„Azon a napon mindennél jobban akartam a győzelmet, és szerintem ez volt a siker kulcsa. Egy percig sem gondoltam bele abba, hogy nincs keresnivalóm a felnőttek között. El akartam hinni, hogy nyerhetek, és sikerült” − mondja a tizenhét esztendős judós, Nerpel Gergely, aki ifjúságiként felnőttbajnokságot nyert, másodikként Illyés Miklós 1989-es sikere után.
A judosport hazai történetében ez idáig csupán egyszer volt példa arra, hogy ifjúsági versenyző felnőtt országos bajnoki címet szerezzen a férfiak mezőnyében. A világbajnoki ötödik helyezett Illyés Miklós 1989-es győzelme után most az olimpiai ezüstérmes Hajtós Bertalan 73 kilósok között szereplő tanítványa, a tizenhét esztendős Nerpel Gergely állhatott fel a dobogó legfelső fokára.
− Mi az, amivel a többiek fölé nőttél a kecskeméti országos bajnokságon?
− Olyan típusú versenyző vagyok, aki nagyon erősen képes összpontosítani a versenyein – válaszolt Nerpel Gergely.
− Irány a felnőttek válogatottja?
− Mindennek eljön a maga ideje. Természetesen jó lenne egyszer olimpián indulni, de Tokió nekem még nem reális cél. Inkább az azt követő, párizsi játékokon tudom elképzelni magam; igaz, oda már éremesélyesként szeretnék utazni. Egyelőre teljes mértékben az ifjúsági versenyekre koncentrálok, hiszen ez az utolsó évem ebben a korcsoportban.
− Melyek az idei céljaid?
− Eddig mindkét ifjúsági Európa-kupa-versenyről éremmel tértem haza, így biztossá vált, hogy én mehetek az Eb-re. Ott pedig az aranyat néztem ki magamnak. És persze a terveim között szerepel, hogy ott lehessek a Buenos Aires-i ifjúsági olimpián is. Ez nem lesz egyszerű, mert országonként mindössze egy-egy fiú és lány jut kvótához. De az edzőmmel, Hajtós Bertalannal gőzerővel dolgozunk azon, hogy ez az álmom is valóra váljon.
− Mit gondolsz, melyek azok a tulajdonságaid, amelyekkel a vetélytársaid fölé emelkedsz?
− Talán az akaraterőm az, ami leginkább megkülönböztet a többiektől. Minden mérkőzésem előtt kizárólag a győzelem lebeg a szemem előtt, és soha sincs bennem félelemérzet. Az edzéseken pedig mindent beleadok, és nagyon figyelek a fizikális és mentális állapotomra egyaránt. Egyébként szerencsére sok ipponerősségű dobásom van, s azokat jó hatékonysággal végre is tudom hajtani.
− Melyek a kedvenc dobásaid?
− Ez mindig az adott helyzettől függ. Úgyhogy nehéz lenne egyet kiemelni egyet, de ha mégis muszáj választanom, akkor azt mondanom: az álló-válldobást szeretem a legjobban.
Így látja a legenda
Az olimpiai ezüstérmes Hajtós Bertalan, a Rákosvidéke Hajtós DSE vezetőedzője így vélekedik tanítványáról: „Amikor Gergő nagyon kicsi volt, és nem küzdhetett tovább az aranyért valamelyik versenyen, a folytatásban lélekben mindig feladta a meccseit, mert a bronz már nem érdekelte. Rengeteget veszekedtem vele emiatt, és egyszer azt mondtam neki: ha nem változtat a hozzáállásán, akkor sohasem lesz belőle menő judós. A jelek szerint a korholás megtette a hatását. Amikor másodéves serdülő volt, már megnyerte a győri Európa-kupa-versenyt, s azóta folyamatosan jön felfelé, fejlődik, mindenki másnál jobban akarja a sikert. És ami a legfontosabb: azért meg is tesz mindent.”
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2018
Forrás: Utanpotlassport.hu
Krasznai Bence írása
Fotó: Steirer Máté)
