A napokban nagy megtiszteltetés érte az egykori kiváló sportolót, aki edzőként szolgálja sportágát. Hajtós Bertalan tizenkét esztendős korában, 1977-ben az MVSC-ben ismerkedett meg a műfajjal, és 1986-ig volt a vasutasklub tagja.
Nevelőedzőként Nagy József tanította, később pedig Braskó Péter irányításával dolgozott. 1986-ban vonult be katonának, és került a Budapesti Honvéd kötelékébe. Páratlan eredményhalmazzal rendelkezik: olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok, többször nyert Világkupát és Bajnokcsapatok Európa Kupáját, „ráadásul” pedig sokszoros magyar bajnok. Sikereit 71, majd 81 kilóban érte el.
– Árulja el ongai kitüntetésének történetét.
– A képviselő-testület döntött, utána hívott fel dr. Madzin Tibor polgármester azzal az örömhírrel, hogy rám gondoltak. Először levegőt sem kaptam, aztán nagyon szépen megköszöntem a határozatukat. A díszpolgárság, erre nincs jobb megállapítás, óriási megtiszteltetés.
– Hogyan kötődik Ongához?
– A nevelőanyám Ongára való, általa kerültem a községbe és 1984-től 1986-ig ott töltöttem a mindennapjaimat. Jelenleg két testvérem él a már évekkel ezelőtt városi rangot kapott Ongán, ahová évente ötször-hatszor megyek, ahogyan az időm engedi.
– Az ünnepségen, címének átadásakor a meghatódottságtól alig tudott beszélni.
– Valóban nehezen vettem a levegőt. Megindított a légkör, a hangulat, és az is, hogy a tavaly elhunyt édesapám már nem élhette meg az elismerésemet. Próbáltam összefoglalni a gondolataimat, igyekeztem a családomról beszélni, de hamar elérzékenyültem, így szerintem kevés érdemi mondat jött ki a számon.
– Mit szólt ahhoz, hogy Jónyer István, a világ valaha élt egyik legjobb asztaliteniszezője – aki tavaly lett a város díszpolgára – is ott volt, s mint elmondta, az ön kedvéért autózott Budapestről a ceremóniára?
– Pistáról tudtam, hogy hozzám hasonlóan ongai kötődéssel rendelkezik, és azt is, hogy korábban ugyancsak megkapta a díszes oklevelet és a vele járó gyűrűt. Rendkívüli öröm fogott el, amikor láttam, hogy a méltatásom után percekig tapsolt.
– Dr. Kovács Antal, a sportág egyetlen magyar olimpiai bajnoka azt mondta, hogy ön volt minden idők legjobb magyar judósa.
– Valószínűleg azért rukkolt ki ezekkel a szavakkal, és „fényezett”, mert nekem öt-hatféle technikám volt, s ezeket mind alkalmazni tudtam. Jó ütemérzékkel rendelkeztem, mindig időben kaptam el az indításokat, egyesek szerint kiválóan mozogtam a tatamin. Szóval különleges adottságaimnak köszönhettem a jónak nevezhető eredményeimet. Olykor még most is eljátszom azzal a gondolattal, hogy más sportágakban vajon milyen sikereket produkáltam volna.
– Köztudott, hogy öntől elvették az olimpiai elsőséget az 1992-es barcelonai olimpián. Mivel mi, magyarok mindent ötkarikás aranyakban mérünk, megemésztette-e már, hogy emiatt nem lett halhatatlan?
– A Barcelona utáni első két évet nagyon nehezen viseltem. Az persze tény, hogy a verseny előtt aláírtam volna a döntőt és az ezüstöt, de utólag, a történtek fényében már nem. Ugyanis mindent megtettem a diadalért, a bírók azonban nem adták meg az akciómat, a japán fiút hozták ki győztesnek. Már akkor számtalanszor visszanéztük a mérkőzésemet, amelyet megnyertem – illetve vereségre kárhoztattak.
– Az arannyal felérő ezüst után mégis óriási népszerűségre tett szert.
– Valóban így történt, hosszú hetekig-hónapokig velem foglalkoztak a sportág kedvelői, sőt még az ismeretlenek is. Mindenki megismert az utcán, ölelgettek, szorongatták a kezeimet. Azóta már pontosan huszonöt esztendő telt el, ennyi idő alatt hellyel-közzel sikerült feldolgoznom azt, ami a katalán nagyvárosban történt, egyébként pedig a múló idő mindent megold. Az persze tagadhatatlan, hogy Magyarországon egyáltalán nem mindegy, hogy valaki olimpiai bajnoki címmel rendelkezik, vagy „csak” ezüstéremmel.
– A sportágban szerzett tudását régóta a gyerekek nevelésében kamatoztatja, vagyis az alma nem esett messze a fájától.
– Tudatosan készültem a sportvezetői és az edzői szerepkörre. A Rákosvidéke Hajtós Diáksport Egyesület alelnökeként és vezetőedzőjeként dolgozom Budapesten. Mintegy százhúsz tanítványom van.
– Milyen sikerekkel dicsekedhet?
– Klubunk a hazai, 208-as ranglistán a tavalyi teljesítmények alapján a 16. helyre került, azaz van mire büszkének lennem. Gyerekeim kitettek magukért a közelmúltban rendezett korosztályos Európa- és világbajnokságokon, valamint a nyáron Győrött tartott Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon.
– Szakberkekben az a hír járja, hogy ön reggeltől estig ezzel a sportággal foglalkozik.
– Tényleg a cselgánccsal fekszem és kelek. Az elmúlt hét végén Debrecenben, majd Cegléden voltam versenyen, most pedig Mátraházán edzőtáborozunk, a magaslati viszonyok között készülünk az október 19–21. között Zágrábban sorra kerülő junior világbajnokságra.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2017
Forrás: Eszak.hu
Kolodzey Tamás írása)
