Az Út Rióba című magazinműsor tizenhatodik adásában kiderül, Tóth Krisztián miért nem indulhatott a londoni ötkarikás játékokon, és hogy most miben érzi az erősségét. Tóth Krisztián már tizenöt évesen ifjúsági világbajnoki ezüstérmes, majd a szingapúri ifjúsági olimpián bronzérmes lett.
Ezek a sikerek az elején igen csak nagy terhet tettek rá. Krisztián arra számított, hogy Londonban az olimpián ő is tatamira lép, ám az olimpiai kvalifikáció megszerzésének az esélyét sem kapta meg. „Azért még mindig fáj a lelkem azért az olimpiáért. Én mindig is sikerorientált voltam, és szerintem pont attól féltek, hogy ha felmegyek egy súlycsoportot és nem sikerül a kijutás, vagy sikerül, de ott nem tudok nagyot dobbantani, akkor végtelen csüggedt állapotba kerülök. Valamilyen szinten megértem a döntést, de nem gondolom, hogy így fogtam volna fel egy olimpiai kudarcot.”
Ezzel még nem ért véget Krisztián kálváriája. Kedvenc lábfogásos kontratechnikáját ma már tilos a tatamin használni. Ez a fogás ösztönösen a mai napig még előjön belőle. „Csak az alkatomból kiindulva, hozzám a láb majdhogynem közelebb van, mint a kéz vagy a nyak. Nagyon sokszor szívesen fognék lábat, de el kell könyvelnem, hogy meg kell változtatnom a judómat.”
Ez pedig sikerült is, elég csak a világbajnoki ezüstérmére gondolni. „Úgy gondolom, mentálisan vagyok jobb, mint a többiek. Nem mondanám, hogy erősebb vagyok, gyorsabb, ügyesebb, vagy szorgalmasabb. De az, hogy nagyon jól tudok koncentrálni egy adott mérkőzésre, abban biztos vagyok.”
Krisztián jelenleg szépen gyűjtöget az olimpiai részvételhez szükséges pontokat. „Ha nincs sérülés, akkor matematikailag kint vagyok, de nagyon sok víz fog még addig lefolyni a Dunán. Már azt a pillanatot várom, hogy lezárják a kvalifikációt, és a rá következő pillanatban azt szeretném, hogy fent legyek a tatamin és küzdjek. A köztes időt szeretném átaludni.”
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2015
Forrás: MOB.hu)
