssel büntetik Verkerket.
Ez a hollandot paprikázza fel, gyorsan indít egy kis belsőt, de a magyar sportoló ki tudja védeni a támadást. És Verkerk továbbra is jön előre.

Most Abigélt intik, mert már nem cibál, csak ellökdösi magától ellenfelét.
Talán ez az intés kellett hozzá, hogy bátrabban induljon. Combdobást indít, ebből próbál kombinációra váltani, miközben Verkerk kis híján sikerrel kiemeli. De a holland a saját kontrájának áldozata lesz, úgy zuhan az oldalára, hogy Joó arra még jól rá is segít.
Jukó!
Az újoncnál az előny a világbajnokkal szemben.
Két perc van még hátra.

Verkerk nem adja fel. Űzi, hajtja Joót, majd veszélyes vetődéses dobást indít. Hiába… Nincs hozzá elég ereje.
Egy perc és húsz másodperc.
A holland egyre hevesebben támad. Fáradt már, de a bíróknak mutatni akarja, ő az aktív, ellenfele csak védekezik. Hátha ki tud csikarni egy intést. Az az egyenlítést jelentené.
Már csak egy perc.
Verkerk tolja előre a magyart, s amikor megállítják a bírók az akciót, kissé méltatlankodik, hiányolja azt a bizonyos intést.
Negyven másodperc.
Harmincöt.

Verkerk mély levegőt vesz, és újra nekigyürkőzik.
Tizenkilenc másodperc. Bízzunk benne, hogy ilyenkor már nem szoktak inteni. De nem is lenne miért. Hiszen a holland nem tud akciót indítani, csak tolja maga előtt riválisát, ez pedig nem szumó, nem az nyer, aki a küzdőtéren kívülre tudja kényszeríteni a másikat.
Ez lehet talán az utolsó összekapaszkodás. Verkerk minden erejét összeszedi, beleadja az összes dühét és elkeseredettségét is a kiemelésbe. Borzasztó látni a lábaival kalimpáló magyart a magasban, de csak egyetlen pillanatig, mert a holtponton átjutva már Joó Abigél irányítja a dobást, ügyesen tartja Verkerk felsőtestét, miközben lábbal kihúzza a holland támaszkodó lábát. Így zuhannak be az utolsó tíz másodpercbe.
Újabb jukó!

És hősünk már fel sem áll, bár nem erőssége a földharc, egy kicsit gyűri a tatamin ellenfelét, miközben már ki-kipislant a táblára.
Az utolsó másodpercek is leperegnek.
A magyar válogatott Európa-bajnoki újonca, Joó Abigél aranyérmet szerez!
Néhány hete még arról beszéltek itthon, jót tesz-e majd a rivalizálás a 70 kilogrammosok között Mészáros Anettnak és Joó Abigélnek, ám utóbbi végül súlycsoportot váltott. És milyen jól tette: most a 70 és a 78 kilogrammban is Magyarország adja a kontinensbajnokot...



No és a miénk az éremtáblázat első helye is, két arany-, három ezüst- és két bronzéremmel. Ez minden idők eddigi legjobb magyar Európa-bajnoki szereplése.
„Ez a fiatal csapat sporttörténelmet írt Bécsben! Az irodám falán ott vannak az elmúlt évek U23-as és junior-világversenyeinek éremtáblázatai, ezeket mindig büszkén mutatom a vendégeinknek. Most ez a generáció a dicsőséges felnőttéremtáblára is feliratkozott. Sokszor elmondtam már, hogy ők képesek lehetnek megismételni a barcelonai olimpia magyar sikereit, ezt most is megmutatták” – nyilatkozza lelkendezve dr. Tóth László, a Magyar Judoszövetség elnöke, miközben a válogatott tagjai és az őket felkészítő szakemberek nagy közös fényképezésre készülnek, az Európa-bajnokság dobogóján.
Ezt a pillanatot meg kell örökíteni az utókornak!


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2016
Forrás:
Gombkötő Roland:
A magyar judo aranykönyve
Fotó: IJF, Záhonyi Tamás)



KSI SE

Szakosztályvezető:
Dr. Hetényi Antal Gábor

Honlap:
www.ksijudo.hu





Edzőterem címe:
Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok
Budapest XIV., Istvánmezei út 3-5.


Galéria