Az ország különböző pontjairól indultak el a kalandvágyók Póstelekre, a Közép-Európában első ízben megrendezett Fighters’ Runra. Sokuknak már hajnali háromkor, négykor kocsiba kellett ülniük, hogy időben odaérjenek, főleg ha nem az előzetes, hanem a helyszíni nevezést részesítették előnyben.
A közeli Békéscsaba és Gyula kíváncsi lakói is jól tették, ha korán felkeresték a “kalandparkká” változott erdőt, mert hamar megteltek a parkolók. Az erdei versenypálya olyan “csodákkal” várta a résztvevőket, hogy azokat akár még a sherwoodi erdő is megirigyelhetné.
Mintha mindenki Varga Normann jelmondatának szellemétől áthatva várta volna a rajtot. A mozgáskorlátozott futó Londonba készül, ötven napon át napi egy maratont teljesítve akarja elérni a nyári olimpiai játékokat. Az ő jelmondata: “Mutasd meg te is, hogy mire vagy képes!”
Az biztos, hogy a versenyzőknek apait-anyait bele kellett adniuk, hogy teljesítsék a tizennégy akadállyal megfűszerezett akadálypályát, már pedig errefelé igazán ismerik a fűszerezés titkait. Vozár Attila főszervező, a Bécs-Budapest szupermaraton korábbi háromszoros győztese gyilkos pályát építtetett. Olyat, ami az utolsó csepp energiatartalékot is kiszívta a versenyzőkből.
Ennek ellenére mind célba értek. A Ironmant már ötvenegy alkalommal teljesített triatlonos Kropkó Péter a hét kilométer végén ugyan percekig kapkodta a levegőt, de ahogy elmúlt a légszomj, azonnal örömódákat zengett: “Nem is tudom, kit illet az első gratuláció. A szervezőket vagy a versenyzőket. Egyformán mindenkit. Ötletdús volt a pálya, amelyen még élő akadályokat is le kellett győzni, hisz egy szakaszon amerikai focisták állták a futó útját, csak hogy hadd élvezzük még jobban a kiképzést.”
A hét kkilométeres távon a leggyorsabb időt a tizennyolc éves Dobra Viktor futotta. A békéscsabai atléta 4 perc 26 másodperces kilométereket repesztett, s végül 30 perc 56 másodperc alatt verekedte át magát a tizennégy akadályon. Tóth Sándor (Vozár egykori mestere) tanítványa három és fél percet vert a második Görbe Dánielre (34 perc 12 másodperc). Óriási különbség!
A versenyzők között fel-felbukkant egy két egyedi arc is, olyanok, akiket a ruházatuk még akkor is megkülönböztetett a többiektől, amikor már kilónyi sár és iszap rakódott mindenkire és a pocsolyaszín vált az uralkodóvá. Egyikőjük – a testnevelő tanár édesapjával együtt rajtolt – Varga Viktor énekes volt, aki nyakkendőben, lakkcipőben, az egyik fellépő ruhájában futotta le a hét kkilométert. “Nem volt nagy gond, csak akkor amikor a tüzes területen kellett átfutnunk és a füstszag irritált, sőt, sajnos megrókáztatott!” – mondta. Viktoron kívül a sportos öltözéknek fittyet hányva még két Pocahontasnak öltözött lány szelte az erdőt és nyelte az út porát.
Hét kilométeren a legjobb női futó a harmincöt éves Frankó Csilla volt, aki 37 perc 59 másodperc alatt teljesítette a távot, ez a 14. idő volt a teljes mezőnyt (185 fő) figyelembe véve. A versenyben elindult a kétszeres olimpiai bronzérmes kenus Zala György és a judo olimpiai bajnok Kovács Antal is. Mindketten nagy örömmel élték át a verseny izgalmait.
Zala György: “Jövőre lehet, hogy a tizennégy kilométerre is felkészülök. Az viszont már most egészen biztos, hogy akkor már nem egyedül jövök, több társamat is magammal hozom. Ezt nem szabad kihagyni. Az emberi szabadságnak, az emberi együvé tartozásnak egy olyan szelleme ves körül minket, amitől csak többek lehetünk.”
Kovács Antal: “Mi, a paksiak csapatban indultunk és mondhatom remekül éreztük magunkat. Nem is tudom, melyik lehet a nagyobb élmény, az egyéni vagy a csapat. Akárhogy is, remek ötlet, remek megvalósítás. Ez a sport ereje, látva a több száz elszánt, valóban tűzön-vízen keresztül a célba tartó sporttársam feltétlen győzni akarását, megemelem a kalapom mindnyájuk nagysága előtt.”
A “király kategóriában”, a tizennégy kilométeres távon Pusztai Árpád diadalmaskodott 1:11:08-as idővel, a nőknél Gyebnár Éva a Békési DAC versenyzője volt a leggyorsabb. “Jól éreztem magam, az az igazság, hogy még mentem is volna néhány további kilométert.” – nyilatkozta.
“Köszönetemet fejezem ki a versenyzőknek, a szponzoroknak, a médiának, a teljes rendezői gárdának, hogy segítettek egyik nagy álmom megvalósításában. Közép-Európában még soha nem hoztak tető alá hasonlót!” – mondta boldogan Vozár Attila, aki annak ellenére, hogy ő kerékpáron közlekedve járta végig a helyszíneket, legalább annyira fáradtnak tűnt, mintha egymás után többször is teljesítette volna a pályát.
LEGYEN ÖN IS A KLUB TAGJA!
(Judoinfo.hu 2012
Forrás: Fighters' Run)
