Majlinda Kelmendi akkor is kitartott Koszovó mellett, amikor semmi sem indokolta azt. Most ő lett országa történetének első olimpiai győztese, miután Rióban nem talált legyőzőre az 52 kilogrammban.
Majlinda Kelmendi vasárnap késő este megszerezte Koszovó történetének első olimpiai aranyérmét, mivel a nők judoversenyének 52 kilogrammos súlycsoportjában nem volt nála jobb. Mint ahogy előtte két Európa- és világbajnokságon sem. Egy egész nemzet lett most büszke rá, pedig sokáig úgy tűnt, nem nyerhet soha aranyérmet szülőhazájának.
A most 25 éves judós a nyugat-koszovói Pec városában született, és 2000-ben testvérével és egyik barátjával látogatott el egy edzésre. Először nem is értette igazán, mit kell csinálni, de három hét után már Szarajevóban volt versenye.
„Azt láttam, hogy egy csomó nő űzi ezt a sportot, és hamar sok barátom lett, valószínűleg ezért szerettem bele a judóba. Az edzőm azt mondta, egyszer az olimpián fogok szerepelni, és mindenki azt mondta, hogy túloz, de végül neki lett igaza” – mondta egy korábbi CNN-riportban Kelmendi. Akkori és jelenlegi edzője, Driton Kuka látta benne azt a képességet, amivel idővel nagy bajnok lehet és tudatos munkával építették a judo karrierjét. A sikerek elég hamar jöttek is, hiszen 2009-ben már juniorvilágbajnok lett, 2012-ben pedig kvalifikálta magát az olimpiára.
Mivel azonban a még csak nyolc éve független Koszovót akkor még nem ismerte el önálló országként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ezért a sportolónő – ahogy korábban máshol is – albán színekben indult a játékokon, és a második mérkőzés után búcsúzott is. 2009 után egyébként rengeteg ország kereste meg a lányt, hogy az ő színükben versenyezzen, de Kelmendi mindig is Koszovót tartotta hazájának, bár nem tagadja, megfordult a fejében, hogy lelépjen.
Volt, hogy azt kérdeztem magamtól: Miért maradok itt? Senki nem vette komolyan a karrierem, még édesanyám is azt mondta, menj máshova, ne maradj itt.
Edzője szerint a lány családja nehéz anyagi körülmények között élt, és próbálták a lányukat arra ösztökélni, hogy a biztos megélhetés érdekében váltson országot. Ő azonban azt mondta a lánynak: ha elmegy, ő nem tart vele és semmilyen szinten nem fogja támogatni, ha máshol próbál meg érvényesülni.
Mi az a Koszovó? Eszik vagy isszák?
Koszovó a mai napig vitatott jogállású terület a Balkán-félszigeten, rendszeres fegyveres és egyéb konfliktusokkal. 2008. február 17-én, miután a belgrádi kormánnyal, és a koszovói albánokkal hónapokon át folytatott tárgyalások megbuktak, a területet de facto katonai ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) többségének támogatásával és az EU képviselőivel egyeztetve kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. A helyi albán többség által egyoldalúan kikiáltott államot a Föld 193 független országa közül 108 ismerte el. Szerbia és az ENSZ például egyáltalán nem ismeri el Koszovó függetlenségét, és mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek tekintik Szerbia szuverén területén. Szerbián kívül Oroszország és Kína, illetve öt európai uniós tagállam – Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország és Ciprus – sem tartja független országnak Koszovót.
Kelmendi maradt trénere mellett és 2012 áprilisában a Nemzetközi Cselgáncsszövetség (IJF) teljes jogú tagjává fogadta Koszovót. Hosszú Katinkához hasonlóan Kelmendiben is a londoni bukta után pattant el valami, a végre hazájára talált sportoló elkezdte szállítani az eredményeket, Világkupa-versenyeket nyert és Rióra már úgy készülhetett, hogy előtte két évben sem Európában, sem pedig a világon nem volt nála jobb súlycsoportjában. A 2014-es cseljabinszki világbajnokságon a rendező oroszok vétója miatt (amit természetesen a szerbek kényszerítettek ki belőlük) judogije hátán mégsem a KOS, hanem az IJF felirat szerepelt, ennek ellenére a nagy judofanatikus Vlagyimir Putyin szeme láttára védte meg címét. 2014 decemberében aztán már a NOB is befogadta Koszovót, és már akkor sem volt kérdés, hogy ki fogja Rióban a csapat zászlóját vinni.
Kelmendi nem roppant meg a tét súlyától és ha már a sportág aranylánylányának emlegették, Rióban meg is szerezte a legfényesebb érmet. Mind a négy meccsét megnyerte és a döntőben azt az olasz Odette Giuffridt győzte le, aki hazája kétszázadik olimpiai aranyának leszállítására készült. Naná, hogy győzelme után a judokirálynő könnyekben tört ki, és Koszovó elnöke sem fukarkodott a nagy szavakkal.
„Érzelmekkel teli büszkeséget érzek, hiszen a nézők millióinak szeme láttára nyertük meg első aranyérmünket. Majlinda az ország nemzetközi sikerét és új sporttörténelmét személyesíti meg. Győztesként jöttünk Rióba és győztesként megyünk haza, ezzel az aranyéremmel Koszovó politikája ipponnal győzött”– nyilatkozta Hashim Thaci, Koszovó áprilisban megválasztott elnöke.
Kelmendi szavai szintén örömittasak voltak: „Őszintén szólva az aranyéremért érkeztem, de ez mégis hihetetlen. Megcsináltam, büszke lehet rám az edzőm és a hazám is. Első alkalommal szerepelni az olimpián hivatalosan is koszovóiként és egyből aranyat nyerni nagyon sokat jelent nem csak nekem, hanem azoknak a gyerekeknek is, akik hősként tekintenek rám otthon. Bebizonyítottam nekik, hogy még akkor is elérhetik azt, amit akarnak, ha túléltek egy háborút. Ha olimpiai bajnokok akarnak lenni, megcsinálhatják még egy kicsi és szegény országból érkezve is.”
A judós aranyérmét a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach NOB-elnök adta át. Szerbia viszont puffoghat tovább, a szerb sportminiszter a játékok előtt még arra biztatta sportolóit, ne fogjanak kezet a dobogón a koszovóiakkal. És hogy Kelmendi milyen lány a való életben? Aki csak valaha is találkozott vele, el sem hiszi, hogy a judo által akár agresszívvé is válhat, annyira csendes ember. Erre ő maga csak azt mondta: „A judo által lettem valaki. És jó, hogy nem azért judózok, hogy gazdag és híres legyek. Azért judózok, mert imádom és különleges leszek tőle.”
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2016
Forrás: bummm.hu
Fotó: IJF, Gabriela Sabau)
