A Szabó család immár több, mint tíz éve él Egerágon, azóta ez a kis baranyai falu a judo fellegvára, a környéken már mindenki látott tatamit. Szabó Feri, az egykori többszörös magyar bajnok negyven környékbeli gyereket tanít judózni.
Az öt Szabó gyerek persze közülük is kilóg, mert vagy válogatottak, vagy hamarosan azok lesznek. Szabó Kata még csak tizenhét, de már Rió de Janeirót is megjárta a válogatottal, s éppen ott lesz a 2016-os olimpia, ahol már nyerni szeretne.
Egerág egy kis falu valahol a világ végén, Pécs alatt, de Szabóékhoz mindenki ismeri a járást. Amikor Szabó Feri abbahagyta judót, lovakat tartott, majd a sérüléseire talált gyógyvizet Harkányban és a család leköltözött Egerágra.
“Az unokabátyám itt volt iskolaigazgató, s a szomszédjukban állt egy félig kész ház. A feleségemnek annyira megtetszett, hogy rögtön maradni akart. Azóta a környéken mindenki judózik. Tavaly a falu nyert egy pályázaton, így most negyven gyerek judózhat és lovagolhat, persze, nemcsak egerágiak járnak az edzésekre, hanem a környékbeli falvakból is. A lovas edzéseket Hegyi Győző, az iskola igazgatója tartja. Falun könnyű alkotni, itt még egészségesek a gyerekek. Furcsa fintora a sorsnak, hogy régen szívesebben vettem volna, ha a gyerekeim lovagolnak, de ők a judót választották, mert apu és anyu is ezt űzte. Igaz, mindannyian jól megülik a lovat. Én sem hagytam fel a lovaglással, kaszkadőrként játszottam a Katedrális című filmben, amit itt forgattak nálunk és játszottam a Tenkes kapitányában is.”
A Szabó gyerekek a tatamin nőttek fel, s így nekik szinte kötelező a válogatottság. Franciska magyar bajnok a 70 kilogrammos súlycsoportban, legutóbb harmadik volt a Dzsingisz kán Világkupán. Másfél éve már feleség, de férje is judós, Gappe, a szlovén válogatott tagja. Kata és Frici ikrek, mindketten tizenhét évesek múltak és junior bajnokok, s mindketten a Testnevelési Főiskolára jelentkeznek, sportmenedzseri szakra. Hugó (14) a serdülőben nyert bajnokságot, míg a nyolc éves Tas is nyert már versenyt, az apja szerint szépen verekszik és még jól is tanul.
A harkányi gyógyvíz közel van, a válogatott edzéseit viszont Pesten tartják, így hetente felkerekedik a fél család. És mindez saját zsebből, mert ami támogatást kapnak az a benzinre sem elég. Az Egerági Üstökös SE sem élne meg, ha Szabó Feri régi sporttársa, Pfluger Antal, aki Leányváron alapított klubot, nem támogatná őket. Többnyire együtt utazik a két egyesület, s a tehetősebb fizeti a számlát. Igaz, most van egy szponzoruk, az Átrium Dunahouse, ahol szintén egy régi judós egyengeti az útjukat. Még így is megtörtént, két versenyre csak úgy tudtak elutazni, hogy eladták a lovukat, így most üres a karám. Szabó Feri már rég nem csodálkozik, hogy lassan elfogynak a judósok, a versenyeken több a bíró, mint a versenyző.
Kata már felnőtt válogatott, de szeretne tovább tanulni, sőt fotómodellséggel is kacérkodik. Ez utóbbiról sokáig hallani sem akart az szigorú apa, de most már ő is engedékenyebb, hiszen lánya hamarosan tizennyolc éves. És hogy neki se legyen könnyű, épp egy belga fiúval barátkozott meg az edzőtáborban. Antwerpent pedig elválasztja néhány határ Egerágtól.
– Lehettél volna lovas is, mégis a tatamin maradtál?
– Apu után mentünk, ő pedig elsősorban judós volt – válaszolt Szabó Katinka. – Amikor feldobta a labdát, hogy mit szeretnénk, atletizálni, lovagol, vagy judózni, a nővéremmel, Franciskával is a tatamit választottuk. A lovakat is szeretem, azt is aputól tanultuk, hogy aki egy lóval elboldogul, annak a szomszédjával sem lesz gondja.
– A tatamit el se tudod kerülni, hiszen a pincében is van, meg a kertben is.
– A pagodát is apu találta ki, így nyáron ott jár a levegő, a nagy melegben is kellemes edzeni.
– Apád az edző, nem zavaró, hogy minden szőnyegen ő a főnök?
– Néha azért vannak vitáink, de kevés olyan jó edzőt ismerek, mint apu.
– Nem túl szigorú?
– Szigorúbb, mint mások, itthon is mindent a judóhoz köt, de van ebben előny is, nem szóródunk úgy szét, mint mások, a judo körül forog minden.
– Csodálkoztam, hogy mennyi mindenre van időtök, pedig itthon még az állatok etetése is rátok marad.
– Mindig sok állatunk volt, most lovunk nincs, de kecskénk, nyúlunk, kacsánk, disznónk van. A sajátunkat esszük, ez is apu mániája, hogy egészségesek legyünk.
– Juniorban és felnőtt bajnok vagy az ötvenhét kilogrammos súlycsoportban, s decemberben Brazíliában is szőnyegre léptél. Állítólag megfogadtad, hogy nem ez volt az utolsó riói kalandod.
– Sajnos csak öt napot voltunk Braziliában, de még visszamegyek Rióba, hiszen ott lesz a 2016-os olimpia. Addig mindenképp versenyzek és szeretnék éremmel hazajönni. A londoni olimpián még Karakas Hedvig indul a súlycsoportomban, de ő nem indul az itthoni bajnokságon és Rióba sem jött el.
– Nem túl egyhangú, hogy edzés, edzés hátán, és még iskolába is kell járni?
– Apu szokott viccelődni, hogy jó szórakozás az edzés és a tanulás, ne akarjunk Pécsre bemenni szórakozni. Nem is nagyon szoktunk…
– A tatamin viszont nem állsz meg, ám ahogy tudom nem a jogi egyetemre jelentkeztél, hanem a Testnevelési Főiskolára, sportmenedzser szakra.
– Az edzések mellett nem bírnám a jogot, ezt beláttam, ezért halasztok. Ha felhagytam a judóval, majd beiratkozom a jogi egyetemre.
– Viszont, ahogy tudom, szívesen kipróbálnád magad fotómodellként.
– Hívtak fotózásra, bemutatókra, de eddig apu hallani sem akart róla, nem ismerte azokat az embereket. Azt mondta nagyon fiatal vagyok, és az egy másik világ. Most már nem félt annyira, és bízik abban, hogy a jó nevelésnek nyoma maradt. Szeretem, ha fotóznak…
– Zongorázni mikor van időd?
– Ha még nem vagyok nagyon fáradt, este játszom egy kicsit, klasszikusokat és magyar dalokat. Apu szereti hallgatni. Egyszer még gyerekkoromban mesélte, hogy ő is játszott hangszeren, négy évig harangozott a templomban. Én ezt elmondtam az iskolában, hát jól kinevettek…
– A barátod jó messze lakik, hol szoktatok találkozni, valahol félúton Antwerpen és Egerág között?
– Nem, felváltva utazunk, egy hétig ő vendégeskedik nálunk, aztán én utazom egy hétre Belgiumba.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2012
Forrás: Mix Online)
