A judo Magyarországon

1906-ban gróf Szemere Miklós meghívására Kano Dzsigoro egyik tanítványa, Kicsiszaburo Szaszaki (Sasaki Kichisaburo) mester érkezett hazánkba, hogy Magyarországon is megismertesse és népszerűsítse a judót. Négy hónaposra tervezett kurzusán hatvan fővel kezdte az oktatást a BEAC lágymányosi sporttelepén.

Image

Kovács Antal a magyar dzsúdó első olimpiai és világbajnoka
 

A nagy fegyelmet és kitartást igénylő tanfolyamról sorra elmaradtak a tanítványok, és a harmadik hónap végére már csak négyen maradtak. A mester meg is jegyezte, hogy „a magyar fiatalokban nincs elég kitartás”, ezért elképzelhetőnek tartotta, hogy a judo nem fog meghonosodni Magyarországon.

Mindezek ellenére sikerült lerakni a judo alapjait, igaz, sokáig csak egy-két lelkes sportember űzte. Dr. Cseloki Lajos, a tanfolyam résztvevője 1909-ben személyesen felkereste Kano Dzsigorót. Tanulmányozta a japán testnevelési rendszert, ezen belül is a judót. 1920-ban megjelent „A japán rendszerű torna alapgyakorlatai” című szakkönyve. Hamarosan egyre több fiatal kezdett érdeklődni a judó iránt.

A rendszeres judóoktatást Vincze Tibor kezdte el 1928-ban, őt tekintjük a magyar judósport atyjának. Tanítványai közül később sok kiváló mester került ki. 1931-ben, mindössze néhány fővel alakult meg az első magyar judóklub az NTE-ben, majd 1933-ban a csapat már részt is vett az első nemzetközi versenyen Bécsben, amelyen döntetlennel zárult az osztrákok elleni csapatverseny. 1934-ben Magyarország részt vett az első, nem hivatalos Európa-bajnokságon. Ugyanebben az évben Frankfurtban Vincze Tibor megszerezte a második, dr. Purman János pedig az első danfokozatot. Ők ketten, a MAFC birkózószakosztály mellett létrejött judóklubbal egyesülve létrehozták az Elektromos Művek SE cselgáncs-szakosztályát.


Röviddel ezután, 1946-ban alakult meg a Budapesti Rendőr Egylet (mai UTE), 1948-ban a Budapest Bástya, majd két év múlva a Budapest Honvéd (későbbi Haladás) és a Testnevelési Főiskola judószakosztálya. 1950-ben rendezték meg az első övvizsgát, ahol a megszerezhető legmagasabb övfokozat a zöld öv volt. Ugyanebben az évben bonyolították le az első meghívásos versenyt a Budapesti Dózsa szervezésében. Az első országos bajnokságra 1952 november 16-án a Rendőrtisztképző Iskola kultúrtermében került sor. A versenyen négy egyesület 48 versenyzője, nyolc súlycsoportban indult. Négy súlycsoportban a Budapesti Dózsa nyert, háromban a Budapesti Bástya, egyben pedig a TF versenyzõje bizonyult a legjobbnak.


1959-ben a Magyar Judószövetség csatlakozott az Európai Judószövetséghez (EJU), s ez jelentős szakmai fejlődést eredményezett. Addig azonban egészen sajátos szabályok szerint zajlottak a 10 perces (!) küzdelmek. Csak az számított ippon (teljes) értékű győzelemnek, ha az ellenfél fojtás, karkulcs, karfeszítés vagy lábfeszítés (!) miatt feladni kényszerült a küzdelmet. A 30 másodpercig tartó leszorításért és a dobásokért csak akciópont járt. Mindez nagyon élénkké, látványossá tette a judóversenyeket, és ezáltal (a mostanihoz képest is) igen nagyszámú szurkolótábort, nézőközönséget vonzott. A rendszeres bemutatók, a rádióban elhangzó előadások, és az újságokban megjelenő szakcikkek meghozták a népszerűséget a judónak.

Gyors ütemben növekedett a versenyzők létszáma, országszerte sorra alakultak a szakosztályok. 1955-re már 300-nál is több igazolt judós sportolt hazánkban. 1956 októbere és az azt követő időszak a magyar judót is megviselte. Sok edzőnk, versenyzőnk külföldre kényszerült, néhányan idehaza haltak meg. 1957-ben újjá kellett szervezni a honi szövetséget. Az ezt követő időszak azzal telt, hogy a magyar judo ismét önmagára találjon és az EJU szabályai szerint zajló nemzetközi versenyeken is sikereket tudjon elérni.

Az 1956 tavaszán létrehozott első válogatott sorra veszítette el a nemzetközi versenyeket, ennek fő oka az európaiakkal szembeni technikai lemaradás volt. 1959-ben megtört a jég: a magyar válogatott első győzelmét ünnepelhette a görlitzi Dinamo, majd nem sokkal később a drezdaiak ellen. 1961-ben már nagy arányú győzelmet arattak a mieink a lengyelekkel szemben, és ugyanebben az évben a milánói ifjúsági Európa-bajnokságon Kovács János ezüstérmet szerzett. Azt ezt követő Eb-ken újabb dobogós és pontszerző helyeket szereztek versenyzőink, de csak 1976-ban, a kijevi kontinensviadalon avathattunk felnőtt magyar Európa-bajnokot, a 63 kilogrammos Tuncsik József személyében.

1966-ban súlyos katasztrófa érte a magyar judósportot, amit nehezen tudott kiheverni: a prágai versenyre tartó válogatott négy tagja, Bodor Antal, Faragó Benjámin, Kovács János és Nagy Miklós, valamint edzőjük, Kovács Ákos repülőgép-szerencsétlenségben életét veszítette. A talpraállás nehéz volt, és a fiatal versenyzőktől elszánt és kemény munkát követelt. A technikai fejlődés érdekében igyekeztek minél több nemzetközi versenyen szerepelni, valamint még ebben az évben megszervezték az első Hungária-kupát, amely azóta is minden évben sor kerül – napjainkban az olimpiai kvalifikációs Világkupa-sorozat egyik versenye ez a torna.

Image

Braun Ákos győzelme a 2005-ös kairói világbajnokságon


Szintén 1966-ban, ősszel hazánkba látogatott Daigo Tosio és Murai mester, a Kodokan Intézet két szakembere egyhetes intenzív továbbképzést tartott a válogatott versenyzők és edzőik számára. Két évvel később a japán válogatott és a Japán Judószövetség kilencdanos elnöke, Hamano Soszei járt Magyarországon, a látogatás nagy élményt és rengeteg tanulságot jelentett judósaink számára. A japán válogatott főedzője, a nyolcdanos Macumoto mester 1971-ben tett látogatása alkalmával kijelentette: „A magyar versenyzők az utóbbi években mind technikailag, mind küzdőszellemben igen sokat fejlődtek. Egy-két versenyző adottsága közel áll a legjobb európaiakéhoz és képesek nagy eredmény elérésére."

A 70-es évektől valóban fellendült a magyar judo: versenyzőink rangos nemzetközi versenyeken sorra dobogós és pontszerző helyezésekkel térhettek haza. A legrangosabb eredményt Kovács Antal érte el, amikor 1992-ben, Barcelonában olimpiai bajnoki címet szerzett, majd egy esztendővel később, 1993-ban Hamiltonban megszerezte a magyar judo első felnőtt világbajnoki címét is – a kitűnő sportember vihette a 2004-es athéni nyári olimpia megnyitó ünnepségén a magyar nemzeti lobogót.

A világbajnoki sikert 2005-ben, Kairóban sikerült megismételni, ekkor a 73 kilogrammosok között versenyző Braun Ákos állhatott a vb-dobogó legfelső fokára – ő az első magyar judós, aki ugyanabban az évben megnyerte a világbajnokságot és az Európa-bajnokságot is.

(Forrás: dr. Galla Ferenc: Judo övvizsgák)