Csúcsnevezés történt: a közelgő SUZUKI JUDO VILÁGBAJNOKSÁGON 134 ország 798 versenyzője vesz részt. Interjú Gercsák Szabinával, a Miskolci Judo Club világbajnoki indulójával.
A sportág világbajnokságát augusztus 28. és szeptember 3. között rendezik a Papp László Budapest Sportarénában. A nők 70 kilós súlycsoportjában Gercsák Szabina, a Miskolci Judo Club kiválósága képviseli színeinket, akinek a versenye szeptember 1-jén, pénteken lesz.
– A vb ugyan még várat magára, de máris rekordokat dönt. Mit szól az adatokhoz?
– Picit humorosra veszem: az óriási számoktól hasra vagyok esve. A nemzetközi szövetség vezetői dörzsölhetik a tenyerüket, mert annyian, mint ahányan Budapestre jönnek, még sehol nem voltak. Meglehet, hogy az egymillió dolláros pénzdíj is megtette jótékony hatását.
– Milyen felhajtóerővel szolgál az ön számára az, hogy a világbajnokságnak a magyar főváros ad otthon?
– A hazai vébének kifejezetten örülök, mert végre nem kell utaznom. Mentem már éppen eleget ebben az évben is, elég ha csak Japánra és Kínára gondolok. A szőnyeg persze mindenhol egyforma, én pedig ugyancsak mindenhol magamért és Magyarországért küzdök, de az mégis a legnagyobb megtiszteltetés, hogy ezt itthon tehetem.
– Az arénában a családtagjai is ott lesznek?
– Természetesen valamennyien, akik csak élnek és mozognak. Felmennek majd a barátok és az ismerősök is. Ettől ugyan tartok, mert mi lesz, ha nem úgy sikerülnek a dolgaim, ahogyan azt elterveztem…
–Mit szól ahhoz, hogy – szerencsés esetben – Vlagyimir Putyin orosz elnök látni fogja önt versenyzés közben, sőt éremátadó is lesz?
– Ennek nagyon örülök. Egyébként régóta tudom, hogy jön, hiszen Vizer Máriusz, a világszövetség Budapesten élő elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök is meghívta. A világ első számú politikusai közé tartozó Putyin – aki a cselgáncs nagy barátja és a műfaj szakértő művelője – nekem szerencsét hozott tavaly Kazanyban. Megjelent az Európa-bajnokságon, megnézte a vigaszmeccsemet, majd a harmadik helyért vívott csatámat is. Ennek jegyében egyenesen kérem, hogy szóljanak majd neki, ha felmegyek a tatamira, az meg szó szerint hab lenne a tortán, ha tőle vehetném át a hőn áhított érmemet.
– Az utánpótlásvonalon már minden címet begyűjtött, lassan el kell kezdenie ugyanezt a felnőttek mezőnyében is…
– Egyetértek, de azt nem mondhatom vagy ígérhetem, hogy ennek pont most jön el az ideje. Előbb vagy utóbb biztosan így lesz, csak ki kell várnom a megfelelő alkalmat. Időm bőven van és türelmem is.
– Hogyan sikerült a felkészülése?
– Szerintem jól, de a puding próbája az evés. Versenyeztem Kínában, majd Japánban alapoztam egy hónapig. Hazatérve Miskolcon és Tatán dolgoztam, most pedig Szilvásváradon finomítok. Ez az utolsó tábor, majd jön a vébé. Már érzem a judót, lehet, hogy pont a világbajnokságra érem el a csúcsformámat.
– A ráhangolása során mi volt az a technika, amelyet edzője sulykolt?
– Semmilyen technikát nem erőltetett rám Flórusz János, aki inkább a fogásfelvételekre és az erőnlétem fokozására koncentrált. A fizikai állapotomat próbálta feljebb srófolni, és küzdetett a „világba”, hogy minél több meccsszerűség legyen a lábamban.
– Ha önt kérdezzük, mindig szóba kell hoznunk az egészségi állapotát!
– A derekam megint előjött és ez a baj kihatott a combjaimra is. Sok doktornál és „kovácsnál” voltam, most gyógytornára járok, és lekopogom, hogy javulgatok. Aztán a Kínában megsérült bal térdem, ha le van kötve, tudok dolgozni, úgy kell fogalmaznom, hogy fájdalmam van is, meg nincs is. Megszoktam már az elmúlt időszakban, hogy tűrnöm kell.
– Mit kért öntől a szakvezetés és ez találkozik-e a saját elvárásával?
– A szakvezetés személyekre lebontva nem mondta meg, hogy kitől és mit remél. Azt azonban hangsúlyozták, hogy hazai pályán szeretnének egy világbajnokot, de leendő tulajdonosának neve nem került szóba. Az is lehet, hogy rám gondoltak, jómagam azonban már elégedett lennék egy pontszerző hellyel.
– Kitől vagy kiktől tart?
– Igazából nem tudom, hogy kit kellene elkerülnöm, hiszen a 70 kilós súlycsoportban negyvenöten indulunk. Három meccset muszáj hoznom ahhoz, hogy ne essek ki, ezért nem szeretnék japánnal kezdeni, a nyitányra jó lenne egy afrikai, bár már ők sem gyengék. Egyébként, ha jó napot fogok ki, akkor mindegy kivel vagy kikkel judózok.
– A nyári szabadságát elvitte az edzésmunka. A vébé után jut-e ideje pihenésre?
– Erről még nem beszéltem a mesteremmel, de jó lenne egy kis szabadság, hiszen egész nyáron csak kétszer voltam strandon, akkor is rövid időre. Persze előre tudtam, hogy így lesz, huszonegy évesen mégis hiányzik nekem – Hofi Gézát idézve – egy kis áramszünet.
Jósnőhöz mennek Szilvásváradon
„Tisztességes és jó szereplést várok a tanítványomtól – mondta Flórusz János. – Ugyanis ez várható el egy ilyen kaliberű versenyzőtől, mint Szabina, akinek már nagy nemzetközi tapasztalata van. Versenyzésében az éremtől a helyezésig minden benne van. Nem árt, ha szerencséje is lesz, gondolok a korrekt bíráskodásra. Mert az ifjúsági Európa-bajnokságon elvették tőle a döntőbe jutást, aztán a junior vébén egyik ellenfele földharc technikájára dobást adtak, továbbá a felnőtt Eb-n a holland lány ellenében megállították a menetelését, a melléfogásokon pedig átsiklottak. Ebben a műfajban sokszor nem lehet tudni, hogy miként végződik egy találkozó. Szabina ezt mondta: Jani bá’, Szilvásváradon elmegyünk a jósnőhöz, aki megmondja nekem, hogy mi vár majd rám.”
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2017
Forrás: Boon.hu
Kolodzey Tamás írása)
