Bizony már tizenhárom esztendeje, hogy 2002. május 16-án Mariborban, az akkoriban a Kecskeméti Judo Club színeiben versenyző Ungvári Miklós az Európa-bajnoki dobogó legfelső fokára állhatott. A történteket a A magyar judo aranykönyvéből elevenítjük most fel.
A bosnyák Mitar Mrdic mindössze tizennyolc esztendős, ideális partner egy Európa-bajnoki nyitó meccshez. Ungvári Miklósnak amúgy is szerencséje van a sorsolással, hiszen az első fordulóból ellenfél nélkül, vagyis erőnyerőként lépett tovább, s most mindjárt bekerülhet a legjobb nyolc közé, ha legyőzi Mrdicet. A derék bosnyák legénynek eddig szinte semmi sem sikerült, két junior Európa-bajnokságon indult, mindkettőn elveszítette az összes mérkőzését, itt, Mariborban azonban máris van egy nagy bravúrja: az első körben legyőzte a lengyelek junior-világbajnoki bronzérmesét, Adamiecet.
De nézzük a ceglédi versenyzőt, ő milyen „előélettel” érkezett Mariborba! Huszonkét esztendős, de az év elejéig még nem volt kiemelkedőbb eredménye, talán csak egy junior Európa-bajnoki ötödik helyet érdemes megemlíteni, azt még 1999-ben, Rómában harcolta ki. A felnőttversenyeken sokáig semmilyen babér sem termett neki, de Bíró Tamás tanítványa az idén meredeken tör felfelé: a Kecskeméti Judo Club színeiben szereplő fiatal februárban ötödik lett az ausztriai Világkupán és a Hungária-kupán, március közepén – a döntőben éppen Adamiecet legyőzve – megnyerte a Varsói Vk-t, majd két héttel később ezüstérmes lett a sorozat római állomásán.
Az Aranycsapat méltó követői
Sokat ígérő eredmények, különösen annak fényében, hogy Hajtós Bertalan 1998-as Európa-bajnoki címe óta a generációváltás időszakát próbálja átvészelni a magyar judosport. A mélypont alighanem az 1999-es pozsonyi kontinensbajnokság volt, ahol válogatottunknak be kellett érnie egyetlen hetedik hellyel. Az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon Birminghamben Illyés Miklós és Csizmadia Eszter lett ötödik, 2000-ben, a wroclawi Eb-n a „nagy öregek” közül Csák József dobott nagyot, ezüstérmes lett, a sydneyi olimpián azonban minden indulónk kiesett. A 2001-es párizsi Eb-n az abszolút kategóriában Csizmadia Zoltán lett bronzérmes, a müncheni vb-n pedig ugyancsak a barcelonai aranygeneráció egyik nagy alakja, Kovács Antal tartott esernyőt a mieink feje fölé egy szépen csillogó ezüsttel.
Közben a korosztályos tornákon ígéretes fiatalok bontogatták szárnyaikat, mindenki nagyon várta már, hogy az „aranycsapat” méltó követőkre leljen…
Ennek a feladatnak a megoldását nem Ungvári Miklóstól várják. Az Európa-bajnokság légkörét ugyan nem Mariborban kell megismernie (2000-ben ő is indulhatott Wroclawban, de egy vereséggel búcsúzott), ám így is igazi „újoncnak” számít a magyar csapatban.
„Nagyon ügyes srác, vele hosszú időre megoldódhat a helyzetünk ebben a súlycsoportban. Amit Varsóban és Rómában művelt, az fantasztikus volt” – mondja a szövetségi kapitány, Nagy Ernő, Ungvári pedig nem akar rácáfolni a szavaira. Furcsán pattog a tatamin, a mozgása leginkább egy bokszolóéra hasonlít, az ellenfélnek az is jelentős erőfeszítésébe kerül, hogy meg tudja érinteni, Mrdicnek még ez sem nagyon sikerül. A „csata” csak ötvenöt másodpercig tart.
Lehet-e véletlen ez az öklöző mozgás? Aligha. Az izgága kis Mikit kilencévesen a szülei vitték el judózni, hogy lekösse fölös energiáit. Tetszett neki a fehér ruhás sport, de ha akkor megkérdezik, mi lesz belőle, rávágta volna, hogy bokszoló.
Vagy krosszmotoros.
Vagy lovas…
Speciális csapatépítő szándék
„Tényleg eleven voltam, amolyan örökmozgó. De így vagyok ezzel mostanában is, akármennyire elfáradok az edzésen, ha hívnak a barátaim vagy a testvéreim, azonnal megyek” – mondja mosolyogva, s máris nyilvánvalóvá válik, honnan ez a „követhetetlen” vibrálás a tatamin.
Ungvári Miklósnak négy nővére és öt öccse közül többen is rendszeresen sportolnak, két öccsét, Zoltánt és Attilát már a judóval is megfertőzte, András viszont korosztályos bajnokságig jutott birkózásban. Igazán sportos família…
A legjobb nyolc között a görög Lavrentiosz Alekszanidisz következik. Egy évvel ezelőtt ötödik lett a párizsi Európa-bajnokságon, már új hazája színeiben. Alekszanidisz ugyanis grúz judós, aki a 2004-es olimpia házigazdájának speciális „csapatépítő” szándékait kihasználva váltott nemzeti színeket, a piros-fehér helyett immár a kék-fehéret képviseli.
Ügyes fiú, de ahogyan általában a kaukázusi küzdősportosok, ő sem elsősorban az állóképességéről híres. Gyorsan vezetést szerez a magyar versenyző ellen, de aztán már a második percben levegőért kapkod, hiába, a körülötte legyeskedő Ungvári őrületes tempót diktál, mintha elhatározta volna, hogy néhány négyzetméteren belül ötezer métert fog leugrálni.
Alekszanidisz próbálja visszatartani a különféle irányokból előtörő magyart, de a harmadik perc végére minden ereje elfogy, aztán valóságos megkönnyebbülés látszik az arcán, amikor a földre kerülnek. Ott azonban, mint egy kígyó, úgy tekeredik rá Ungvári, hogy aztán földharcban szorítsa ki azt a csöppnyi oxigént, ami az újgörög judós tüdejében véletlenül maradt.
Három perc és harminchét másodperc után vet véget a bíró az egyenlőtlen küzdelemnek, az újabb ipponnal Ungvári Miklós bejut az Európa-bajnoki elődöntőbe!
Nagy az öröm a magyar csapatban, mert az abszolút kategóriában induló Kosztolánczy György is bejut a legjobb négy közé, méghozzá a félelmetes lengyel óriást, a százhatvan kilós Wojnarowiczot legyőzve…
„Egyelőre nagy a harc a szobák közötti nem hivatalos pontversenyben” – fűzi hozzá a paksiak 73 kilósa, Braun Ákos, Ungvári szobatársa, aki először szerepelhet felnőtt Európa-bajnokságon.
„Majom úr, ígérem, nem okozok csalódást!” – kacsint vissza rá a 66 kilós Eb-elődöntős.
Folytatás: A Kecskeméti Judo Club Európa-bajnoka (2. rész)
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2015
Forrás:
Gombkötő Roland:
A magyar judo aranykönyve)
