2018. április 12.

Judo: a gondolkodás és a fizikum szövetsége

Az Ételem.hu magazinnak adott interjút Pánczél Gábor, a Magyar Judo Szövetség mesteredzője, a sportági férfi válogatott szövetségi edzője.




– Mióta sportolsz, és milyen sportágakban vettél részt eddig életed során?

– Lassan harminc éve edzősködöm, ami sajnos azt is jelenti, hogy bár reggeltől estig a sport teszi ki az életem nagy részét, ennek ellenére nagyon keveset tudok én magam sportolni – válaszolt Pánczél Gábor. – Fiatal koromban tehetséges futballistának tartottak, de egy szerencsés véletlennek köszönhetően, és a harcművészetek iránt érzett elköteleződésem miatt egy judoklubban elkezdtem judózni. Ennek tavaly volt harmincöt éve. Amúgy minden sportra nyitott vagyok és nagyon sokféle sportjátékot ki is próbáltam már.

– A legtöbben azt gondolják, az edzősködéshez elég annyi, hogy korábban valaki az adott sport művelője volt. A sikerhez bizonyára több is kell. Mit teszel, hogyan képezed, fejleszted magad?
– Nagyon markánsam azt gondolom, hogy edzőnek születni kell. Rengeteget lehet tanulni, fejlődni az évek során, de bizonyos tulajdonságok hiányában csak alapszintű teljesítményre képes az ember. Nyilván nagyon fontos szempont, ha valaki az adott sportágat űzte korábban, de közel sem biztos, hogy eredményes edző eredményes versenyző is volt. Az önképzés és a nyitottság feltétlenül szükséges manapság a világ élmezőnyéhez való tartozáshoz.

– Áruld el az olvasóknak, hogy mi a különbség a judo és a cselgáncs között! Ha jól tudom, a sportág az előbbi elnevezést preferálja. De miért van egyáltalán több név?
– Talán a világon egyedüliként Magyarországon fordították le a judo szót. El kell ismerni – a magyar nyelv csodálatos – kiválóan sikerült a meghatározás, ugyanis a judo az elme és a test összhangját jelenti. Csel, gondolkodás és gáncs, fizikum, testi adottságok. Tehát ugyanazt jelenti, de lassan kezdjük megszokni az ősi megnevezést, és elfelejtjük a magyar fordítást.

– Miért van az, hogy bár igen sikeresek vagytok és jó eredményeket értek el, a sportág kevésbé ismert az átlagemberek körében Magyarországon?
– Relatív az ismertség. Több tízezren tudnak a sportágról, nagyon sokan ismerkednek is vele, mivel sok helyen az iskolai programokon belül a judo is tananyaggá vált. Nyilván ezen még lehet javítani, ezen sokat dolgozik a Magyar Judo Szövetség.




– Mit tartasz a legnagyobb sikerednek, melyek a legfontosabb eredményeid?
– Legnagyobb sikerem az, hogy a tanítványaimon keresztül az egyik legeredményesebb edző vagyok Magyarországon. 2008, 2012 és 2016 három olimpiai részvételt takar, mindegyiknél pontszerző helyezést értünk el. Továbbá számtalan világversenyről mindenféle érmeket hoztunk…

– Melyek a legfontosabb céljaitok, mi az, amiért most dolgozol elsősorban?
– Szeretném, ha a jelen körülmények között sikerülne egy magas szintű utánpótlást felnevelni, mind klubszinten, mind válogatott szinten. A 2020-as olimpiára ki szeretném juttatni a tanítványomat és a régen várt érmet megszerezni végre.

– Hány sportolóval foglalkozol? Milyen egy judós, és egy judoedző élete a hétköznapokban?
– Sajnos nagyon speciális helyzetben vagyok, mert a klubom sajátos struktúrája miatt egészen kicsi versenyzőkkel is kell foglakoznom. Tizenegy éves kortól, amíg abba nem hagyják, addig támogatom őket. Ez nagyon megterhelő, mert egészen másként kell edzeni egy diák- vagy egy juniorkorú versenyzőt. Az a szerencsém, hogy van olyan kollégám, akire rábízhatom időnként a fiatalabb versenyzőket, így remélem, eredményesek lesznek később is. A sportolók nagy része reggel edz, azután iskola, majd délután ismét edzés. Kisebb hányaduk a két edzés között a családjával van vagy egyéb ügyeit intézi. Az edző pedig megtartja az edzéseket és képzi magát, hogy még jobb legyen, esetleg a családjával van, mert a versenyekre hétvégente kerül sor és akkor mindig távol vagyunk a szeretteinktől.

– Hivatásodnak tartod az edzősködést, vagy van más munkád is, amit hasonló lelkesedéssel művelsz?
– Nagyon sokáig cégvezetőként dolgoztam, országos hálózatú szolgáltató kft-t vezettem. Emellett két olimpiára juttattam ki versenyzőket. Sajnos a mostani versenyrendszer nem engedi meg, hogy mással is foglalkozzam, így marad csak a sport.

– Mivel töltöd a szabadidődet, mi az, ami még foglalkoztat?
– Azt a kevés szabadidőmet leginkább a fiammal töltöm, mert neki nagy szüksége van egy komoly kontrollra, mivel elég öntudatos. Ha véletlenül még marad egy kis időm, akkor motorozni szoktam, egy igen vad „jószággal”.

– Milyen a judo támogatottsága, és milyen körülmények adottak jelenleg a sportághoz? Van olyan tényező, ami még segíthetne titeket?
– Jelenleg a Kiemelt Sportágfejlesztési Programnak köszönhetően megnyugtató anyagi háttere van sportágunknak. Sajnos azonban a pénz nem elég, mivel generációs problémákkal állunk szemben és ezeket nem lehet rövid időn belül megoldani. Egyetlen dolog kell ahhoz, hogy működjön a rendszer. Türelem…


 
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2018
Forrás: Ételem.hu
Fotó: MJSZ, Horváth György
MJSZ, Emmerich Le Person)