A kecskeméti judósok szakosztályának vezetőedzője szerint, aki élsportoló akar lenni, annak meg kell ismerkedni a legkeményebb fizikai munkákkal, különben nem lesz képes nagy eredményekre. Interjú Nagysolymosi Sándorral.





Miért nem szeretitek a cselgáncs megnevezést?
– Egy ilyen sportágat, ami ekkora nemzetközi népszerűségnek örvend, nem kell magyarítani. Ez a sportág Japánból ered, és ott is így ejtik, judo. Ezt mindenhol megértik.

– A judósok valóban büszkék a karfiolfüleikre, vagy ez csak afféle „lépcsőházi okosság”?
– A birkózóknak is össze van törve, de nekem is össze van törve, viszont nekem annyira nem tetszik. Szerencsére nem lettem filmszínész, mert a filmvászon nem mutat jól. Van olyan is, hogy valaki eltöri magának, mert azt akarja, hogy látszódjon rajta, hogy vérbeli judós. A többség persze nem magának töri össze.

– Sportolsz-e még mást is a judo mellett?
– Rendszeresen kerékpározom, úszok és kondicionáló edzéseken veszek részt a gyerekeimmel együtt az otthonunk mellet lévő ún. 800 méteres „Sojka-körön”. Ez nem sík terep, hanem dimbes-dombos, egyébként saját kialakítású. A változatos terepen való edzés azért is hasznos, mert a judóban is változatosan kapja az ember a terhelést. A változatos terepfutás közelebb áll a judo mozgáskultúrájához.

Aki nemzetközi szinten akar mozgolódni, annak heti tíz edzésre van szüksége időszakonként. A versenyzőimnek beépítettem még a girjás edzést is. Az egyik judósom, Barcsik László kettlebell edző, és a válogatott kerettagok az ő edzésein vesznek részt rendszeresen. Jelen pillanatban Barcsik László a vb-re készül.

– Hogy fest a tavalyi év éremtermése?
– Hét korosztályban versenyeztetünk. A hazai rangsorban évek óta ott vagyunk a 9-11. hely környékén. Ez tavalyi évben ezernyolcszáz pont körüli eredményt jelentett, ebben benne van az országos bajnokságokon és a csapat és nemzetközi versenyeken szerzett pontjainak az összessége. Lőrincz Renáta elsőéves juniorként U23-as országos bajnok lett úgy, hogy ebben a korcsoportban koránál öt évvel idősebbekkel is megmérkőzött. Véleményem szerint 2020 környékére olimpikon válhat belőle. Ő mindenféleképp reménység. Jövőre remélem, hogy a korosztályos Eb-re is ki fog jutni.

– Milyen fizikai és milyen pszichikai felkészültséget igényel ez a sportág?
– Mint bármelyik küzdősporthoz. Fizikailag és pszichikailag is kiemelkedőnek kell lenni, de tudjuk miből áll össze a torta. Gének és kemény munka.

– Milyen szervezeti keretek között edzetek?
– A Kecskeméti Judo Klub (KJC) már az alapítás évében, 2008-ban „beszállt” a KESI-be. A KJC-KESI-ben nagyjából nyolcvan gyerek jár és ennek egyharmada országos szinten versenyez. Alapszabályunk, hogy az élsportot és a tömegsportot egyaránt űzzük. Az utánpótlásnál pusztán a mozgás a cél. Később, ha ebből kinő a gyerek, akkor törekszünk rá, hogy élsportolót faragjunk belőle.

A KESI-ben öt-hat éves kortól vállaljuk be a gyerekeket egy hónap próbaidővel, addig az edző eldönti, hogy el tudja-e végezni a gyerek a közösségi munkát. Az év minden hétvégéjére jut egy versenyünk. Bázisaink a Vásárhelyi Pál Általános Iskola, itt Nagysolymosi Tibor az edző, a Magyar Ilona Általános Iskolában Kerekes Sándor, illetve a hetényi Móricz Zsigmond Általános Iskolában én edzem a gyerekeket, valamint a Bóbis Gyula Edzőcsarnokban Kiss Endre és Nagysolymosi Tibor óráit lehet látogatni.

Nagyon jónak tartom, hogy a Kecskeméti Sportiskolán belül a sportágak közelítenek egymáshoz. Ehhez szeretném hozzátenni, hogy minden szakosztályból szeretettel várom az érdeklődő sportolókat edzőkkel együtt az otthoni „Sojka-körön” egy vasárnapi edzésre 10 és 12 óra között. Keressenek bátran!


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2015
Forrás: Hiros.hu
Fotó: Horváth György)

Támogatóink

Kecskeméti Judo Club

Elnök, vezetőedző:
Nagysolymosi Sándor

Edzők:
Nagysolymosi Tibor
Cseh Márk
Kelle László
Szabó Zsolt Zoltán

Honlap:
www.kjc.hu

Telefon:
06 (30) 958-0531

Email:
sojkajudo@gmail.com

Edzőterem címe:
Bóbis Gyula Edzőcsarnok
Kecskemét, Csabay Géza körút 1/a.