Vasárnap ünnepelte hatvanadik születésnapját Ozsvár András olimpiai és kétszeres világbajnoki bronzérmes judós, az Óbudai Judo Club vezetője, a Sasaki Magyar Judo Múzeum igazgatója.
A judoversenyek díjátadó ünnepsége a mozskvai olimpián.
I. Dietmar Lorenz (b2, Német Demokratikus Köztársaság),
II. Angelo Parasi (b1, Franciaország),
III. Ozsvár András (j1) és Arthur Map (j2, Nagy-Britannia).
A korábbi nehézsúlyú judós a kezdetekről elmondta, három fiútestvérrel nőtt fel Pestszentlőrincen, és állandóan napirenden volt köztük a „bunyó”.
„A bátyám elment cselgáncsozni a pestlőrinci úttörőházba, és egy év után már simán lerendezett bennünket, úgyhogy 1970-ben én is elkezdtem judózni. A klubvezetők százhúsz jelentkezőből választottak ki húsz gyereket. Én kövér, de erős gyerek voltam, el kellett végeznünk néhány ügyességi gyakorlatot, amelyek alapján én nagyjából a századik helyen lehettem a rangsorban, de aztán a felvettek névsora után közölték: 'az a dagadt gyerek is álljon ide, mert nehézsúlyúra is szükségünk van'" – mesélte, kifejtve, hogy 1975-ben már megnyerte a miskolci IBV-t, a szocialista tábor barátsági versenyét, két évvel később pedig ő lett Magyarország első junior Európa-bajnoka.
A katonaság után, 1980-ban ötödik lett a bécsi felnőtt Eb-n úgy, hogy a bronzmérkőzésen a montreali olimpián aranyérmes szovjet Szergej Novikovtól kapott ki. Ozsvár András elmondta, a moszkvai játékokon három olimpiai bajnokkal került egy ágra, közülük kettőt meg tudott verni – a bronzmeccsen éppen Novikovot –, de a későbbi aranyérmes francia Angelo Parisivel nem bírt el. Ezután „megindult a szekér”, Eb-ezüst, majd Eb- és vb-bronz következett.
„Jó lett volna Los Angelesben is szerezni egy érmet, de nem lehetett. Én a topon voltam, hoztam az érmeket, akármilyen sorsolással elboldogultam volna 1984-ben, mert nem ijedtem meg senkitől. A többiek hiába rémisztgettek mindenféle legyőzhetetlen ellenfelekkel, odamentem, nem is volt olyan nagy az illető, és jól elvertem” - idézte fel a fénykorában 157 kilós ex-judós, majd áttért az 1983-as moszkvai vb-bronzmeccsre:
„Az egyiptomi Mohamed Ali Rasvan szó szerint menekült előlem, a közönség pedig röhögött. Rettentően félt tőlem, pedig nagydarab, 170 kilós fickó volt, róla még csak annyit, hogy egy évvel később döntőt vívott az általunk bojkottált Los Angeles-i olimpián” - mondta Ozsvár András, akinek kedvenc technikája a térdingatás volt: beijesztett bal oldalra, majd jobbra dobta el ellenfelét.
Pályafutására visszatekintve közölte, 1974. január 1-től végig a Honvédot erősítette, ott 13 edzője volt, így sokat tudott tanulni.
„Pedig nem volt egyszerű dolguk, mert nagyon csibész voltam, beszóltam az edzőknek is. Így aztán állandóan szívattak, mindig kaptam valami fegyelmit. A válogatottban ugyanakkor nem volt ilyesmi, Moravetz Feri bácsi nagyon kemény ember volt, nála legfeljebb csak néha kiszöktünk a táborból” - mondta a hatszoros magyar bajnok, aki 1985-ben vonult vissza. Pályafutásának befejezése nem viselte meg, mivel tudatosan készült az edzői pályára, s a TF-en jó előre megszerezte a szükséges képesítést.
„A Honvédnál kezdtem, aztán 1995 novemberében megalapítottam a Dojo No.1 klubot, amely egész Pest megyében jelen volt. Több helyen is indítottam tanfolyamot, volt, hogy száz tanítványom volt, beültem judoruhában a kocsiba, és úgy mentem egyik iskolából a másikba. Kineveltem magyar bajnokot is, csak saját termünk nem volt” – elevenítette fel második pályafutásának kezdetét. Egyesülete tíz évvel később megszűnt, ekkor hozta létre az Óbudai Judo Clubot a Farkastorki úton. Mivel munkája segíti az önkormányzat céljait, így bérleti díj nélkül használják a volt kollégiumot. Jelenleg ők az ország legnépesebb egyesülete, több mint kétszázhetven igazolt versenyzőjük van, ehhez járul hozzá a három kerületi iskolában végzett judooktatás, ami még további csaknem kétszáz gyereket jelent.
Ozsvár András a szovjet Szergej Novikov ellen mérkőzik.
Abszolút kategóriájában Ozsvár András bronzérmet szerzett, Novikov ötödik lett.
„Nem tehetem meg, hogy beszállok a küzdelmekbe, mert ahhoz rendesen edzenem kellene, ráadásul nem tudnék minden tanítványra odafigyelni. A veterán versenyek nem érintenek, én már kiversenyeztem magam. Az egyesület vezetése egész embert kíván, én pedig a szabadidőmet inkább az unokáimmal töltöm” – mondta a mesteredző, aki a klub területén működő múzeumra is kitért, büszkén közölve, hogy a Japánban és Franciaországban található judomúzeum után a világ harmadik ilyen intézménye.
A múzeum létrejöttéről Ozsvár András azt mesélte, hogy egy szerencsés véletlen folytán találkozott 2006-ban - a sportágalapító Kano Dzsigorónál tanult és 1906-ban Magyarországra is eljutott - Szaszaki Kicsiszaburo unokájával, egy atomfizikussal, aki egy konferenciára érkezett Budapestre. A találkozásból barátság lett, és részben a neves unoka finanszírozásában zajlott le 2007-ben Pesterzsébeten a Szaszaki-kupa, amelyen a magyar válogatott – az egy alkalomra visszatért, olimpiai bajnok Kovács Antallal a soraiban – 6-4-re legyőzte a japán nemzeti együttest.
„A múzeum helyén előzőleg munkásszállás volt, ezt megszüntettem, és Nagamija Sodzsi professzor segítségével kialakítottunk 2011-ben egy kiállítótermet. Itt található Braun Ákos 2005-ös világbajnoki aranyérme, Kovács Antal olimpiai judogija és még több ezer relikvia, melyek nagy része még fiókokban van” - mondta az intézmény vezetője.
A vasárnapi kerek évfordulóról Ozsvár András annyit elárult, hogy péntek este bulit rendeztek a klubban, ahol a zenét a lemezlovas Arató András szolgáltatta, akivel még a moszkvai olimpián ismerkedett meg.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2017
Forrás: M4Sport.hu
Fotó: MTI, Németh Ferenc)
